Amiben az a zavaró, hogy nem hódítók győzik le az embert, hanem a nemzeti középszerűség maroknyi serege. Andrei Pleșu írása.
A rossz politika szerencsétlen gazdasági, pénzügyi, társadalmi hatásain túlmenően egy sor olyan hatását is számításba kell vennünk, melyek ugyanolyan nyilvánvalóak, de a rossz kormányzás mindennapi, közvetlen kudarcához viszonyítva „másodlagosaknak”, „járulékosaknak”, „esztétizálóan” elitistáknak tűnnek.
Ez utóbbiaknak valójában sokkal perverzebb hatásaik vannak (éppen azért, mert kevésbé figyelnek rájuk): súlyos elmozdulásokat okoznak a közéletben, hosszútávon pedig nehezen visszafordítható repedéseket a közösségi viselkedésben. Valami veszélyesen megromlik egy működőképes normalitás „receptjében” és akut balesetből hajlamos krónikus betegséggé változni. Íme, egy első lista az általam számba vett szabálytalanságokkal:
Bizonyított képességek, tartalmas és hatékony adottságok, hiteles szakmai pálya nélküli emberek ostromolják a hatalom magas pozícióit és válnak „reprezentatívakká” úgy, hogy szinte senkit sem képviselnek (az összezavart választók dezinformált, tehetetlenségi erő által hajtott, manipulálható részén kívül). Valójában ők csak főnökeiket és bandájukat képviselik. Kisszerű hiúság, gőgös önhittség és szigorú magánérdek elegyével kormányoznak. Egy normális országban a névtelenség homályában maradnának azok az alakok, akik estéről estére benépesítik a tévéstúdióinkat, akár politikusokként, akár „hivatásos” elemzőkként. Bármelyik úgy-ahogy tisztességes néző megdöbbenésre van ítélve. Rosszul beszélik az anyanyelvet, ferdén és pártosan gondolkodnak, visszaélnek a könnyed beszéddel, a pofátlansággal, a kibúvókkal és a bárdolatlansággal. Tele van a közélet hamis „celebekkel”, uborkafára kapaszkodott „VIP”-ekkel, a kültelki trécselés nagy mestereivel. (Zárójelben mondom: szerintem mi vagyunk a világ egyetlen országa, ahol volt, jelenlegi – és talán jövőbeni – börtöntöltelékek nemzeti tanítómesterekké, botrány-„elemzőkké” és „breaking news”-forrásokká képezhetik át magukat büntetlenül.)
Annyira nevetségesek a mai potentátok, hogy a hajdani potentátok, akiket – annak idején – kvázi nulláknak tartottunk, hirtelen tűrhető dimenziót szereznek, ha nem éppen egy bizonytalan hasznos „illetékességi” nimbuszt is. Más szavakkal, a nyomorék jelentől elszörnyedve kezded visszasírni a rozoga múltat.
A kormányzati „emblémák” ellenére szeretni a hazádat? (Sőt, csapnivaló jellege ellenére dicsérni – vagy megtűrni – a Hatalmat, egyszerűen azért, mert a „hazával” azonosítja magát?) A nemzeti kudarcra való felfigyelés, a segélykiáltás „árulás”, vagy ellenkezőleg, az európai partnerek üdvözlendő beavatkozásába vetett realista remény, akikkel küzdelem árán kerültünk „rokonságba”? A szemét „diplomatikus” szőnyeg alá söprése a hazaszeretet, vagy az eltévelygés tudatosítása, megbélyegzése és okainak felszámolására tett erőfeszítés?
A „siker” szigorúan a szemtelen „harciasság”, a leplezetlen populizmus, a kültelki gúnyolódás eredményévé vált. A vitapartner torkának átharapása, az ellenfél „kicsúfolása”, a bizonyítás durva jelzőkre és színes szitkozódásra váltása – ezek az igazi politikus „tehetségei”! „Rating”-et csinál, „tök jó” (vagy „baromi jó”), holott valójában egy közismertség és pártdöntés foteljébe került csökönyös alvilági figura. Vannak pillanatok, amikor hajlamosak vagyunk azt mondani, saját (és nemzedékünk) egész élete során sohasem hágott a fejünkre ilyen siralmas gyülevész sereg…
a politikai osztály gonoszságai által elrettentnek, relativizáltnak tűnik. Az ellenzék szétesett és – sajnos – kifejezéstelen. Kire szavazhatnánk? Miben reménykedhetünk még? Nem marad más számunkra (egyelőre), mint a gesztikulálás, a szerény tiltakozó manőverek szabadsága. De amíg a vezetők nem tűnnek túlságosan meghatottnak az utca lázadása miatt, amíg a közvélemény egy része is közömbös, ha nem éppen – a „Hatalom” összeesküvés-elméletei által alaposan mérgezetten – gyanakvó marad („államcsíny-kísérlet”, „Soros ügynökei”, „ellenséges körök által finanszírozott tüntetések” és így tovább), az egész csak a nemes tehetetlenség egyik formája marad. A legjobb esetben azzal nyugtathatjuk magunk, hogy megmentettük a becsületünket, amikor „nem”-et mondtunk a piaci forgatagban. De az eredmény, egyelőre, inkább csak szimbolikus marad. A tiltakozás nem vonz elég emberi mennyiséget, a kormány nem rendelkezik a párbeszéd készségével, képességével és vágyával, a választások előtti felmérések pedig gyógyíthatatlan hebegésről tanúskodnak: a „gonoszok” egy kicsit lejjebb kerülnek, de nem eléggé, a „jobbak” egy kicsit feljebb jutnak, de nem eléggé… Röviden, azt is mondhatnánk, hogy már csak a szerencsében, a véletlenben, a Gondviselésben bízhatunk.
És az a zavaró, hogy végső soron nem monumentális seregek, nem kifinomult stratégák, nem erős, intelligens, hódító személyiségek győznek le bennünket, hanem a nemzeti középszerűség kvintesszenciája, a saját győzelmükön és a mi melankóliánkon örömködő ostoba és nagyszájú ravaszkodók maroknyi serege.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.