Nincs nagyobb abszurd, mint Romániában vendégmunkások ellen uszítani

Sokáig nem jutottam szóhoz, amikor olvastam a hírt, miszerint Dan Tanasă, az AUR nevű vérugató nackópárt alelnöke és parlamenti képviselője arra buzdított egy Facebook-posztjában, hogy ha a román nép fiai és lányai rendelnek valamit maguknak és a rendelést nem román futár viszi házhoz, nyugodtan utasítsák vissza. Ne támogassák ily módon az ázsiai és afrikai szakképzetlen munkások importját. Hahó, románok, ideje felébredni!

Simán (amint az kollégánk is megírta). Hiszen a jóember nem tett formális feljelentést, nem küldött levelet semmiféle hatóságnak, igaz, nem is volt miért. Tehát szimplán és velősen uszított, gyűlöletet hintett a virtuális világ összes égtája felé.

Jött valami reakció erre az uszításra? Igen. Marian Godină, Románia talán legismertebb rendőre feljelentette Tanasă urat, mégpedig erőszakra, gyűlöletre vagy diszkriminációra való buzdítás okán.

Érdekelte Tanasă urat az egész? Nem. Elnézést nem kért, ellenkezőleg, nem érzi magát hibásnak,

Épp csak azt felejti el, hogy azok az emberek, akik ellen uszít, nem illegális bevándorlók. Minden papírjuk rendben van. Rendes, becsületes vendégmunkások. Akik az Európai Unió legnagyobb diaszpórája (becslések szerint bő hárommillió románról van szó) által generált hazai munkaerőhiányt hivatottak pótolni.

Persze, ismerjük jól Tanasă urat és a hasonszőrű lénytársakat. Uszított ellenünk, romániai magyarok ellen is eleget. Pontosabban ott, ahol érte. És

hanem olyan emberek, akik ebben a Románia nevű projektországban születtek, itt jártak iskolába, itt tanultak szakmát és itt fizettek, fizetnek adót.

Milyen egyéb következménye volt Tanasă úr megnyilvánulásának? Természetesen nem tudom közvetlen ok-okozati összefüggés szintjén összekapcsolni a fenti és az alábbi esetet, de sajnos igen könnyen elképzelhető, hogy az uszításnak pont most ért be az egyik gyümölcse. A minap történt Bukarestben, hogy egy román fiatalember rátámadt egy futárszolgálatot teljesítő ázsiai vendégmunkásra. A fiatalember filmezte, amint odamegy a futárhoz, szájba veri, majd

Az események innen felgyorsultak: a futár segítségért kiáltott, valaki futva érkezett, a fiatalember igyekezett eliszkolni, a másik utána, a telefon tovább vette a történéseket, az érkezőről kiderült, hogy szolgálaton kívül arra járó közeg, aki egy adott ponton kimondta az azóta szállóigévé vált mondatot: A rendőrség én vagyok! (Azóta Tanasă és egyéb AUR-os lénytársak egyre ismételgetik, hogy az esetet előre megrendezték.)

Mi történt még? A hazai közvélemény értelemszerűen felrobbant a hír olvastán, egymást érték a nyilatkozatok, cikkek, posztok, amelyek nyilván összekapcsolták Tanasă úr uszító posztját a fővárosi támadással.

Sajnos a nagy internetes arénában szép számmal akadtak olyan hozzászólások is, amelyek legalább annyira uszítók, mint Tanasă úr posztja.

Mi történt még? Mivel a felháborodási hullám kezdte ellepni Tanasă urat, maga az AUR elnöke, a szintén nagy vérugató George Simion úr a kolléga segítségére sietett. Először egy videót osztott meg, amelyen ázsiai emberek láthatók (a hírek szerint pakisztániak), amint egy folyóban gázolva két hattyúra vadásznak éppen, sikerrel. Simion úr a posztban megszavaztatta követőit, hogy akkor

Nincs az a jóérzésű ember, aki a felvétel láttán ne jelezné, ez vétség ugyan, na de kitoloncolni… (Amúgy a rendőrség elkapta a tetteseket, akik nem ették meg a hattyúkat, legalábbis még.) Egy szó mint száz: Simion úr is uszított egy jót a vendégmunkások ellen.

