Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

Rögtön az elején örömmel veszem tudomásul, hogy a mioritikus demokrácia bizonyos értelemben működik. A múlt héten megjelent két anyag a médiában, mindkettő a hat hazai titkosszolgálat egyikének vezetőjéről szól. Az érintett titkosszolgálat neve Serviciul de Protecție și Pază (SPP, elegáns fordításban Őrző-védő Szolgálat), feladata pedig lényegében az állami vezetők, a testület szabályzata által előírt magas rangú állami funkcionáriusok védelme.

Az egyik anyag arról szól, hogy a SPP 21 (!) éve regnáló vezetője, Lucian Pahonțu a Ceaușescu-rendszer egyik elnyomó alakulatában szolgált (a hírhedt Szekuritáté katonai egységében),

konkrétan egy olyan helyszínen (a bukaresti Intercontinental szálloda és környéke), ahol december 21-én (és a 22-re virradó éjszaka) 48 embert gyilkoltak meg (további 150 megsérült) a diktatúra által kivezényelt karhatalmi egységek.

Az anyag arról is szól, hogy Pahonțu úr aktívan részt vett abban az akcióban, melynek során 1990. június 13-án (az első bukaresti bányászjárás során) brutálisan felszámolták a bukaresti Egyetem téren tüntető csoportot. A polgárok azért tüntettek, mert Ion Iliescu ígérete ellenére párttá változtatta a Nemzeti Megmentési Frontot (FSN) és elindult mind a parlamenti, mind pedig az elnökválasztáson.

Pahonțu úr ekkor már nem a Szeku katonája volt, hanem a kommunista titkosszolgálat katonai „jogutódjáé”.

A fenti két eset ellenére (vagy egy másik logika szerint éppen ezért) Lucian Pahonțu karrierje meredeken ívelt felfele. 1990 nyarán a szekus katonai egységeket átkeresztelték csendőrséggé, Pahonțu úr ott teljesített egyre vezéribb szolgálatokat, aztán 2005-ben Traian Băsescu (volt fedőnevén Petrov szekus besúgó) kinevezte a SPP vezetői tisztségébe. Pahonțu úr

Ismételjük meg röviden: az az ember irányítja a román állam egyik titkosszolgálatát (többek véleménye szerint Pahonțu úr a háttérállam egyik kulcsfontosságú szürke eminenciása), aki bizonyíthatóan a kommunista, majd a posztkommunista szekuritáté egyik verőembereként írta be magát a tinédzser román állam történelmébe.

Ezekről az apróságokról Pahonțu úr hivatalos életrajzai szemérmesen hallgatnak. A már említett anyag szerzői viszont részletesen feltárják az egyáltalán feltárható igazságot. Ehhez járul hozzá a másik anyag, amely a Pahonțu úr szekus besúgói múltjára vonatkozó homályt oszlatja el némiképp. Ez a történet is hajmeresztő. A szekuritáté felfedésére vonatkozó törvény (lásd itt) értelmében a SPP vezetője egyike azon állami tisztségviselőknek, akiket kiemelt prioritással át kell világítani. Ehhez azonban szükség van az átvilágítandó ember saját felelősségű nyilatkozatára.

a Szekuritáté Archívumait Tanulmányozó Országos Tanácsnak (CNSAS), egész pontosan 2008, azaz a törvény érvénybe lépése óta. A sajtó kérdésére az a csodálatos válasz érkezett a SPP-től a minap, hogy ők ragaszkodnak a törvények betartásához. Pont, semmi más.

A törvény lehetőséget ad arra, hogy másvalaki indokoltan kérje egy adott állampolgár, jelen esetben Pahonțu úr átvilágítását. Ez meg is történt, még 2008-ban. Azóta eltelt 18 év. És nem sikerült lezárni a vizsgálatot. Hogy miért nem? A válasz egyszerűbb, mint gondolnák.

(Hogy szándékosan-e, erre senki nem tud válaszolni.) Addig viszont a CNSAS nem zárhatja le az ügyet és nem bocsáthat ki hivatalos okiratot Pahonțu úr szekus múltjáról.

A két anyag röviddel azután jelent meg, hogy idén júniusban lefotózták Pahonțu urat egy brüsszeli étteremben. Nem valami családi kiruccanásról van szó.

Nicușor Dan, Románia államelnöke, Valentin Naumescu elnöki tanácsadó, illetve Rareș Bogdan (a magyarok régi nackós barátja), Victor Negrescu és Eugen Tomac (ő bukott kormányfő-jelölt is) európai parlamenti képviselők.

