Az összefogást sürgető megnyilvánulást miért próbálják egyesek a széthúzás eszközévé tenni, valósággal kisajátítani!?

Van kormány, s ebben mi is benne vagyunk újra, a kérdés az marad, mit kapunk cserébe, betartják-e félig nyilvános, félig titkos ígéreteiket a partnereink, vagy „maradunk a szégyennel”, akár a cigány a magas állami kitüntetés átvétele után.

A sebtében összetákolt új ukrán kormány és a szedett-vedettnek is nevezhető, pálfordulásáról elhíresült parlament elkövette azt a gyermeteg és ijesztő hibát, hogy eltörölte a nemrégen hozott nyelvtörvényt, amely kedvezett az Ukrajna területén élő nemzetiségeknek.

Viktor Janukovics szégyenteljes bukásával és gyáva menekülésével viszont Ukrajna egyáltalán nem lépett még be a paradicsomba, sőt a demokrácia kiskapujába sem ért el, mert most az a lehetőség fenyeget, hogy az ultranacionalisták jutnak uralomra.

Kárpátalja érdekes helyzetet produkált: ha időlegesen is, de elhatárolta magát Kijevtől, s a hatalmi űrt betöltendő, valóságos önkormányzatot próbál felállítani, olyat, ami megpróbálja távol tartani a tartományt a véres konfliktusoktól.

Az ukrajnai események különben rávilágítanak, milyen nehéz megszabadulni a kommunista diktatúra örökségétől, Oroszország fenyegető gyámkodásától.

Úgy látszik, az álmatag elnökjelölt elég erősnek érzi magát, hogy megnyerje az USL-n belüli rivalizálást Victor Ponta miniszterelnökkel, s egyszersmind rendet teremtsen a liberális sorokban is.

Az RMDSZ kormányba való invitálásával megszűnnek a zászlóperek, a nemtelen és hitvány kapcáskodás, mellyel a pillanatnyi hatalom a magyar nemzetiségű közösséggel szemben viseltetik.

Annyi a hitvány, semmirekellő, dilettáns miniszter, hogy egy alkalmasabb tényleg jól fogott volna (fogna) közöttük.

Én már nem csodálkozom, hogy a fiatal pártot sorra hagyják el saját korábbi vezetői és a jövőre kiszemelt képviselői, hiszen ilyen mélyrepdeséssel nem lehet olyan politizálást folytatni, mely a nemzetmentés igazi eszközének tekinthető.

Nyugodtan elmondhatjuk, mégis megvalósult Ceauşescu lázálma a „sokoldalúan fejlett emberről”, ami ugyan nem szocialista, de legalább liberális.

Az ügyet nem csitíthatja, hogy Simon Gábor minden tisztségéről, párttagságáról, parlamenti mandátumáról is lemondott, de – úgy tűnik – látványos visszavonulásával a csomagjában magával viszi Mesterházy Attila miniszterelnöki álmait is.

Gazdasági szakértők szerint, az egész nem több mint kampányfogás, porhintés, amivel – látszatra! – segítenének a lakosság egy vékony rétegén, a többség terhére.

A Mócvidéken bekövetkezett repülőszerencsétlenség kapcsán olyan visszataszító politikai harc alakult ki, amin csak a szenzációt felzabáló média ízléstelensége tesz túl.

A nevetséges az, hogy össze-vissza hazudozik a gyülekezet vezérkara, hiszen amit Mesterházy mond, azt Bajnai tagadja, Gyurcsány pedig mindkettőjüket kioktatja.

A röhögvényes az, hogy olyasmit tiltanak be, ami szerintük nincs is.

Azt még megértem, hogy az MSZP és Gyurcsány DK-ja miért tiltakozik az emlékmű ellen, hiszen ezek minden ellen tiltakoznak, ami nemzeti, minden ellen, amit a kormányzó jobboldal kezdeményez.