// 2026. november 16., hétfő // Ödön
Hajrá!

Itt az ideje, hogy a román állam komolyan vegye a tömegsport finanszírozását

// HIRDETÉS

A közösségi sport érdemi állami támogatása nemcsak egészségesebb társadalomhoz vezethetne, hanem az élsportnak is szélesebb merítési alapot biztosítana.

Ha megkérdezünk egy nemrégiben Kolozsvárra költözött nyugat-európai egyetemistát, mit gondol a városban elérhető tömegsportolási lehetőségekről, minden valószínűség szerint arról áradozna, hogy a paradicsomba csöppent.

Az edzőtermek zsúfolásig vannak, évente tartanak maratonokat, félmaratonokat, ennél is rendszeresebbek a rövidebb távú utcai és terepfutóversenyek, egyre-másra alakulnak a futóklubok. Nem beszélve az olyan csoportos edzőtermi mozgásformákról, mint a zumba, aerobik, CrossFit, kangoo és egyebek, valamint az örök első foci, amelyet elsősorban a kispályás amatőr csapatok űznek a gombamód szaporodó műfüves pályák egyikén. A hobbiszintű amatőr társaságok kosárlabdáznak is. Az egyéni sportok kedvelőinek is számos lehetőség nyílik Kolozsváron teniszezni, asztalteniszezni, sakkozni, úszni, és a küzdősportok szerelmesei is csak győzzenek válogatni a kínálat közül.

Külföldi szemmel és zsebbel nézve valóban jó a romániai nagyvárosi tömegsport jelene,

a jövője pedig egyenest biztató, legalábbis addig, amíg lesz fizetőképes kereslet az állampolgárok részéről. Kolozsvár esetében hozzá kell tenni, hogy az önkormányzat ingyenesen látogatható sportbázisokat is létesít, amelyek azonnal teltházzal kezdenek el működni, ami jól mutatja a helyi társadalom sportolás iránti magas igényeit.

// HIRDETÉS

A vidéki tömegsport helyzete ennél jóval komorabb képet mutat. Helyi önkormányzati infrastrukturális beruházás nélkül, a sportolni vágyó felnőtteknek és a gyerekek szüleinek ugyanúgy meg kell fizetniük a testmozgás árát, mint a nagyvárosokban, és a vidéki átlagfizetésekből kiindulva jóval kevesebbek engedhetik meg maguknak a rendszeres testmozgást, leszámítva a futást, biciklizést.

Ez utóbbi kapcsán örömteli, hogy változóban a helyi közösségek hozzáállása, és már nem mindenki néz szúrós szemel, fejcsóválva a mezőn vagy a közúton futókra, biciklizőkre, hogy na, ezeknek sincs jobb dolguk, mint futni és tekerni munkaidőben. Különben is a fizikai munka is sport – dohogtak anno sokan, de ma már ez sem állja meg a helyét teljesen, hisz a háztáji agrárium visszaszorulásával a vidéki életmód mára gyökeresen megváltozott.

Jelenleg tehát úgy néz ki a romániai tömegsport helyzete,

hogy míg a gazdaságilag erős nagyvárosokban az elmúlt évtizedekben kialakult egy piaci és önkormányzati alapú, a fehérgalléros munkavállalók által életre hívott és eltartott tömegsport-ökoszisztéma, amire rácsatlakozik a városi önkormányzat, addig a kis és közepes vidéki városokban a magánszektor a helyi gazdasági realitásokhoz mérten ruház be a tömegsportba. Vidéken, különösen rurális környezetben sokkal korlátozottabbak a rendszeres szabadidős mozgás intézményi feltételei. Számos olyan vidéki városi önkormányzat van, amely az amúgyis szűkös sportköltségvetése jelentős részét az egyetlen felnőtt, profi csapat fenntartására költi a lakossági sportinfrastruktúra fejlesztése helyett. A román állam ugyan az elmúlt években több száz községben épített iskolai sportcsarnokot és műfüves sportpályákat, de azok üzemeltetésére, fenntartására már nem rendelt megfelelő forrásokat.

Míg a legfrissebb statisztikák szerint országos szinten növekszik a mindennapi testmozgás mértéke, addig a 2026-os Eurobarometer szerint a soha nem sportolók vagy edzést végzők aránya 2022-hez képest még emelkedett is. A megkérdezettek 66 százaléka mondta azt, hogy soha nem sportol vagy nem végez testmozgást, ami 3 százalékpontos romlás 2022-hez képest, így az ország a második leginaktívabb tagállam az EU-ban Portugália (68%) mögött.

