Úgy tűnik, a Ioan-Aurel Pop mögé felsorakozó erők elindították a frontális és általános támadást Lucian Boia történész ellen.

Csak a jó ég tudja, mire lenne jó egy álhír-óra a jelenlegi középiskolai tantervben. Hacsak nem további álhírek terjesztésére.

Az ország Bukarest ellen? Nem lenne rossz, ha a régiók végre a sarkukra állnának. Bár a harc még nem igazán kezdődött el. Sabin Gherman írása.

Nagyjából sehova. Mert lehet, hogy hősies dolog ennyi ideig protestálni, ám a mioritikus politikai valóság keményebb dió.

Vagy szokása szerint kivárja, míg a nagyhatalmak püfölik egymást, majd kézbesítik neki az eredményt.

Így lesz egy politikai pletykából mindent elsöprő politikai vízió.

A politikában a tanuláshoz vállalni kell a túlságosan kényelmes narratívákból való kilépés kockázatát.

Hírünk van: felébredt év végi álmából a rafinált román hergelőmédia.

A kártyák a kezekben. Kérdés, ki mit fog kijátszani? Persze, ott van az RMDSZ is, mint Budapest-függő, autonomista és Dragnea-támogató, ahogy kell.

Románia elnöke három évig mérlegelt, reflektált, gyúrt, most pedig váratlanul beállt a ringbe. Kicsit ciki.

Elképzelhető, de ez egyben azt is jelenti, hogy Isten nagyon nem szereti a romániai tanulókat. Sőt!

Ha tetszik, ha nem, a mioritikus hazát egy jó nagy maroknyi kétes alak vezeti. Úgyhogy jól nézzük meg, hova pecsételünk 2020-ban.

El is lehet képzelni, milyen ijedelem van az európai bürokrata irodákban. És ezúttal nem a hunok miatt.

Hát, arról, hogy nacionalista, de nem épít autópályákat, például. Ja, és a magyarok kezére játszik, például.

Románia ott tart, ahol 1989-ben: az állampárti rezsimnél. Ilyen az, amikor már a szociáldemokratáknak is elegük van saját magukból.

Tudatosítanunk kell, hogy a politika iránti érdeklődés nem opcionális dolog, nemcsak akkor szavazunk, amikor nekünk úgy tetszik – reméli a politológus.

Ciprian Mihali nem sajnálta az idejét, és megpróbálta megérteni a miniszterelnök nyelvi performanciáját.