Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)
Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)
Amíg a magukat bölcsnek nevező elöljárók semmibe veszik az általuk irányított város adófizető polgárait, nem jobbak a történelem nagy ostobáinál. Esetleg kisebbek.
Ősz van. Ilyenkor az átlagpolgár beburkolózik – mint otthonos köpönyegbe – a városba, faluba, amelyben él. Sok a munka, különben is elköltötte minden pénzét a nyáron. Újra elkezdi olvasni a sajtót (vagy bár a cikkek címeit). És olyan dolgokra is rátalál, amelyek korábban elkerülték a figyelmét.
Én például rábukkantam egy írásra, amely azokat a városokat sorolja, ahol a helyiek utálják… na jó, nem szabad ilyen csúnya, diszkriminatív és gyűlöletteljes szavakat használni… szóval ellenszenvvel viseltetnek a turisták iránt. Mert a turisták odamennek, hatalmas összegekért bérelik az Airbnb-ket (miáltal megugranak az albérleti árak is, tehát a helyiek szívnak), részegen ordítoznak a történelmi városközpontokban (mert ők fizetnek, sokat, úgymond, megvették a jogot az üvöltözésre),
(akinek nem inge, ne vegye magára). És ezt a csodálatos performanszt a települések gazdái (a polgármesteri hivatalok, egyéb hatóságok) évről évre elnézik (reálpolitikai alapon), mert a turizmus zsákszámra hozza a pénzt. Az egyik statisztika szerint idén összesen 4,7 milliárd ember (vagyis a bolygó lakosságának több mint fele!) indult turizálni.
Első ránézésre minden rendben van: kézműves vásár a Szentegyház utcában. Ám aztán feltűnik valami: ezek a bódék rátapadnak a kirakatokra.
Kolozsvár, Erdély fővárosa nem tartozik a világ leglátogatottabb települései közé. Nincs se tengerpartja, se szenzi-szelfi-célpont hegycsúcs tövében nem terül el, nincsenek kaszinói, nagybajnok futballcsapata, nem bóklásznak világsztárok az utcákon, még egy normális akvaparkja sincs.
Egy szó mint száz, Kolozsvár egy a sok hasonló méretű település közül, és szemmel láthatóan (no meg érthető módon) igyekszik behozni legalább két évszázadnyi lemaradást – 40 évnyi borzalmasan kártékony kommunista uralom és 30 év átmeneti káosz után.
Megnéztem a kolozsvári turista-statisztikákat: körülbelül 500 ezer turista érkezett tavaly Kolozsvárra. Felteszem, jelentős hányaduk az Untoldra meg az Electric Castle-ra. De mindentől függetlenül, szép szám.
Na de mije van még Kolozsvárnak? Nos, van neki szép, történelmi központja, amelyet már nem irtanak tűzzel-vassal a mioritikus tranzíció rablóbojárjai, vannak szép műemlékei, amelyekre mostanság felkerültek a csinos, valóban többnyelvű feliratos táblák, vannak jó kocsmái, vendéglői – néha az átlagpolgár úgy érzi, a teljes történelmi központ egyetlen hatalmas bulinegyed – és persze,
Így néz kis a csodálatos bódéelhelyezés profilból.
Ha kevésbé szépen: imázsfétisben szenved. Városunk elöljárói, élükön Emil Boc kolozsvári bíróval (akit a Jóisten, úgy tűnik, bebetonozott ide) mintha ettől kapnának extatikus rángógörcsöket esténként: hogy van még valami, ami csodálatos és nyugati és korszerű és okos. Vannak Kolozsváron okos utcák, trendi sétányok, szenzi plázs, no meg olyan 21. századi városközpont (tudják, ahol a múlt kart karba öltve enyeleg a jelennel meg a jövővel), hogy azt még Amerika-London-Párizs is megirigyelheti.
