// 2026. április 18., szombat // Andrea, Ilma
rövid eszek földje

Hiába pénz, technika, hatalom, ha egy város vezetése műveletlen

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

// HIRDETÉS

Amíg a magukat bölcsnek nevező elöljárók semmibe veszik az általuk irányított város adófizető polgárait, nem jobbak a történelem nagy ostobáinál. Esetleg kisebbek.

Ősz van. Ilyenkor az átlagpolgár beburkolózik – mint otthonos köpönyegbe – a városba, faluba, amelyben él. Sok a munka, különben is elköltötte minden pénzét a nyáron. Újra elkezdi olvasni a sajtót (vagy bár a cikkek címeit). És olyan dolgokra is rátalál, amelyek korábban elkerülték a figyelmét.

Én például rábukkantam egy írásra, amely azokat a városokat sorolja, ahol a helyiek utálják… na jó, nem szabad ilyen csúnya, diszkriminatív és gyűlöletteljes szavakat használni… szóval ellenszenvvel viseltetnek a turisták iránt. Mert a turisták odamennek, hatalmas összegekért bérelik az Airbnb-ket (miáltal megugranak az albérleti árak is, tehát a helyiek szívnak), részegen ordítoznak a történelmi városközpontokban (mert ők fizetnek, sokat, úgymond, megvették a jogot az üvöltözésre),

lehányják, lepisálják, leszarják a falakat, templomok tövét, főtereket, virágos gruppokat, amit érnek

(akinek nem inge, ne vegye magára). És ezt a csodálatos performanszt a települések gazdái (a polgármesteri hivatalok, egyéb hatóságok) évről évre elnézik (reálpolitikai alapon), mert a turizmus zsákszámra hozza a pénzt. Az egyik statisztika szerint idén összesen 4,7 milliárd ember (vagyis a bolygó lakosságának több mint fele!) indult turizálni.

// HIRDETÉS
Első ránézésre minden rendben van: kézműves vásár a Szentegyház utcában. Ám aztán feltűnik valami: ezek a bódék rátapadnak a kirakatokra.

Első ránézésre minden rendben van: kézműves vásár a Szentegyház utcában. Ám aztán feltűnik valami: ezek a bódék rátapadnak a kirakatokra.

Kolozsvár, Erdély fővárosa nem tartozik a világ leglátogatottabb települései közé. Nincs se tengerpartja, se szenzi-szelfi-célpont hegycsúcs tövében nem terül el, nincsenek kaszinói, nagybajnok futballcsapata, nem bóklásznak világsztárok az utcákon, még egy normális akvaparkja sincs.

Igaz, van mindezek helyett Untoldja meg Electric Castle-ja.

Egy szó mint száz, Kolozsvár egy a sok hasonló méretű település közül, és szemmel láthatóan (no meg érthető módon) igyekszik behozni legalább két évszázadnyi lemaradást – 40 évnyi borzalmasan kártékony kommunista uralom és 30 év átmeneti káosz után.

Megnéztem a kolozsvári turista-statisztikákat: körülbelül 500 ezer turista érkezett tavaly Kolozsvárra. Felteszem, jelentős hányaduk az Untoldra meg az Electric Castle-ra. De mindentől függetlenül, szép szám.

Na de mije van még Kolozsvárnak? Nos, van neki szép, történelmi központja, amelyet már nem irtanak tűzzel-vassal a mioritikus tranzíció rablóbojárjai, vannak szép műemlékei, amelyekre mostanság felkerültek a csinos, valóban többnyelvű feliratos táblák, vannak jó kocsmái, vendéglői – néha az átlagpolgár úgy érzi, a teljes történelmi központ egyetlen hatalmas bulinegyed – és persze,

van olyan városvezetése, amely… ha szépen akarom magam kifejezni: vizionárius.
Így néz kis a csodálatos bódéelhelyezés profilból.

Így néz kis a csodálatos bódéelhelyezés profilból.

