Liberális kérdőjelek

„Ha egy picit is maliciózus lennék, azt mondanám, a Bukarestben „összekoppant” ezerötszáz küldött voltaképpen az egész liberális pártot jelenti, alig-alig hiszem el, hogy ezeken kívül lenne még néhány százra tehető párttagságuk, s még nagyobb rejtély, hogy a magukat liberálisnak nevezők közül hányan vérbeli szabadelvűek, hányan értik egyáltalán a liberális pártdoktrínát. De nem ezek az igazi kérdések, hanem inkább az például, hogy miként sikerül ennek az eléggé szűk körű társaságnak osztódással úgy szaporodni, hogy újabb és újabb fiókpártokat hoznak életre, egyesülnek, fuzionálnak másokkal, s mégis megvannak.

Egy dolog tény, ők az egyetlen „történelminek” nevezhető párt a román politikai páston – a „parasztok” teljes kimúlása után. Hogy a Brătianu klán öröksége mennyire dicséretes és követésre méltó, az egy dolog, de ezt az ő előjoguk eldönteni. A mi véleményünk ebben nem számít. De az már számunkra is érdekes, hogy egy szász lett a liberális – nagyon nemzeti! – párt elnöke, s még az államelnökséget is megcélozta! No, ennek a sikerében már nem hiszek, s azt hiszem, egy gyengécske színjátékról van szó, melynek a végkifejlete az lesz, hogy Crin Antonescu indul liberális elnökjelöltként, s Iohannis előtt elhúzzák az eljövendő miniszterelnöki tisztség mézesmadzagát. Ez is egy forgatókönyv."