Évekig ment (még most is megy) a felújítás, átrendezés, a központ lakóit szépen megkérték, legyen türelmük (ha nem, költözzenek el, minek laknak ott), a központi kereskedőket is megkérték, hogy bírják ki (ha nem, nyugodtan jelentsenek csődöt), de megéri, mert utána olyan szép lesz, hogy az egész világ a csodájára fog járni.
Ezzel a friss példával csak azt szerettem volna illusztrálni, hogy
A központi lakók, ugye, kevesen vannak. Az ő szavazatuk smafu, mondjuk, a negyedekéhez képest. Szóval őket levegőnek lehet nézni, hiába fizetnek adókat, illetékeket. (Sajnos még nem váltak mind levegővé, de az illetékesek nagyon dolgoznak azon, hogy elpárologjanak a nyavalyások.)
Mondok még pár példát: miután meglett a csodás történelmiközpont-felvarrás, eltűnt egy csomó parkoló. Adott a város parkolóhelyet az érintett központi lakóknak? Nem adott. Miért? Nos, azért, mert levegőnek nézi a polgárt. (Álljon be az udvarra, ha van. Ha nincs, parkoljon, ahova tud, csá.) Nem akarok a turisták ellen hergelni (ők tényleg vétlenek), de
A bódék mögött egy galéria kirakata sejlik elő. Ismétlem: galéria. Képzőművészet. Ugye, olyan valami, amit elsősorban látni, nézni kell. Kellene. Ha lehetne.
Más példa: a központi lakók parancsba kapták, hogy kitatarozzák az épületek homlokzatait, amelyekben laknak. Ha nem, büntetőbért fognak fizetni. De aztán csipkedjék ám magukat! Vannak azonban olyan épületek (amelyekben egész véletlenül a város érdekelt, vagyis tulajdonos), amelyek érdekes módon a mai napig omladozó homlokzattal feszítenek, vagy épp építkezési hálók, állványzatok mögött lapulnak. Pedig olyanok ezek az épületek az egyre szépülő, csodás városközpontban, mint egy-egy ottfelejtett kutyaszar. De ezt meg lehet csinálni. Eltöprengek néha, vajon fizet a város magának, magáért valami büntetést?
De hadd meséljem el a legfrissebb történetet, amelybe beleszaladtam e dicső korszak áleurópai alibihorizontján, vagyis Kolozsvár belvárosában. Van ez a Herbstfest (Őszfesztivál), ami az én szubjektív nézőpontomból a német Oktoberfest zanzásított másolata. 2012 óta megszervezik, mindig október elején. Ez a fesztivál a német gazdaságról és kultúráról szól, mondják a szervezők. Nagyon szép.
Ez üzletnek se, kultúrának se rossz. A városnak is jó, mert hát milyen szépen felvonulhat a sok nép (ők alkotják a szavazótábor oroszlánrészét, akiknek nyalni kell a seggét) ebben az igazán modern és felújított városközpontban. És pénz is folyik a kasszába.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, vásár is van. Jönnek a kézművesek, akiket a magam részéről nagyra becsülök, hiszen a kezük munkájából, no meg a kreativitásukból élnek, ami sose volt könnyű.
fizeti a nagy helybért, minden egyebet és reméli, jól megy az üzlet, nyereség lesz a vége. Az idei Herbstfesthez is csatoltak kézműves vásárt, hát miért ne tették volna (sőt, a vásár már bezárt, a kézművesek még egy hétig maradnak). Igen ám, de a város a maga nagy bölcsességében ezúttal a szintén remekül felújított Szentegyház (Iuliu Maniu) utcában (pontosabban a Fő tér felé eső, Tükörutcának becézett részében) adott helyet a kézműves bódéknak. Két sorban, egymással szemben.
