Nem mindegy, hogy az én fajtámból, az én szülőföldemről hányan és kik mehetnek a legfelsőbb európai döntéshozó fórumba, a saját kérdéseinkre keresni választ, a saját véleményünket hangoztatni.

Az európai parlamenti választások – bármilyen ellentmondásosan is hangzik! – igazi össznemzeti ügy, és brüsszeli számbeli képviseletünk is azt igazol(hat)ná, hogy a csonkolt országnak járó 21 képviselő nem „fedi” a Kárpát-medencei magyarságot.

Az álszocialisták valamilyen Európai Egyesült Államokban gondolkodnak, ami egyrészt szerencsétlen utópia, másrészt valamiféle, nemzetek fölötti parancsuralmi berendezkedés.

A per kimenetele egyértelmű: akármelyik nyer, a tyúkot a közpolgártól fogják újra elkobozni.

A sok kísérletezés, a sok orvosi és politikai műhiba folytán maga a gyógyítás az ország nagy haldoklója, s elég lesz még egy-két miniszteri és egyéb intervenció, hogy végleg kimúljon.

Mit keres Ukrajnában az egykoron színmagyar Bereg megye, úgy általában Kárpátalja, melynek sem Prágához, sem Pozsonyhoz, sem Kijevhez semmiféle köze nem volt?

Megkérdezhetnénk a MOGYE mai uraitól például, hol viselték a bébiréklit, amikor Marosvásárhelyen olyan professzorok tanítottak, mint Miskolczy Dezső, Csőgör Lajos, Mátyás Mátyás.

Miniszterelnökünk jobban tette volna, ha betartja korábbi ígéretét, s majd csak akkor megy el Teleorman kies tájaira, ha megépülnek a régóta megígért gátak és töltések.

A szlovákiai magyarság elég erős lenne ahhoz, hogy európai mandátumot (mandátumokat) szerezzen, de Pozsony tájékán már semmit nem lehet biztosra venni. Ezt az országot – akárcsak Romániát – senki nem akarja elszámoltatni demokráciahézagaiért.

A keresztény világ a legnagyobb ünnepére készül, s idén újra együtt ünnepelhetne a nyugati kereszténység és az ortodox vallást követők tábora. Ünnepelhetne, mondjuk így, feltételes módban, hiszen az ünnephez elsősorban béke, békesség kellene, de az ma hiányzik Európából.

Úgy tűnik, Magyarország lakói egyre jobban kigyógyulnak a nemzeti értékeket feladó internacionalizmusból, a határokon túlra szakadt nemzetrészek megtagadásából, a globalizációnak tapsikoló flaszterpropaganda hálójából.

A nagyukrán nacionalisták jobban szétnézhetnének Európában, mielőtt az unióhoz való csatlakozásukat sürgetnék.

Liberális párt, az ugyan nincs, de van elnöke, ez a tévelygő politikus, aki most egyszerre Joly Joker és Fekete Péter.

Az „europarlamenteri” stallum pontosan úgy eladó szép országunkban, akár minden más zsíros állás. Csak jó előre fizetni kell érte.

Victor Ponta ámokfutó kormányzásának újabb tanújeleit adja: a FMI minden pislantására újabb és újabb taksákat, dézsmákat és harácsokat talál ki.

Elég egy elszánt bíróság, mely a jogtalanság teljes dicső vértezetében védi a szent és sérthetetlen nemzetállamot, s oda neked székely zászló, székely szabadság, zavartalan kisebbségi nyelvhasználat!

Ezt az országot a FMI vezeti – az orránál fogva –, s amit annak a küldöttsége mond, azt betűről betűre be kell tartaniuk a bukaresti kormányoknak.

Ami a magyarság és ünnepe leszólását illeti, arra nem sok ügyet vetünk – csak meg kell nézni, hogy ki mondja! –, a fenyegetőzéstől pedig nem félünk, hiszen elmúlt az ideje annak, hogy az álnok romániai nacionalizmus a fű alatt és büntetlenül garázdálkodhasson.