Untold, avagy Kolozsvár feladása

Véget ért a 11. Untold, felröppent az utolsó tűzijáték, megremegtette a környék ablakait az utolsó dob-banás, hazabotorkálnak a négy napos élményadaggal kitömött fesztiválozók, a nyomukban ott maradnak a technikai, színpadépítő, takarító és egyéb csapatok, az ismét masszívan lehurbolt Sétatérre még egy pár napig nem lehet bemenni, de türelem, kedves kolozsvári adófizető polgárok, mindjárt jó lesz!

mert nem érdekel, hogy az Untold feltette (!) Kolozsvárt a világtérképre, továbbá nem akarjátok, hogy a városnak sok-sok millió euró bevétele legyen fesztivál kapcsán.

A fentiek mellett történt még valami. Záporoztak (megint) a feljelentések a kolozsvári polgármesteri hivatal illetékes internetes oldalára. Apropó, itt az oldal, regisztrálni kell, aztán bárki megteheti a feljelentést és várhat, reménykedhet, hogy történik is valami.

És történt még valami, ami eddig nem. Amatőr filmesek (Grigore Nicolae Rus urat nem ismerem, Adrian Dohotaru aktivista urat talán sokan ismerjük)

amelyet jó érzékkel az idei Untold előtt mutattak be a Youtube videómegosztón. A film jellegzetes amatőr termék, szinte biztos, hogy saját költségből készült, tehát senki ne várjon filmes szempontból hibátlan alkotást. (Mondjuk, egy aktivista szavai hitelesebben hatnak, ha nem egy tipikusan „burzsoá, kizsákmányoló, nagygazdag stb.” kandalló előtt veszik fel a beszélgetést, erre azért figyelhettek volna az alkotók.) Nem is ez cél. Az alkotók meg akarták mutatni mindazt, amiről évek óta szó van a különböző sajtótermékekben, internetes fórumokon: hogy a százezres nézőszámokról és tízmillió eurókról szóló hivatalos kommunikáció árnyékában milyen negatív hatásai vannak az Untold nevű magánvállalkozásnak.

Kezdjük azzal, ami önmagában közhely, de ha ily módon szembesül vele az ember, kellőképpen megdöbbentő:

vagyis a mindenféle muzsika reggel hétig-nyolcig is düböröghet. Ilyen tényleg nincs még egy a világon. Úgyhogy máris büszkék lehetünk a mi drága jó városvezetésünkre.

S akkor mi, jönnek máris a Facebook-kommandósok. Hogy mi? A példa okáért nézzünk meg egy másik igen nagy és népszerű fesztivált, a kaliforniai Coachellát. Ez egy igen sokrétű és bonyolult rendezvény, a világ legnagyobb fesztiváljainak toplistáin mindenütt ott van. Ezt a fesztivált az Empire Polo Club nevű, kimondottan erre a célra kiépített helyszínen szervezik meg minden évben, a közelben levő városokon (Indio, Coachella) kívül. Aztán: szombaton és vasárnap éjjel egy órakor (helyi idő), vasárnap pedig éjfélkor

A legközelebbi város (Indio) polgármesteri hivatalával megkötött szerződés értelmében, ha valaki éjjel egy óra után megüt egy dobot, megpendít egy gitárt, elindít egy laptoptechnót, a szervező (a Goldenvoice rendezvényszervező nagyvállalkozás) azonnal 20 000 dollárt kell fizessen. És ezzel nincs vége: öt perc türelmi idő után percenként újabb 1000 dollár a bírság. Érthető tehát, hogy a pénzügyekre nagy gondot fordító vállalat betartja a zárórákat (ha nem teljesen ostoba).

Nézzünk egy másik igen jelentős fesztivált, amelyet történetesen egy városban, közelebbről egy parkban rendeznek meg: a chicagói Lollapalooza fesztiválról van szó. Eltekintve attól, hogy Chicago kicsit nagyobb település, mint Kolozsvár,

És biza, itt is lezárják a környék utcáit, pont, mint Kolozsváron. És biza, dübörög a muzsika, pont mint Kolozsváron. És biza, a fesztivál idejére (értsd, előkészületek, a rendezvények napjai és utómunkálatok) a város polgárainak alkalmazkodniuk kell a különleges körülményekhez. De: az összes koncertnek helyi idő szerint este 10 órakor vége, mert a fesztivál a belvárosban van. Pont. Ja, ha valaki nagyon nagy sztár, akkor kap még pár perc integetőidőt (!), hogy a nagyobb tömeg érezze a szeretetet, mielőtt a távozás mezejére lépne.

További példákat is lehetne felhozni, a lényeg: a világ fesztiválszervezői és településvezetői valamiért úgy gondolják, hogy

esetleg megfelelő zárt helyszínek biztosításával (ez esetben hajrá, három napig meg se álljon a buli), vagy a településen kívül és akkor mehet a banzáj másnap reggelig. Más törvényes opció nincs. Illetve van – nevezzük Kolozsvári Opciónak –, csak nem törvényes, pontosabban ügyesen megkerüli a vonatkozó előírásokat. Az Kolozsvári Opció működtetői: az Untoldot szervező Untold Production S.R.L, illetve a város polgármestere, Emil Boc (és az illetékes egyéb szervek, mint a rendőrség, csendőrség, környezetvédelmi őrség stb.).

