Az ellenzék nem erőlteti Pontáék gyors távozását, mert nagyon jól tudják, az idő most nekik dolgozik, hiszen Ponta újabb és újabb kabinetjei csak folytatni tudták és tudják az előzőek kétbalkezességeit, s a gyümölcs beérik, és az ölükbe hull.

Egy vesztes párt bukásra ítélt új kormányát mutatta be Victor Ponta miniszterelnök.

Aámunkra egyáltalán nem hozott nemzeti egyenjogúságot a rendszerváltás, hiszen a nacionálkommunizmust az elvadult államnacionalizmus váltotta fel.

McCain „gesztusáért” voltaképpen az amerikai kormánynak kellene bocsánatot kérnie.

A Mikó ma magyar tannyelvű intézmény, de hol a garancia arra, hogy holnap is, mindig az marad!?

Az igazság az, hogy semmi érdemlegeset nem nyertünk a kormányzati szerepléssel. Egy tapodtat sem mentünk előre az autonómiáért vívott harcunkban.

Ebben az ocsmány és súlyosan törvénytelen kísérletben a szétzüllött, ócska magyarországi baloldal csupán szánalmas statiszta, de véli, hogy rövidesen újra címszerepet is kaphat, hát óriási lelkesedéssel szolgálja ki a külföldi rendezők által dirigált, ricsajos cirkuszi mutatványt.

Az embernek azt kell gondolnia, hogy voltaképpen egy pillanatig sem gondolták komolyan a „szent” ígéretet, csak még odébb volt a hírhedett trianoni békediktátum, hát tanácsosnak látszott 1918 decemberében szépeket és nagyokat ígérgetni, s utána a lehető leggyorsabban el is felejteni az egészet, ha szabaddá válik a vásár.

Arról hallottunk százados legendákat, hogy a rablókból lesznek a legjobb pandúrok, de újdonságnak és honi specialitásnak számít, hogy a pandúrokból lesznek a legnagyobb rablók.

Soha ilyen nyilvánvalóan nem lepleződött le a nyugati demokrácia fölötte demokratikusnak kikiáltott sajtójának manipulatív, kibérelhető mivolta.

Olyan helyzet alakult ki, amiben valószínűleg hiba lenne tovább szövetségeskedni a magát egyre jobban lejárató baloldallal, még akkor is, ha a kormányzati szerepvállalás jár valamelyes hozadékkal.

A választáson megjelent magyar szavazók egyértelművé tették, nekik nem kell az álbaloldal korrupcióval fertőzött, balkáni világa.

Nem az a kérdés, hogy a magyar adóhatóság vezetői keveredtek-e korrupciós botrányba, hanem az – ha így volna is! –, hogy mi köze van ehhez az amerikai nagykövetségnek, Amerikának!?

Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar.

Nem az államok és az államok feletti szerveződések, hanem a népek joga saját sorsukról dönteni.

Az álforradalom utáni idők kiemelkedően legdilettánsabb miniszterelnöke úgy ígérget, hogy a 2015-ös költségvetésnek itt, a télvíz küszöbén még tervezete sincs.

Könnyebb házalva aláírásokat gyűjteni, mint voksokat az urnába. A megosztottság pedig az önfelszámolás legbiztosabb útja.

Sajnálom azokat a félrevezetett fiatalokat, akik egy indokolható, de rossz csillagzat alatt bejelentett, utólag vissza is vont adó tényét összekeverik a szólásszabadsággal, elhiszik a diktatúrát üvöltöző sakálok vinnyogó szavait, nem hajlandóak a fától észrevenni az erdőt.