A kommunista párt Ion Iliescun és utódain keresztül továbbvitte uralmát, a Securitate örökösei pedig korunk oligarchái lettek.
A Securitate eszközeit, mint például a rágalmazás, a múlt meghamisítása, a kommunizmus örököseivel szembeszegülők elleni „karaktergyilkosság”, újra felhasználják – vajon hányadjára? – a hataloméhes politikai maffia kampányában. A Párt Iliescun és az utódain keresztül megőrizte dominanciáját, a Securitate utódai pedig korunk oligarchái lettek.
Ez Vladimir Tismăneanu politikatudományi professzor értékelése, aki a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Bizottságot vezette.
és Dacian Cioloş ellen fordítása? Kinek használ ez? Ez volt a beszélgetés kiindulópontja, melyben megpróbáltuk dekódolni egy olyan választási kampány előkészületeit, melyben a PSD/ALDE-s (Szociáldemokrata Párt / Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) többség minden fronton küzdeni fog a hatalom megőrzéséért.
Riporter: Vladimir Tismăneanu professzor úr, láthatjuk, hogy időről időre újra megjelenik a közbeszédben a Securitate és a posztkommunista Románia felett megtartott ellenőrzésének témája. De itt nem vitáról, nem új kutatások közzétételéről van szó, hanem inkább a téma politikai célú manipulálásáról. Mi a tét?
Vladimir Tismăneanu: A múlt meghamisítása egy csillagászati vagyonra szomjazó és
Az igazságszolgáltatás függetlensége útját állja ezeknek a csirkefogóknak. Az a cél, hogy óriási és undorító hazugságokkal kompromittálják azokat, akik szembeszállnak a kleptokrata autoritarizmussal.
Újra előveszik a România Mare és a Tricolorul (Corneliu Vadim Tudor politikai bulvárlapjai voltak – a szerk.) aberrációit. Tudatosan és szisztematikusan terjesztik az állott pocsolyabűzt, beszennyezik és besározzák a liberális demokrácia emblematikus személyiségeit.
De számít még társadalmi szinten a Securitate témája annyit, hogy az befolyásolni tudja a politikai opciók megfogalmazását?
Ez egy örökké forró téma, bizonyosfajta titokzatosságot, valami sötét és morbid dolgot hordoz magában. Sötét és morbid intézmény volt. A lehető legkitartóbb módon ki kell hangsúlyoznunk, hogy a Securitate egy illegitim és kriminális rezsim szolgálatába állított kriminális entitás volt.
(a belgrádi fröccsöző triász) (utalás arra, hogy egyes sajtóbeszámolók szerint, a Realitatea TV tulajdonosai, Cozmin Guşă és Dan Andronic nemrég a Romániából elszökött és Szerbiában – állítólag – politikai menedékjogot kapott Sebastian Ghiţával találkoztak Belgrádon – a szerk.), akik romantikus képet festenek Iulian Vlad szekus tábornokról.
Mi a véleménye Marius Oprea „leleplezéseiről”? Ártatlan dolgok, vagy van valami cél mögöttük?
Marius Oprea (a történész azzal vádolta nemrég Dacian Cioloşt, hogy új pártja mögött egy volt Securitate-tiszt és annak családja áll – a szerk.) már régóta lemondott az ártatlanságnak, tisztességességnek és koherenciának még a nyomáról is. Amit tesz, azt politikai és anyagi érdekből teszi, szenvedéllyel, mohósággal és dühvel.
A Dacian Cioloş elleni támadás, a vele szembeni karaktergyilkosság egy gyalázatos és perverz librettó része, melynek a romániai demokratikus ellenzék elszigetelése és teljes szétzúzása a célja.
Folyamatosan a Securitate „régi gárdájáról” és „új gárdájáról” beszélnek. Ez jogos vita? Ha igen, mégis kikből állnak ezek a frakciók?
Nem hiszek ezekben az inkább elfedő, mint feltáró taxonómiákban. A romániai szolgálatok nem a régi Securitatét jelentik. De
Nem tudom, hogy Dragnea és Tăriceanu szekusok voltak-e, de cselekvési módjuk egyértelműen abban a bűzös besúgói világban gyökerezik.
Bírálat érte Dacian Cioloş egyik szerencsétlen fogalmazását, amelyből azt lehetett érteni, hogy Romániában olyan elterjedt volt a kapcsolat a volt kommunista struktúrákkal, hogy így, vagy úgy, de mindnyájunknak dolgunk volt vele. Miért hibás ez a fajta perspektíva?
Bárki, aki olvasta N. Steinhardt Jurnalul fericirii (A boldogság naplója – a szerk.) című könyvét, tudja, miként tekintett a humanista gondolkodó a besúgás bűnére. Nem mindenki követte el a besúgás bűnét, nem mindenki paktált le a Sátánnal. Anyám egyik első nagybátyja Botoşani-ban az 50-es években felakasztotta magát, miután megtagadta, hogy informátorrá váljon.
Sem nekem, sem a közeli barátaimnak nem volt dolgunk a Securitatéval. Azt hiszem, Dacian Cioloş az (Opreán keresztül zajló) Tăriceanu-féle gyanúsítgatásokra és inszinuációkra igyekezett válaszolni. Ő maga is elismerte, hogy rosszul fogalmazott. Bocsánatot kért.
Választ kapott az 1990-es éveknek az a kérdése, hogy ki győzött, a Párt vagy a Securitate? És mit jelent az egyik, vagy a másik győzelme?
2006 nyara volt, amikor Traian Băsescu felhívott Temesváron, ahol kedves barátaimnál, Ilona és Mircea Mihăieşnél tartózkodtam. Az elnök elolvasott néhány fejezetet abból, ami később a Zárójelentés lett. Főleg a szörnyűséges piteşti-i kísérletről (a kommunista rezsim egyik szörnyű – kínzásokból és verésekből álló – „átnevelési kísérlete”; – a szerk.) szóló rész zaklatta fel.
Akkor azt kérdezte tőlem: „Volt valaha olyan pillanat, amikor az átkozott Securitate kiszabadult volna a Párt ellenőrzése alól és a saját szakállára cselekedet volna?”. Azt válaszoltam neki, hogy a kommunista politikai rendőrség már első pillanatától fogva, amikor Lenin alatt létrehozták, Feliksz Dzerzsinszkij szavaival élve: a „Párt pajzsa és kardja volt”.
A Párt Ion Ilici Iliescun és az utódain keresztül továbbvitte uralmát, a Securitate örökösei pedig korunk oligarchái lettek.
(Vladimir Tismăneanu vitatott személyiség: kommunista nomenklaturisták gyermeke volt, majd 1981-ig a Román Kommunista Párt propagandistája, a rendszerváltás után pedig marxista teoretikus; a Securitate volt besúgóival szemben kevésbé szigorú, ha személyes kapcsolatról, illetve érdekről van szó, ld. Sorin Antohi esetét; munkásságáról és a személyével kapcsolatos vitákról bővebben: románul és angolul – a szerk.)
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Eközben a pozícióhalmozásnak (is) hadat üzenő Bolojan épp halmozza a pozíciókat, a PSD-ben pedig dúl a belső hatalmi harc.
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.