Varga László Edgár: Amikor a románok remélnek valamit a magyaroktól – avagy csak luk legyen a Schengenen

Itt a nyár, itt a Tusványos, virágzik a magyarellenesség.

Orbán Viktor tusványosi beszédét például évről évre akkora politikai hörgőkoncert követi, hogy a legádázabb norvég death metal-zenekarok is szemlesütve vonulnának el a démondúlta norvég erdőkbe egy kis extra ihletért. Mert, hogy minek jött ide, mért nem otthon mondja, és mért ezt.

De hát a politika egy nyálkás, rusnya állat, megvannak a maga sajátos mozgatórugói, mechanizmusai és törvényszerűségei, amelyek a legtöbb emberre úgy hatnak, mint a szalmonella, de hát a legtöbb ember ne is menjen politikusnak, ha nem bírja a gyomra.

Csak hogy a politikai széljárás, akárcsak a szerencse: forgandó.

Lássuk csak, mi történt ezen a héten. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerdán váratlanul felbukkant Bukarestben, ahol egy informális megbeszélés keretében találkozott a nemrég kenyérbe esett román kollégájával, Marcel Ciolacuval, valamint Sorin Grindeanu közlekedési miniszterrel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A találkozó után aztán beindultak a találgatások, hogy miről is volt szó (a találkozón).

Az első infó, ami megjelent a sajtóban, az volt, hogy ismét felmelegítették azt a korábbi témát, miszerint milyen jó lenne közösen megépíteni egy TGV típusú gyorsvasutat a két ország fővárosa között. Utólag olyan részletek is napvilágra kerültek, hogy talán a fejlett francia technológia lenne erre a célra a legalkalmasabb, és így tovább.

De minek volt ott Kelemen Hunor, ha egyszer az RMDSZ már nincs is benne a torzszülött kormánykoalícióban?

Nos nyilván azért, mert magyar, és vélhetően a román kollégái így akartak kedveskedni a fontos magyarországi vendégnek, netán éppen ő (Orbán) ragaszkodott hozzá, hogy a romániai magyar képviselet képviselője is jelen legyen.

Aztán Kelemen Hunor az utóbbi napokban elkezdett haknizni a találkozó részleteivel,

a politikai előnykovácsolás lényege ugyanis mindössze annyi, hogy addig üsd a vasat, amíg ki nem csavarják a kezedből a kalapácsot. A Digi24-nek például két fontos dolgot is elejtett, mintha csak mellékesen.

Az egyik az, hogy ő biztos abban, hogy jövőre, Magyarország soros EU-elnöksége idején újra napirendre kerül Románia schengeni övezethez való csatlakozásának kérdése (honnan tudhatná ezt olyan biztosan, ha nem Orbán Viktortól?), hiszen Magyarország a korábbi években is támogatta Románia felvételét.

A másik az, hogy el kell utasítani a magyarellenes politikai üzeneteket, és a nagy pártokat (értsd: PSD, PNL) óva inti attól, hogy ezeket az üzeneteket átvegyék a szélsőségesektől (értsd: AUR és párton kívüli társai).

Nos, a második dolgot vélhetően fölöslegesen mondta volna az első nélkül.

Az első dolog viszont annyira szívügye most az országnak és az azt vezető nagy pártoknak, hogy alighanem kivételesen megfontolják majd Kelemen Hunor szavait.

Ami azt jelenti, hogy idén várhatóan – a norvég deth metal-zenekarok hatalmas megkönnyebbülésére – jócskán mérséklődni fog a Tusványos utáni magyarellenes politikai hörgés,

hiszen az ország ezúttal vár valamit a magyaroktól.

Na persze, ez nem jelenti azt, hogy a román sajtó egy részében ne folyna ezúttal is az uszítás, csak azt, hogy a vezető politikusok igyekeznek majd kimaradni ebből.

Az AUR (meg a többi szélsőséges) persze fújja majd ezúttal is a magáét, de hát hogyan is várhatnók el bármely bolond luktól, hogy ne fújjon belőle bolond szél. Ha valamicskét pallérozottabb lukak lennének, nyilván nem nacionalistának álltak volna…