A sajátos román karakter egyik vonását a következőképpen lehetne összefoglalni: Egy lépést előre, kettőt hátra! Na de uraim, hányszor két lépés ez?

Ahogy a mioritikus csúcspolitikai vérfürdőt elnézzük, semmi jó nem vár rájuk. De ránk, magyarokra sem.

Le minden dologgal, melyek segítenek nekünk jónak tűnni! Éljenek a valódi ügyek, így az alábbi esszé szerzője. És hogy melyek azok? Tessék bátran elolvasni a szöveget.

Az teljesen rendben van, Románia valakit lefasisztáz, mert annak oka van. Ha viszont véletlenül Romániát fasisztázza le valaki, az nagyon nincs rendben.

Az embert, ha szülő, ha nem, kirázza a hideg, ha elolvassa az alábbi elemzést. És persze, vannak megoldási javaslatok, de ki fogja meghallgatni őket ebben a politikai kabaréban?

Külpolitikáiban Románia sok tekintetben áltatja magát. De jó, hogy most van egy sapkája.

Az állam legfőbb és teljes körű hatalma gyakorlásának több mint 50 éve alatt abszolút semmilyen relevanciája sem volt a polgárnak.

Klaus Iohannis egy újabb elnöki mandátum kedvéért kulcsrakészen átadta Romániát stratégiai partnerének. Amerikának, naná!

Ha valami elkeserítő, akkor ez az.

Úgy tűnik, az a helyzet, hogy Románia rendesen fél Magyarországtól.

Megérkezett a messiás. Ehhez nincs mit hozzátenni. Főleg nekünk, így, a kommunizmus után.

Könnyedén, ha az ember olyan cinikus és érzéketlen, mint a román kormány.

Közeledik az államfőválasztás és van egy sor hasonlóság korábbi helyzetekkel. De újdonság is akad, persze.

A Kreml érdeke, hogy a caracali tragédiát összekapcsolják a deveselui rakétabázissal és az Egyesült Államokkal.

A román gazdaság azért működőképes, mert a jól végzett munka évszázadok óta beépült a Bánság és Erdély létezési modelljébe és természetébe, propaganda és fellengzős dicsekvés nélkül.

A Román Nemzeti Bank (BNR) szerint az ország küladóssága 2019. július 1-jén 103,671 milliárd euró volt. Románia összes termőföldje alig 75 milliárd eurót ér.

Ízlelgessük csak: Klaus Iohannis államfő, Rareş Bogdan miniszterelnök.