A filmben is elhangzik: nem lehet számon kérni egy magánvállalkozótól, ez esetben Bogdan Butától, az Untold alapítójától és vezérétől, ha mint bárki rendes kapitalista, a saját hasznát nézi. Mégis kiét nézze?! Ilyen szempontból tehát érthető, hogy Buta urat és társait egy adott ponton túl nem érdekli például a környék lakóinak okozott zajártalom, annak ellenére, hogy az első fesztiválok óta igyekeztek javítani a hangszigetelésen. Kedves ideges és kialvatlan városlakók, egy fesztiválon zaj van, ennyi. A dokumentumfilm első felében az alkotók minden kétséget kizáró módon igazolják, hogy

az utcán is, a lakásokban is, a Sétatér közvetlen közelében is, a Fellegváron meg a Hajnal negyedben, azaz távolabb is.

A magánvállalkozó tehát a saját hasznát követi, amikor szétveri a környék csendjét a fesztiváli zajjal, amikor tűzijátékot rendez naponta legalább kétszer, amikor eléri, hogy lezárják a környék utcáit, a Sétateret, eltérítsék a tömegközlekedést is, amikor valahogy ahhoz a kiváltsághoz is hozzájut, hogy dohányozni lehessen a parkban a fesztiválja alatt.

Ha jól emlékszem, Emil Boc polgármester úr 2024 óta lemondott a Kolozsvár főterén megszervezett újévi tűzijátékról (helyette videómappinggel és drónperformansszal kedveskedett az ünneplő tömegnek) mondván, hogy

Az Untoldon viszont naponta dübörög a tűzijáték. Kedves városvezetés, amellett, hogy a Untold környékén feltehetőleg sok kutyus és macskus él, a fesztivál Kolozsvár központi parkjában van, tele környezettel, fákkal, bokrokkal, füvekkel, madarakkal, rágcsálókkal, rovarokkal. Őket nem kell védeni? Dehogynem: az Untold fesztiválon kívüli időszakban, a jelek szerint.

Ha jól emlékszem, 2025 augusztusában lépett érvénybe az a helyi rendelet, miszerint

Kivéve az Untold fesztivált. Ott bárki annyit és úgy dohányozhat, amennyit és ahogy akar.

És a zajszennyezésre meg a zárórákra visszatérve: ha jól emlékszem, arra vonatkozóan is van rendelet, sőt, törvény, hogy a városban bizonyos zajszinteket tilos túllépni, illetve este tízkor, legkésőbb fél tizenkettőkor bármely, a város lakott területein szervezett rendezvényt be kell fejezni. Kivéve az Untold fesztivált.

Erre jöhet megint az Untold-kommandó és

Lehet hivatkozni valós okokra, hiszen egy ekkora fesztivált lehetetlen egy nap alatt előkészíteni. Tehát a Sétatér elfoglalása értelemszerűen a fesztivál előtt kezdődik és utána ér véget. Lehet továbbá hivatkozni a város számára pozitívumot jelentő turisztikai vonzerőre (a világ egyre több sarkából érkeznek fesztiválturisták), a város számára szintén pozitívumot jelentő szezonális bevételekre (szállásadók, vendéglők, kocsmák, egyéb boltok), lehet hivatkozni a világtérképre, amelyre az Untold okán állítólag felkerül az amúgy névtelen városka…

Sok mindenre lehet hivatkozni, ha közben

És mivel jeleztem, hogy egy magánvállalkozótól nem lehet számonkérni, hogy a saját hasznát hajszolja, marad a városvezetés, amelyen viszont igenis számon lehet kérni a kettős mércét, a speciális engedélyeket, a városlakók érdekeinek semmibevételét, fesztiválra vonatkozó kommunikáció terén mutatott arroganciát és közömbösséget, és a sor folytatható.

A fesztivál körüli problémákról, lakossági elégedetlenségről, a fesztiválszervező vállalat és a városháza saráról készített dokumentumfilm augusztus 3-án került fel a Youtube-ra és azóta 29 000 ember látta. Augusztus 6-án a film készítői és más aktivisták találkozót szerveztek a Sétatéren, a fesztivál kerítésein kívül, az említett problémákat, ügyeket megbeszélendő. Odamentem, alig lézengtek egy páran. A probléma jól látszik: az online térben sikerül masszívnak nevezhető közösséget teremteni, ám mindezt nem sikerül valós jelenlétre váltani. És ez érthető, tekintettel az individualista, atomizált társadalomra, amelyben élünk.

Hogy lehet egy arrogáns, közönyös városvezetést rávenni, hogy ne adják át (nem ingyen, de nem is hű, de sok pénzért) Kolozsvár központjának egy részét minden évben egy magánvállalkozónak, a fent jelzett törvények, szabályok megkerülésével? Minden tiszteletem az aktivistáké, de nem igazán látom (bár én lennék a legboldogabb, ha rám pirítanának), amint (tíz)ezres tömegek tiltakoznak Untold-ügyben a polgármesteri hivatal előtt.

Azt gondolom, a megoldás a következő lehet – már azon kívül, hogy Emil Boc úr belátja, talán túltolta picit az okosvárosi biciklit, amivel kapcsolatban komoly kételyeim vannak –:

Hogy kik és hogyan indítsák el a pereket, hogy hatásuk is legyen? Nos, ezt egy, esetleg több jogászra kell bízni. Hogy miből fizetik? Nem akarok az aktivisták helyett gondolkodni: a megoldás megkeresendő és alkalmazandó. Meggyőződésem, hogy Kolozsvár azon adófizető polgárai (magam is közéjük számolva), akiket kellőképpen zavar Emil Boc úr enyhén szólva rugalmas viszonyulása a jogszabályokhoz, csatlakoznak bármilyen kezdeményezéshez (perhez is), ha úgy érzik, valóban történik valami, a formális aktivizmuson túl. Mert valóban arcpirító, ahogy a városvezetés nyakló nélkül feladja Kolozsvárt, amikor úgy hozza a kedve.