Ugyanebből felmérésből derül ki, hogy a románok 79 százaléka legalább heti néhány alkalommal, legalább tíz percen át gyalogol, így azt nem lehet kijelenteni, hogy a romániaiak kétharmada teljesen inaktív lenne. A lakosság 38 százaléka soha nem végez hétköznapi, nem sportjellegű fizikai aktivitást (pl. kerékpáros/gyalogos közlekedés, tánc, kertészkedés), ami szintén a második legmagasabb arány az EU-ban, jóllehet ez 14 százalékos javulást jelent a korábbi helyzethez képest.

Azok közül, akik mozognak, a legtöbben heti 1 óránál kevesebbet (42%) vagy 1–3 órát (39%) töltenek sporttal,

míg a heti 3 órát vagy annál többet sportolók aránya mindössze 18 százalék. Ugyanakkor a lakosság 38 százaléka napi 2,5–5,5 órát, 31 százaléka napi 5,5–8,5 órát, 13 százaléka pedig 8,5 óránál is többet tölt üléssel.

A rendszeres testmozgást végzők körében 50 százalék otthon sportol, ami a legmagasabb arányok közé tartozik az unióban. A romániaiak 75 százaléka semmilyen sportklubnak vagy fitneszközpontnak nem tagja, ezzel Románia Görögországgal, Magyarországgal és Lettországgal holtversenyben a második legmagasabb arányt mondhatja magáénak a 79 százalékos Litvánia mögött.

A testmozgást végzők 70 százaléka havonta kevesebb mint 50 eurót költ testmozgásra, 9 százalékuk 50–100 euróból gazdálkodik, míg 20 százalék nem tudta megmondani a pontos összeget. A megkérdezettek túlnyomó többsége (81%) hisz a sport mentális és közösségi erejében, és egyetért a sport közösségépítő hatásával (72%). A sportolást gátló tényezők közül a legtöbben az időhiányt (37%) jelölték meg.

A lakosság 46 százaléka szerint a lakóhelye nem kínál elegendő lehetőséget a testmozgásra, ami Bulgária után a legrosszabb arány az egész EU-ban. A megkérdezettek csupán 54 százaléka értett egyet azzal, hogy a helyi sportklubok sok mozgáslehetőséget biztosítanak, és a válaszadók 61 százaléka úgy ítélte meg, hogy a helyi hatóságok nem tesznek eleget a polgárok fizikai aktivitásának előmozdításáért, ami az egyik legmagasabb elégedetlenségi arány az EU-ban.

Egyértelmű tehát, hogy a romániai társadalomban valós igény van a rendszeres testmozgásra,

annak ellenére, hogy statisztikai mutatók szerint Románia még mindig a legkevesebbet mozgó országok között szerepel. A már tárgyalt körülmények és konjunktúra mellett így leginkább a nagyvárosok parkjaiban, sportpályáin és edzőtermeiben zajlik egyre látványosabban az életmódforradalom, amire a vidéki településeken is egyre nagyobb igény mutatkozik.

Ennek van egy kulturális összetevője is, hisz Romániában a sport hosszú ideig elsősorban televíziós műfaj volt. A húszmillió foci- és tornaszakértő döntő többsége a kanapéról, sörrel és szotyival a kezében szurkolt Hagiéknak 1994-ben, vagy a tornászlányoknak Atlantában. Akkoriban keveseknek fordult meg a fejében, hogy a testmozgás nemcsak a profi sportolók kiváltsága, hanem az átlagember is művelheti szabadidejében. A rendszerváltás után meg sokan a pénzkeresésbe vágtak bele, az anyagi értékek felhalmozásába, és az új fogyasztói ideál az autó lett. Idővel, aki gyalogolt és biciklizett, arra furcsán néztek. Az iskolai tornaórákat egyre kevésbé vették komolyan, sokak szemében sikknek számított felmentést szerezni alóla.

Aztán addig éltünk rosszul, amíg kiderült, hogy alig észrevehetően, majd észrevehetőbben jobban élünk.

Nem mindenki és nem egyszerre, de a tendencia világos és egyértelmű volt. Mint ahogy az is, hogy a tömegsport a gazdasági fejlődés motorját adó nagyvárosokban robbant elsőként. Ott, ahol kezdetben az elit, majd az egyre izmosabb középosztály engedhette meg magának az akkor még státuszszimbólumot jelentő rendszeres edzőterembérletet, a teniszórákat, a sportpályák bérlését.

A közösségi média megjelenésével a test karbantartására, az egészség megőrzésére irányuló tudatos sporttevékenység dimenziója az önkifejezés jelenségével bővült, gondoljunk csak a népszerű sport- és fitneszappokra, amelyek a legapróbb részletekig rögzítik a tevékenységeket, a teljesítményadatokat, amelyek aztán pillanatok alatt megoszthatók. Ráadásul a nagy tömegeket megmozgató futóversenyek ma már nem pusztán sportesemények, hanem zenei, gasztronómiai és turisztikai fesztiválok is, amelyek a sportteljesítmény mellett a közösséghez tartozás élményét is adják.