Az embernek az esettel kapcsolatban azonnal eszébe jutnak a naiv és kegyetlen kilencvenes évek, amikor az volt az egyik bomba hír az európai és hazai sajtóban, hogy

A hír később hamisnak bizonyult, ám a tény valóban az volt, hogy a nyugati polgárok kis túlzással úgy néztek a kilencvenes években (többnyire) legálisan odahömpölyögni kezdő román(iai) tömegekre, mint a leprásokra. Emlékszem, külföldön igyekeztünk mindenütt azt mondani, hogy magyarok vagyunk,

A hattyúkra visszatérve: ez az álhír nem jelenti azt, hogy román állampolgárok ne követtek volna el hasonló bűncselekményt külföldön. Ott van például az a 2018-as eset, amikor két román állampolgár ellopott egy juhot meg egy angórakecskét a berlini állatkertből. A juhot megették, a kecskét épp feltrancsírozták, amikor tetten érte őket a rendőrség. Amit ezzel mondani szeretnék: természetesen nem minden vendégmunkás, legyen az román, magyar, ázsiai vagy afrikai, szóval

Ezt használta ki Simion úr, amikor ismét párttársa segítségére sietett, egyben rátett egy lapáttal az uszításkampányra: egy következő posztjában megosztott egy 2024-es hírt, amely egy kiskorút molesztáló nepáli vendégmunkásról szólt, nyilván azért, hogy igazolja Tanasă úr uszítását. Ismétlem: ilyen hírből több is van. Teljesen mindegy, ki az elkövető, ha vétkezett, vállalni kell a büntetőjogi felelősséget. Ehhez pedig hozzáteszem:

De ismétlem, ne feledjük: a vendégmunkások teljesen törvényesen tartózkodnak Romániában. Vagyis nem illegális migránsok. Továbbá nem léteznek no go zónák sem, mint jó pár nyugati nagyvárosban. Továbbá a migránsbűnözésnek nevezett kategória valóban elenyésző Romániában. Mindezeket azért gondoljuk végig, mielőtt véleményt formálnánk bármely kommentszekcióban (lásd a ditrói pékek esetét is, például).

Aztán azt is gondoljuk végig, hogy ezek

Ismerek olyan cégvezetőt Kolozsváron, aki szívesen foglalkoztatna magyarokat, románokat, de senki nem jelentkezik. Ezért aztán, mivel kell a munkaerő, közvetítőcégekhez folyamodik, amelyek eljuttatják a munkahelyre az ázsiai, afrikai (ritkábban török, moldovai satöbbi) vendégmunkásokat.

mi lenne, ha ezeket az igen gyakran piszkos munkákat (szemétszállítás, utcaseprés, építkezés, termelés, pincérkedés, egyebek) nem végeznék el vendégmunkások?

Nézzük a számokat. Románia 2022 óta évi 100 ezer vendégmunkás fogadását engedélyezte az EU területén kívülről. Egy 2024. augusztusi adat szerint

Ehhez képest az EU legnagyobb diaszpóráját alkotó román közösség körülbelül 3,1 millió embert számlál, amint már említettem. És itt nincs szó a nem regisztráltakról, illetve az EU-n kívül (Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok) időszakosan élő és dolgozó román állampolgárokról (velük együtt kijön kábé hatmillió külföldi diaszpórás román állampolgár). Ha ezeket az adatokat összeolvassuk, könnyen belátható, hogy a vendégmunkások száma elenyésző. Legyünk komolyak, Tanasă úr (és bárki, aki fúj a vendégmunkásokra),

Hát akkor inkább az egymillió magyar, nem? Bő tízszer annyian vagyunk. Mondjuk, az is igaz, hogy Simion, Tanasă meg a többi vérugató szélsőséges úr meg hölgy a romániai magyarok ellen is vidáman uszít. Sőt, még az olyan igazán européer hősök is ráfanyalodnak az uszításra, ha úgy hozza a felsőbb érdek, mint Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi ex-államelnök.

Mit lehet ezek után mondani?

A társadalom pedig a maga részéről a törvény betűjével, szigorával védekezik az ilyen ideológiák ellen. Egy olyan híres jogállamban, mint amilyen Románia, Dan Tanasă, George Simion és a többi vérugató szélsőséges lénytárs ellen eljárásnak kellene indulnia, ítéletnek kellene születnie, a törvény betűje szerint. Persze, csak a taláros társaság éppen beszüntette a munkát, mert fel van háborodva, hogy vége az úri világnak, nem mehet többé nyugdíjba 47 évesen, többek között. A viccen túl: attól tartok, hogy

Mert ha tudomásul venné, akkor úgy alkotná meg a törvényeit, hogy Tanasă úr egyszerűen nem merne ilyeneket posztolni (vagy a börtönből posztolgatna cicás képeket). Akkor sem, ha eszébe jutna pár sötét gondolat. Mert, mint azt Johann Wolfgang von Goethe úr megmondta: a gondolat szabad. Na de ha tettek is követik, azért adott esetben bünti jár. Egy normális országban legalábbis.