A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Több mint hárommillió évvel ezelőtt az egyik korai előember, az Australopithecus (vagy annak az őse) rájött, hogy az egyes tápláló gyökereket, gumókat nem csak a kezével kaparhatja ki a földből, a húst nem csak a fogával marcangolhatja, hiszen ez meglehetősen fárasztó, ráadásul a körömágynak és a fogaknak sem tesz jót. (A körömágyról és a fogakról persze vajmi keveset tudott.)

Olyan élesre tört szélű köveket, amelyek megkönnyítették a dolgát. Később arra is rájött, hogy az ilyen hasznos kődarabokat maga is előállíthatja, ha addig ütögeti, addig kopácsolja az egyes kődarabokat, amíg azokról lepattan a fölösleg, és elérik a kívánt formájukat. Innen ered az őstörténeti korszak neve is: pattintott kőkorszak.

Az Australopithecus primitív eszközeit aztán tovább fejlesztették a későbbi előemberek, mint a Homo habilis, a Homo erectus vagy a Homo sapiens ahhoz, hogy mára olyan eszközeink legyenek, amelyekkel el tudunk jutni a Holdra, le tudunk menni az óceán mélyére

Az ember több millió éves fejlődése során persze már viszonylag korán elkezdett úgymond absztrakt tárgyakat is létrehozni, azaz olyanokat, amelyeknek nem vette ugyan gyakorlati hasznát, de például esztétikai szempontból értékesnek találta.

A legkorábbi ilyen ismert absztrakt önkifejezési kísérlet eredményét Indonéziában, Jáva szigetén találták meg: egy körülbelül félmillió éves kagylóhéjról van szó, amelynek felületére távoli ősünk cikcakkos vonalat karcolt.

Az absztrakt, elvont dolgokat kifejező tárgyak ma már a mindennapjaink szerves részét képezik.

E tárgyak és mintázatok azon csoportját, amelyek nem feltétlenül egyéni művészi önkifejezésre, hanem egyes népek kollektív öntudatára apellálnak, nemzeti jelképeknek szokás nevezni. Ezek – az Australopithecus korától számítva legalábbis – viszonylag új keletű dolgok, habár modern történelmünkben kétségkívül meghatározók.

Vallási és nemzeti jelképek (no meg ideológiák) miatt megszámlálhatatlan embert öltek meg más emberek,

Aztán a sok szörnyűség után a 20. század végére – miután a nácizmustól és a kommunizmustól is megszabadultunk – Európa elindult egyfajta normalizálódás útján, azt lehetett hinni, hogy a nemzetek immár békében fognak élni egymással, és bár a nemzeti jelképek nem tűntek el (nem is kell eltűnniük), immár nem játszottak többé olyan tragikus és sok esetben igen káros szerepet, mint annak előtte.

Ilyenkor szoktak erősödni – mint már ezt annyiszor leírtuk a közelmúltban – a szélsőségek, amelyek közül mindegyik rossz. Ezek közé tartozik a káros, másokat lenéző, és egyre inkább utáló nacionalizmus, amelynek fő letéteményese kies tájainkon az AUR nevű széljobb párt és holdudvara.

E viszonylag hosszú és meglehetősen nagy korszakot felölelő bevezető után pedig e ponton érkezünk el a mostani írás apropójához. A múlt héten meglehetősen nagy figyelmet keltett a román sajtóban egy amúgy megmosolyogtató eset: a Suceava megyei Bosanci nevű településen két férfi és két nő – a képek alapján roma származásúak, azaz hozzánk hasonlóan kisebbségi lakosai az egységes és oszthatatlan román nemzetállamnak –

Az esetről képek kezdtek el keringeni a közösségi médiában, mire a munkaidőben egyáltalán nem Facebookozó helyi közegek hivatalból eljárást indítottak.

Nem állítjuk, hogy ennek a sürgős rendőrségi eljárásnak az áll a hátterében, hogy e településnek AUR-os polgármestere van,

Ez ugyanaz az AUR amelynek nemrég a zászlócsókoltatós törvénytervezete verte ki sokaknál a biztosítékot, vagyis számítani lehetett rá, hogy az AUR-os polgármester nem örül majd neki, hogy a települése éppen a román zászló meggyalázásáról lett híres.

Többek között azt, hogy a delikvensek közmunka végzése során használták „nem megfelelően, és sértő módon” a nagy méretű trikolórt. Közmunkát különben azért kellett végezniük, mert szociális segélyben részesülnek. A négy közmunkát végző személy a közmunka során a község köztereinek száraz rózsáit metszette le, és az így keletkező növényi törmeléket gyűjtötték a trikolórba, hogy aztán a négy sarkánál megragadva a zászlót, a szemeteskonténerhez szállítsák vele az említett növényi maradványokat.

A nagy méretű, kopott – tehát lényegében már leselejtezett – zászlót saját elhatározásból vették igénybe,

Praktikus értelemben igazuk is volt, ám tekintve, hogy egy absztrakt szimbólumról, az ország és a román nemzet legfontosabb hivatalos jelképéről van szó, meglehetősen melléfogtak a választásukkal.

fejenként 10 ezer lej értékben bírságolta meg az érintetteket, akik „nem megfelelő, sőt sértő” módon használták az ország egyik leselejtezett nemzeti szimbólumát.

Más szavakkal: az ország közbiztonságáért felelős, különben szép fizetésben és korai nyugdíjazásban részesülő közegek értékes munkájuk révén összesen 40 ezer lej (csaknek 7500 euró) kifizetésére köteleznek négy szerencsétlent, akik szociális segélyen tengődnek, és akiknek vélhetően eszük ágában sem volt szándékosan meggyalázni az ország és a nemzet jelképét, mindössze egy eszközt kerestek a feladat elvégzéséhez, amelyet rájuk bízott az önkormányzat.

És mindez (egyelőre) az AUR nevezetes zászlócsókoltatós törvénytervezete nélkül, a jelenleg érvényben lévő, nemzeti jelképekre vonatkozó törvény alapján valósul meg 2026-ban, a mesterséges intelligencia korában, amikor újra mindent letarol a merőben természetes ostobaság.