Szintén a közösségi médiának köszönhető gyűrűztek be a mindennapokba az egészséges életmódtrendek, amelyek egyik hangsúlyos eleme a rendszeres testmozgás. A koronavírus-járvány idején szintén tömegek döntöttek úgy, hogy sportolással töltik ki a megnövekedett szabadidejüket és a lecsökkentett mozgásterüket. Így napjainkra azt tapasztaljuk, hogy számos indíttatásból és különböző mértékben, de átalakulóban van a társadalomnak a tömegsporttal szembeni attitűdje.

Ha az állam a profi sport mellett a tömegsportban is hangsúlyosabb szerepet vállalna,

abból ő maga is sokszorosan profitálna. Mert mit látunk ma? Kelet-Közép-Európában, így Romániában is a sportpolitika és a lakossági mozgáskultúra ma is magán viseli az államszocialista örökség lenyomatát. A központi és helyi közpénzek döntő része nem az alulról építkező, önkéntes civil egyesületekhez és a lakóhelyhez közeli tömegsportbázisokhoz áramlik, hanem a látványsportokhoz, a profi klubokhoz és a presztízsberuházásokhoz.

Nem meglepő tehát, hogy a térségben a tömegsport robbanásszerű növekedése az elmúlt évtizedekben jórészt piaci és civil alapon ment végbe, az állam, a helyi önkormányzatok csekély szerepet vállaltak ebben a folyamatban. A tömegsport a városi középosztály saját zsebből finanszírozott hobbijává vált, miközben az alacsonyabb jövedelmű, vidéki és idősebb társadalmi rétegek nagyrészt kiszorultak belőle.

Ezzel szemben a román profi kézilabdában meghatározó az önkormányzati pénz, és a profi fociklubok több mint fele kap közpénzt, klubonként eltérő mértékben. Például az U Cluj focicsapata 2025-ben 13,35 millió lej vissza nem térítendő támogatást kapott a kolozsvári városi önkormányzattól, míg a 2025-ös helyi sportfinanszírozási program teljes értéke 26 millió lej.

A román Szuperligában szereplő fociklubok 2024-ben összesen több mint 12 millió eurónyi közpénzt használtak fel, és az I. valamint a II. osztály 24 klubja együtt több mint 50 millió eurónyi állami vagy helyi közpénzhez jutott. De például a 2024/2025-ös idényben az elitkézilabda állami és/vagy önkormányzati finanszírozása megközelítette a 40 millió eurót. A rendelkezésre álló adatok szerint 2024-ben az állami sportklubok mintegy 133 millió eurót, a nemzeti szakszövetségek pedig 32 millió eurót kaptak közpénzből.

Látható, hogy mindenről lehet beszélni, csak olyan egységes sportstratégiáról nem,

amelyik elsődleges feladatának tekintené a tömegsport kiemelt finanszírozását. Természetesen nem várható el az államtól, hogy erején felül támogassa a tömegsportot, de ott beavatkozhatna, ahol a helyi önkormányzatok vagy a családok pénzügyi ereje már nem elég. Az államnak a piaci szolgáltatókkal sem kellene versenyeznie, de a civil sportegyesületek támogatása, az állami sportpályák, edzőközpontok, uszodák ingyenes vagy jelképes bérbeadása nagy segítséget jelentene az alacsonyabb keresetű rétegek, amatőr klubok és iskolák számára. Az is minimum kérdőjeles, hogy a profi sportolónak készülő gyerekek felkészülését, edzéseit, felszereléseit, utazásait a szülők fizetik, és ha évek múltán jelentős sportsiker koronázza a szülői erőfeszítést, azt az állam a maga sikereként is tálalja.

Holott minden józan számítás szerint olcsóbb és hatékonyabb lenne a tömegsportba fektetni a közpénzt, olyan állami programokat, sportstratégiát kidolgozni, amelyek nem légüres térben léteznek, tekintettel vannak a társadalmi környezetre és együttműködnek más közpolitikai ágakkal.

A rendszerszintű szemlélet ténylegesen segítené, megkönnyítené a gyerekek és felnőttek szabadidős sportolási tevékenységét, így a tömegsport támogatása nemcsak az egészségesebb társadalom és a csökkenő egészségügyi kiadások ideájához vinne közelebb, amelyek önmagukban is megtérülő befektetéssé teszik a tömegsportba való beruházást, hanem a román társadalom és sportszakma által dédelgetett profi látványsportok utánpótlásának is jóval nagyobb merítési lehetőségei nyílnának.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!
Főtér

Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!

Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között
Krónika

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között

Hiába reménykedtünk: jövőre sem indul újra a vonatközlekedés Kolozsvár és Nagyvárad között, még a jól álló Élesd–Várad szakaszon sem.

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme
Főtér

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS