Az albánok az Eb-n süllyesztették el Romániát, a bolgárok a tengeren

Válogatottunknak, a pályán elért eredménnyel kapcsolatos csalódottságon túl, az elképzelések hiányát, a teljesítménnyel szembeni teljes közömbösséget, a harc feladását róják fel. A labdarúgás azt igazolja, amit a román nemzetről vagy elitjeiről szoktunk mondani: hiányzik a kaotikus és individuális erőfeszítést összefogó országprojekt.

A labdarúgásban Albánia írt történelmet a rovásunkra azzal, hogy 68 év után sikerült elérnie első győzelmét. Ami a pillanatnyi történelmet illeti, Románia megpróbál fontos pontokat szerezni, hogy a közelgő varsói NATO-csúcson érvényesíthesse biztonsági érdekeit.

Oroszország ukrajnai agressziója és a Krím illegális annektálása

kigyógyította a NATO-t a Moszkvával kialakítható partnerség illúziójából.

A Szövetségesek figyelme – stratégiai és taktikai okokból – a balti térség felé irányul, melyet nehezebben védhetőnek tartanak egy hibrid háború esetén.

Románia is elkezdett lépéseket tenni, hogy rámutasson, a Kelet déli része nem kevésbé veszélyeztetett, tekintettel arra, hogy Oroszország erőteljes fegyverkezést hajt végre a Krímen és behatolási tilalmat érvényesítő képességekkel, a híres A2/AD rendszerrel rendelkezik a térségben.

Románia projektje két pillérrel indított: szárazföldön egy többnemzetű dandárral, a tengeren pedig egy fekete-tengeri NATO-flottával.

A bolgár kormányfő ideges színre lépése elsüllyesztette a fekete-tengeri NATO-flotta ötletét. Mit lehet Románia szemére vetni? Hogy a bolgárok 24 órán belül meggondolták magukat? Hogy egy barát felhívta Szófiát? Hogy a bolgár elnök eredetileg erőteljesen támogatta az ötletet és aztán hirtelen meggondolta magukat? Vagy éppen magát az ötletet?

A NATO inkább ránk, feketetenger-mentiekre bízta, hogy egyezzünk meg egy esetleges hadiflottáról. Románia, Bulgária és Törökország az egyedüli NATO-országok, melyek a montreux-i megállapodás értelmében állandó haditengerészeti flottát tarthatnak fent a Fekete-tengeren.

Románia ötlete irreálisnak bizonyult.

Nem kellett volna Szófiáig elmenni, hogy felfogjuk, Bulgária nem akarja majd ennyire maga ellen fordítani Oroszországot.

Északon Lengyelország és a balti országok már elejétől fogva szolidárisak voltak és sikerült meggyőzniük a szövetségeseket a térség katonai megerősítéséről és nem csak. Az érdekek közösek voltak, tekintettel arra, hogy különféle formákban milyen múltjuk van az Oroszországgal fenntartott kapcsolataiknak. Innen aztán már nem kellett sok, hogy a Szövetségesek körében konszenzust alakítsanak ki a balti-tengeri biztonság és az elrettentő erők fokozásáról.

Délen a dolgok egyáltalán nem így állnak. A Fekete-tenger környéki három NATO-ország partikuláris érdekei és az Oroszországgal fenntartott kapcsolataik múltja nem konvergens. A román ötletnek már elejétől kezdve nem volt túl sok esélye.

Egy eltúlzott projekt legalább olyan káros, mint bármilyen projekt hiánya. Ugyanez a helyzet a többnemzetű dandár esetében, amiből meglehet, zászlóalj lesz, a legjobb esetben, és a csúcs előtt néhány nappal még ennek a döntésnek is meglehetősen homályos a sorsa.

A deveselui pajzs az egyetlen biztos dolog. Ez nem kevés. Amúgy olyan ez, mint a fociban: már az is valami, hogy ott vagyunk. Csakhogy, akár a fociban, Puiu bácsi-féle stratégákkal jön egy-egy Albánia és kigolyóz minket a játékból.