Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

Az alábbi filmre kívánkozó történet a bukaresti katonai törvényszék egyik 2025-ös ítéletének aktáira épül, amelyekből kiderül, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alezredesét egy ősrégi módszerrel vették rá arra, hogy közel egymillió lejt tulajdonítson el a rábízott, szigorúan titkos műveletekre elkülönített állami forrásokból 2023 tavaszán.

A SRI operatív irányítási igazgatóságának székhelyét megülő csend huszonnégy éve a biztonságot jelentette Ionela B. alezredes számára. A nő 1999 óta dolgozott a SRI-nél, ahol abban az évben, októberben még egyszerű polgári alkalmazottként lépte át először a kaput. 2003 nyarán már altiszti egyenruhát öltött, rá három évre avatták tisztté. A felettesei elégedettek lehettek a munkájával, hisz 2021-ben a 0362-es egység (U.M. 0362) alakulatnál irodavezetővé léptették elő.

A szakhatósági engedélyeztetéssel, urbanisztikai és területrendezési véleményezéssel foglalkozó, valamint belső pénzügyi és operatív támogató szolgáltatásokat nyújtó egységnél olyan jó munkát végzett, hogy két év múlva már elsősorban a lehallgatásokkal, megfigyelésekkel, rádiókommunikációs rendellenességek monitorozásával és műszaki háttértámogatással foglakozó 0221-es operatív egységnél találjuk szolgálatvezetőként, immár alezredesi rangban.

havonta összesítette az operatív műveletek forrásszükségleteit, és az összegeket is ő bocsátotta az operatív vezetők, tisztek rendelkezésére. Havonta egyszer egy páncélozott konvoj érkezett a pénzügyi igazgatóságtól, és a ropogós bankjegyeket Ionela B. közvetlenül az irodájában álló széfben tárolta.

Mindezekből kiviláglik, hogy az alezredes igencsak fontos pozícióban volt. A titkosszolgálati protokolloknak megfelelően bizonyára évente átvilágították, megbízhatóságához, professzionalizmusához nem férhetett kétség. Alig egy hónappal azután, hogy átvette a széf kulcsait, 2023 márciusának elején a nő épp az Instagramot pörgette irodai magányában.

Az ismeretlen profilképen egy megnyerő külsejű, sötét hajú, ötvenes éveiben járó férfi mosolygott, mellette egy tíz-tizenkét éves kisfiú állt. A férfi azzal indított, hogy chicagói születésű amerikai állampolgár, foglalkozását tekintve elismert idegsebész és neurológus, akit az amerikai kormány szerződtetett egy veszélyes damaszkuszi misszióra, közvetlenül a szíriai konfliktusövezetben állomásozó amerikai csapatok mellé.

A több mint két évtizede titkosszolgaként dolgozó Ionela B. nem gyanított semmit, még azután sem, hogy a férfi közölte, özvegyként egyedül neveli a súlyos súlyos leukémiával küzdő fiát. Nem a feleségét csaló szomszéd férfi volt Konstancáról, vagy egy egyéjszakás kalandokat kereső nagyváradi magyar.

A hobbikról, családról, magányról szóló, rendszeressé váló beszélgetések rövidesen intenzív, napi dialógusokká mélyültek, olyannyira, hogy Ionela B. beleszeretett a virtuális idegsebészbe. Teljesen átadta magát az ígéretnek és az érzésnek, hogy a 2023 végén lejáró szíriai misszió után közös életet kezdenek Chicagóban vagy Bukarestben.

Bizonyára van olvasó, akinek már ezek után a Tinder-csaló című film ugrik be. Azt is tudják, hogy az érzelmi függőség megalapozása után következnek a fordulatok.

2023 áprilisában a damaszkuszi orvos elárulta, ha minden jól megy, engedélyt kaphat egy rendkívüli eltávozásra, hogy meglátogassa a halálos beteg kisfiát a születésnapján, április 23-án. A nő már a találkozót tervezte, amikor kiderült egy apró bökkenő. Nincs a férfinak elég pénze, hogy kifizesse a Damaszkuszból az Egyesült Államokba tartó repülőjegy árát.

Ioana B. habozás nélkül átutalt a saját megtakarításaiból 1500 dollárt a szerelmének. Kiderül, hogy ez édeskevés. Ezért április 10-én már elfordította az irodájában álló széf kulcsát, ahonnan kivett 27 500 lejt, amit befizetett a saját Revolut-számlájára, átváltotta dollárra, és elutalta a férfi által megadott bankszámlákra.

Az amerikai hadsereg nem egyezett bele az orvos szerződésének felbontásába, de jelezte, ötezer dollárért kiváltható lenne a szabadság. Újabb séta következett a széfhez. Három nappal később, április 21-én Ioana B. már 10 000 dollárnak megfelelő lejt vett ki az állami kasszából, hogy a gyermek műtétjére szánja.

A gát teljesen átszakadt, és a következő hetekben 5 000, 10 000 és 15 000 dolláros tételekben ömlött a pénz a SRI-alapból a virtuális szeretőhöz. Mintha minden probléma csak azért oldódott volna meg, hogy a következő felbukkanhasson. Április és július között 915 741,38 lejt fizetett ki a férfinak, ebben benne volt a saját zsebből hozzátett 1500 dollár is.

