Igen, hát jó, hogy Amerika kiterjeszti védő szárnyait a mioritikus haza fölött. Na de mi van, ha változik a helyzet? Szétesik a haza.

Klímaváltozás márpedig van! Ja, hogy nincs? Akkor legyártjuk! Sztálinék óta ekkora sikerű manipulációs kampányt nem látott a világ. Pedig csak el kellene gondolkodni a valóságon.

Ahogy van, nagyon nem jó. Csak ezt a kedves vezetőinknek is meg kellene érteniük, még ha a konkrét cselekvés szavazatokba is kerül.

A hogyan világos. Menni kell, mert verseny van. A miért már érdekesebb. Mert, ugye, Amerika haragszik a román kormányra, a gazdasági érdekeik seggreejtése miatt.

Victor Ponta ismét előrukkolt a közigazgatási reform ötletével. Kérdés, hogy a magyar érdekképviseletet érdemes-e bevonni a vitába.

Sok a pénz a kampányban is, de el kell számolni vele.

A patrióta geostratégák már azt se tudják, hogy könyörögjenek a mioritikus politikai vezetésnek: figyeljenek már oda Magyarország miniszterelnökére, mert maholnap a nyakukba ül.

Ön már befizette az idei osztálypénzt? Megajánlást? Egyebet? Szuper! Amellett, hogy kétszer fizetett, a rendszerhibákon sem segített vele.

Romániában európai fontosságú dolgok is történnek, oké, néha. De senki sem tudja pontosan, kik miért és hogyan hozták a döntést. Ez lenne az alja?

Az európai ember kicsikét konzervatív, ha szokatlanabb élelmiszerek fogyasztásáról van szó. Mint például a felebarátai húsa. Na vajon miért?

A címben (nem is) jól elrejtett arrogancián túl, persze, lehet Románia a magyarok országa is, ha nem autonómiáznak, hanem ügyesen beállnak a közös szászló alá.

Nem elég, hogy a romániai középiskolai oktatás alapból nyakig van a trutymóban, most jön az, hogy aki hülyegyerek, az megy szakiskolába. Értik ezt az abszurd és megalázó direktívát?

Romániának mindig csak idegen uralmak alatt ment jól. Most rosszul megy. Mert románok uralkodnak. Tehát kulturális újragyarmatosításra van szükség. Traian Ungureanu írása.

Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.

Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását, és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.

Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.

Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?