A helyzet úgy fest, mint egy alapos tarvágás. Lenne min dolgozni. Csak kéne, aki.

Még csak most kezdődik a helyfoglalás, de úgy tűnik, egyre többen vannak.

A multikulturalizmus ostoba támogatásával Európa elvesztette régi polgárainak szavazatait. És ennek megvan az ára.

Nos, nem nagyon. De nem is ez a legnagyobb baj vele. Hanem a „demokratikus nyitás”.

A franciák és a németek nagyon akarják. Magyarország és még jó páran nem annyira. Románia szokás szerint ide is nyal, oda is.

Valamiért a románok nagyon félnek ettől az ilyen precedensektől.

Patarét, a többnyelvű városnévtáblák mizériája. Csak néhány példa.

Nem elég a Brexit, most még ez is böki a román vezérek oldalát. Talán tanulni kéne ezt-azt Lengyelországtól.

A szexualitás és a politika között van összefüggés. Ha az egyiket elfojtják, a másik sem fog normálisan működni.

Jó kutyusként tovább nyalják az eurobürokrata kezet.

Lassan nem marad egy trükk sem a tarsolyban, amivel Románia gazdaságát élénkíteni lehetne.

Bizony az elég vicces, hogy egy koronás fő egy főrablóval bratyizik.

Így találkozik, látszólag véletlenül, a foci és a geopolitika a boncasztalon.

A jó fiú. Aki kapott kis börtönbüntetést. És ugyanolyan színekben játszik, mint a drága jó Ion Iliescu annak idején.

A homoszexualitás nem csak politikai kérdés.

Közeleg a Brexit. Az Unió recseg-ropog. És mit tesz Románia? Továbbra is játssza a mintadiákot.

A Maros megyei „román RMDSZ” nem és nem és nem akar összejönni. Legalábbis a liberálisoknak.