Na de aki járt már a Szentegyház utcában, tudja, hogy oda két sor bódé nem fér el egymással szemben, ha az utca közepén helyet akarnak biztosítani a szabad mozgásra, netán még az autóknak is. És akkor mi a teendő? Hát persze,
Itt megáll az ész és ácsorogni kezd, téblábol kicsit, levegő után kapkod, majd jobblétre szenderül. Bocsánatot kérek, de ki volt az a csekély értelmű medvebocs (remélem, ilyen micimackósan kedvesebb a minősítés), aki ezt kitalálta? Nem fog magától jelentkezni. Viszont: a városvezetés és a történelmi központ lakói közötti viszonyból kiindulva nincs itt semmi látnivaló. Valakinek valahol agymenése volt, kiadta az ukázt, mások meg szó nélkül végrehajtották.
Kelemen Hunor arcképe kikandikál egy bódé mögül, a kolozsvári RMDSZ irodájának kirakatán.
A baj csak az, hogy
A Szentegyház utca elején van könyvesbolt, van galéria, van kelmebolt, van képzőművészeti galéria, van pártiroda (az RMDSZ-é), többek közt. Most tessék elképzelni, hogy a boltos vagy a galéria üzemeltetője reggel bemegy dolgozni, és azt látja, hogy nem lát ki az utcára. Pontosabban kilát, egyenesen egy fabódé hátoldalára. Márpedig a kirakat igen fontos része egy üzlethelyiségnek. Benne van a horribilis lakbérben, amelyet ezekért a központi terekért fizet valaki, ha albérlő.
De azt sem tudom, mit gondol az RMDSZ arról, hogy elnökjelöltje, Kelemen Hunor arcképét egy ideig csak úgy tudja megpillantani az arra járó, ha bekukkint a fabódé mögé. Bementem pár boltba, irodába, megkérdeztem, tájékoztatta-e őket valaki, hogy olyan 10 napon keresztül gyakorlatilag nem lesz kirakatuk, mert eléjük tolják a kézművesek bódéit. Az alkalmazottak a fejüket rázták. Szép, nem?
És akkor azt mondom:
Ugyanis hiába pénz, tudomány, technika, ambíció, hatalom, ha egy város vezetése műveletlen, érzéketlen, reflektálatlan… csúnyább kifejezésekkel élve, tahó, bunkó. Ehhez műveltség, figyelem, empátia, elegancia kell. Hogy ne csak a víziók, az imázsfétis valósuljon meg. Hogy a polgárok (akkor is ha evesen vannak, mint a központiak) úgy érezzék, ez a városvezetés törődik velük is. Na de úgy tűnik, a fenti kvalitások ebből az elöljáróságból (is hiányoznak).
A városközpontban (túl)élni, boldogulni próbáló polgárságnak pedig ilyeneket tudok mondani, közhely szintjén: ha türelem, továbbá jézusi szelídség és megbocsátás honol a szívében, akkor ölelje meg a bunkó elöljáróságot. Szavazzon is rá, ha nincs jobb dolga. Ha azonban nincs, akkor vértezze fel magát vasbeton idegrendszerrel. Vagy valóban költözzön el. Mert – hogy egy kultikus zenekar egy sorát idézzem – a jövő itt van (a suttyó városvezetés képében) és sosem lesz vége.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
… Peszedisták: a penelisták már a kampányvideókat is lopják… és az időjósok belenéztek kristálygömbjeikbe, majd megjósolták a kis meleget.
Fiaskó árnyékolta be már az üzembe állítása utáni második napján a román állam által vásárolt vadonatúj Alstom vonat útját: nem tudott elindulni.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Először mutatkozott be a Caritas Vidékfejlesztés gyergyószentmiklósi sajtműhelyének egy terméke a World Cheese Awards szakmai világversenyen, a kézműves érlelt sajtjuk pedig rögtön aranyérmes minősítést kapott.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
A Román Vasúttársaság utasszállító részlege (CFR Călători) kedden bejelentette, hogy szerdától forgalomba helyezik az első elektromos vontatású Alstom-szerelvényt.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.