Jó, ott ült ez a Pahonțu is, de mi a baj? Hát őrzi-védi az államelnököt, ez a dolga. Az államelnök azzal védekezett, hogy csak ebédeltek, politikai dolgokról nem esett szó. Nos, többek szerint (még Petrov besúgó-ex-államelnök szerint is)

Amint az várható volt, a két anyag megjelenése után felrobbant a botránybomba. És a sajtó értelemszerűen rákérdezett Dan úrra. Elvégre a SPP stratégiai felügyelete a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) dolga, amelynek elnöke maga Dan úr. Nos, Nicușor Dan gyakorlatilag megvédte Pahonțu urat, mégpedig azzal, hogy a két sajtóanyagban semmiféle konkrét bizonyítékot nem talált arra vonatkozóan, hogy a SPP-vezér bűnös lenne a pártállami elnyomásban.

Lényegében ezzel a nyilatkozattal jutunk el a fent említett történelmi pillanathoz. Mindenek előtt:

Már csak azért sem, mert kicsit elgondolkodik azon, hogy mit jelent egy 21 éve regnáló titkosszolga elnöki szinten történő védelme, amely titkosszolgának jelentős problémái vannak a törvénnyel (például nem adott le nyilatkozatot arról, besúgó volt-e vagy sem).

A reakciók azonnal ömleni kezdtek: kézenfekvő volt a következtetés, hogy ha az államelnök megvédte a minden kétséget kizáró módon vétkes Pahonțu urat, ez azt jelenti, hogy az államelnök nem akar tudomást venni a valóságról. Aminek egyik oka az, hogy nem is ő irányít, hanem őt irányítják. Például a titkosszolgálatok.

De van itt más probléma is, ami lényegében az államelnök alkalmasságát kérdőjelezi meg. Az ominózus nyilatkozatban Dan úr tanárbácsisan kioktatta a kérdező újságírót, hogy a SPP nem titkosszolgálat, hanem védelmi szolgálat.

(És az említett két anyag szerint tele van volt szekusokkal.) Az írott információkat megerősítette a CNSAS munkatársa, Mădălin Hodor is.

A harmadik probléma Dan úr sajtós nyilatkozatával (de nevezhetjük a forradalom utáni Románia talán legfelelőtlenebb államfői verbális ámokfutásának is) az, ami lényegében a Nicușor Dan nevű ember lelkivilágát érinti. Abban az országban, ahol 36 éve nem sikerült fényt deríteni az 1989-es forradalom vérfürdőinek akár megközelítően pontos forgatókönyvére, ahol 36 éve nem igazán vannak e vérfürdőknek tettesei, szóval egy ilyen ország államelnöke

Mert az utcán közben tüntetnek (épp az államelnök ellen) azok az emberek, akiknek például a szüleit gyilkolták meg 1989 telén. Ez az a pont, ahol az embernek szubjektíve felfordul a gyomra ettől az embertől, aki éppen Románia államelnöke.

Persze, ha bárki megkérdezne, kire szavazok majd egy következő elnökválasztáson, ha választani csak Dan úr és Simion úr között lehetne, habozás nélkül azt válaszolnám, hogy Dan úrra. Ahogy Corneliu Vadim Tudor ellenében fogcsikorgatva Iliescu elvtársra úrra szavaztam 2000-ben. Hogy miért szavaznék így? Röviden: ha választani kell, hogy a titkosszolgálatok által irányított középszerű kis demokratára, vagy a titkosszolgálatok által irányított középszerű vérnackóra szavazzak romániai magyar kisebbségi szavazópolgárként, nincsen dilemmára ok.

És ezzel elérkeztünk a Pahonțu-dilemma lényegéhez.

Ami azt jelenti (amíg a helyzet nem változik), hogy Romániában a demokrácia, a jogállam, a szabad választások léteznek, a gyülekezés, a szólás és a vélemény szabadsága is létezik, ehhez nem fér kétség. Senkit nem visz el a fekete autó, ha szidja a rendszert a közösségi hálókon. Viszont a Pahonțu-ügy alapján igen megalapozott a gyanú, hogy a sokak szerint összeesküvés-elméletnek nevezett tézis, miszerint a titkosszolgálatok irányítják az államot a háttérből, megállja a helyét, legalábbis bizonyos mértékben.

Ha tényleg európai ország akar lenni (és nem eurázsiai, sorolhatók a példák), ha tényleg demokrácia meg jogállam akar lenni, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy kilépjen a tinikorból, hogy letegye az érettségi vizsgát: meg kell rendítenie az ex-szekus háttérhatalmat. Nagy feladat, jó feladat, igazi államférfiakhoz és államnőkhöz illő. Attól tartok azonban, hogy ez a galeri (akinek nem inge, ne vegye magára, mert kivétel mindig van), élén ezzel a szerencsétlen emberrel, képtelen felnőni a feladathoz. Vagyis meg fognak bukni a vizsgán. Viszont (Dan úrral ellentétben) nem állítom, hogy sose történik meg a szekus múlttal való leszámolás. Csak kell hozzá a megfelelő ember és csapat.