Ionela B. ekkorra teljesen elveszítette a realitásérzékét, ami abból is kiderül, hogy a chicagói sebész egyetlen centet sem kért saját nevére szóló amerikai számlára. Helyette törökországi bankokban vezetett számlák adatait küldözgette, olyan egzotikus nevekhez rendelve, mint Isaac Yamikani Kaputalamba, Shukurova Dilyara, vagy éppen Mteliso, Sallan és Guc. A román titkosszolgálat pénze így szivárgott szét Isztambulon keresztül a nemzetközi alvilágban.

Amikor a banki átutalások már lassúnak bizonyultak, megjelent a kriptovaluta. A Binance kriptotőzsdén keresztül Ionela B. hozzáférést adott a férfinak a Revolut-fiókjához, ahonnan 122 618,13 lejt emeltek le digitális valutában. Az alezredes, akinek munkaköri kötelessége lett volna a kiberbiztonsági fenyegetések felismerése, önként és dalolva osztotta meg a Revolut-fiókja felhasználónevét, jelszavát, valamint bankkártyája valamennyi adatát, a lejárati dátummal és a háromjegyű CVV-kóddal együtt egy bizonyos Agoni Progress Ikhuoria nevű nigériai állampolgárral.

Négy hónapig tehát Ionela B. zavartalanul dézsmálta a SRI pénztárat. Összesen 915 741,38 lejt – ebből 850 971 lejt tisztán a titkosszolgálati alapból – tüntetett el. Hol volt eközben a román belső elhárítás? Amikor 2023 augusztusában a pénzügyi igazgatóság végre egy váratlan ellenőrzést tartott, a széf kongott az ürességtől. A vizsgálatok során elhangzott magyarázatok sokatmondóak.

neki sem jogköre, sem technikai lehetősége nem volt ellenőrizni a rábízott pénztárat, ez ugyanis a pénzügyi igazgatóság dolga lett volna. A titkosszolgálati műveletek sajátos dinamikájára hivatkozta azt mondta, hogy a terepen dolgozó tisztek hol több, hol kevesebb pénzt kérnek, a kiadások ingadoznak, képtelenség pontosan követni a kassza egyenlegét.

A parancsnokhelyettes még ennél is őszintébb, amikor azt vallotta, benne fel sem merült, hogy a pénz eltűnhet. Hisz a bankjegyeket fegyveres katonai kísérettel szállították a központból az egységhez, miként is képzelhetné bárki, hogy a fegyveres őrök védte pénzt egyszerűen kiviszi valaki a táskájában az utcára?

A pénzügyi igazgatóság devizaosztályának vezetője pedig előállt a végső érvvel, miszerint a 2023-as év második negyedévében azért nem vették észre a csaknem egymillió lejes lyukat, mert súlyos létszámhiánnyal küzdöttek, és a túlterheltség miatt elmaradt a kötelező ellenőrzés. Így fordulhatott elő, hogy míg a pénzt fegyverrel őrizték az ajtóban, addig az összegek már rég túl voltak árkon-bokron.

A nagy szerelem nem közös élettel ért véget a Michigan-tó partján, és nem is romantikus találkozással az otopeni repülőtéren. A damaszkuszi orvos amint megkapta az utolsó utalást, a leukémiás fiával együtt köddé vált. Valódi személyazonosságára, tartózkodási helyére azóta sem derült fény.

amikor benyújtotta lemondását és tartalékos állományba került. Ekkor döbbenhetett rá arra, hogy a férfi, akivel még soha nem találkozott, pénzt kért tőle repülőjegyekre, beteg gyermekre és egy katonai szerződés felbontására, mégsem élete szerelme, hanem az egyik legnemesebb és legmélyen emberi érzelemre rájátszó csaló.

Beismerte, hogy elvette a pénzt, és minden részletet megosztott. Azt is elmondta, hogy nem vezetett nyilvántartást az összegekről, de elfogadta, hogy a vizsgálatok után közölt teljes összeget, 908 458,54 lejt ő sikkasztotta el. A teljes kár végül 915 741,38 lejre rúgott.

A folytatólagos sikkasztással vádolt nő végül vádalkut kötött, amelyet 2025. január 22-én elfogadott a bukaresti katonai törvényszék. A bukaresti katonai törvényszék jóváhagyta a vádlott és a katonai ügyészség között létrejött egyezséget, és Ionela B-t folytatólagosan három év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre – pártfogó felügyelet mellett – felfüggesztette. A nőt ugyanakkor 90 napos közmunkára kötelezték. A bíró indoklása szerint a kiszabott büntetés mértéke és jellege alkalmas a büntetés törvényi céljainak megvalósítására, azaz a joghátrány kikényszerítésére, az elkövető rehabilitációjára, valamint a társadalmi elrettentésre is.

A bíróság a büntetőügyben bejelentett polgári jogi igényt nem tárgyalta, így a bűncselekménnyel okozott anyagi kár megtérítése tárgyában nem hozott elmarasztaló ítéletet. Mivel a nő nem fizette vissza az okozott kárt, a sértett SRI polgári peres eljárásban hajthatja be a hiányzó pénzösszeget.

És hogy mi a tanulság? Legyen bármilyen fejlett is az emberek megfigyelését szolgáló technika, költsenek milliárdokat az államok lehallgatórendszerekre és fegyveres védelemre, a legsebezhetőbb pont még mindig az emberi természet marad, amit valószínűleg a techkorszakban sem lehet figyelmen kívül hagyni.