Ponta menetel

„Újabb kijelentéseik a nagyromániások szájtartására kezdtek emlékeztetni, persze Corneliu Vadim Tudor nyílt szitkozódásai, Funar paranoiás víziói és Bolcaș sunyi zugügyvédi köntörfalazásai nélkül. Csakhogy Pontáék fiatalabbak, dörzsöltebbek és energikusabbak a fogatlanná vált vén sovén főoroszlánoknál. De a lényeg ugyanaz: a nemzetállami jelleg szajkózása, Székelyföld létezésének és életjogainak tagadása, szóval tömény, de rejtőzködőbb magyarellenesség.

A választásra figyelmezve, nagy nyugalommal megállapíthatjuk, hogy a kormányszövetség többségi része túlnyerte magát, s ezzel a nagy győzelemmel voltaképpen nem nagyon tud majd kezdeni semmit. Az európai „szocialista és demokrata családban” nincs meghatározó szerepük, s azzal, hogy ilyen alaposan elverték Antonescu liberálisait, azt érték el, hogy a levitézlett (valószínűleg le is köszönő) elnök átviszi pártját a néppárti frakcióba. Ez érdekes, nóvumnak is számít, de Antonescu liberálisai nem is igazán liberálisok, legalábbis a szó mai európai értelmezhetősége szerint. A valódi nemzeti liberalizmusoknak ugyanis teljesen befellegzett, s ma szabadelvűéknél a hangadók lézengő nagyvilági ritterek inkább, akár a Bánk bán Biberachja, néhány tál lencséért régen eladták lelküket a multinacionális érdekeknek. "