Ha kevésbé szépen: imázsfétisben szenved. Városunk elöljárói, élükön Emil Boc kolozsvári bíróval (akit a Jóisten, úgy tűnik, bebetonozott ide) mintha ettől kapnának extatikus rángógörcsöket esténként: hogy van még valami, ami csodálatos és nyugati és korszerű és okos. Vannak Kolozsváron okos utcák, trendi sétányok, szenzi plázs, no meg olyan 21. századi városközpont (tudják, ahol a múlt kart karba öltve enyeleg a jelennel meg a jövővel), hogy azt még Amerika-London-Párizs is megirigyelheti.

Évekig ment (még most is megy) a felújítás, átrendezés, a központ lakóit szépen megkérték, legyen türelmük (ha nem, költözzenek el, minek laknak ott), a központi kereskedőket is megkérték, hogy bírják ki (ha nem, nyugodtan jelentsenek csődöt), de megéri, mert utána olyan szép lesz, hogy az egész világ a csodájára fog járni.

Ezzel a friss példával csak azt szerettem volna illusztrálni, hogy

a (mindenkori) városvezetés gyakorlatilag mindent és mindenkit jobban szeret, mint a központi lakókat, ott dolgozókat.

A központi lakók, ugye, kevesen vannak. Az ő szavazatuk smafu, mondjuk, a negyedekéhez képest. Szóval őket levegőnek lehet nézni, hiába fizetnek adókat, illetékeket. (Sajnos még nem váltak mind levegővé, de az illetékesek nagyon dolgoznak azon, hogy elpárologjanak a nyavalyások.)

Mondok még pár példát: miután meglett a csodás történelmiközpont-felvarrás, eltűnt egy csomó parkoló. Adott a város parkolóhelyet az érintett központi lakóknak? Nem adott. Miért? Nos, azért, mert levegőnek nézi a polgárt. (Álljon be az udvarra, ha van. Ha nincs, parkoljon, ahova tud, csá.) Nem akarok a turisták ellen hergelni (ők tényleg vétlenek), de

talán turistáknak kéne lenniük a központi lakóknak, hogy emberszámba vegye őket a tisztelt városvezetés.
A bódék mögött egy galéria kirakata sejlik elő. Ismétlem: galéria. Képzőművészet. Ugye, olyan valami, amit elsősorban látni, nézni kell. Kellene. Ha lehetne.

A bódék mögött egy galéria kirakata sejlik elő. Ismétlem: galéria. Képzőművészet. Ugye, olyan valami, amit elsősorban látni, nézni kell. Kellene. Ha lehetne.

Más példa: a központi lakók parancsba kapták, hogy kitatarozzák az épületek homlokzatait, amelyekben laknak. Ha nem, büntetőbért fognak fizetni. De aztán csipkedjék ám magukat! Vannak azonban olyan épületek (amelyekben egész véletlenül a város érdekelt, vagyis tulajdonos), amelyek érdekes módon a mai napig omladozó homlokzattal feszítenek, vagy épp építkezési hálók, állványzatok mögött lapulnak. Pedig olyanok ezek az épületek az egyre szépülő, csodás városközpontban, mint egy-egy ottfelejtett kutyaszar. De ezt meg lehet csinálni. Eltöprengek néha, vajon fizet a város magának, magáért valami büntetést?

De hadd meséljem el a legfrissebb történetet, amelybe beleszaladtam e dicső korszak áleurópai alibihorizontján, vagyis Kolozsvár belvárosában. Van ez a Herbstfest (Őszfesztivál), ami az én szubjektív nézőpontomból a német Oktoberfest zanzásított másolata. 2012 óta megszervezik, mindig október elején. Ez a fesztivál a német gazdaságról és kultúráról szól, mondják a szervezők. Nagyon szép.

A legtöbb cikk így kezdődik: sikeres volt a Herbstfest, 3000 liter sör fogyott el három nap alatt.

Ez üzletnek se, kultúrának se rossz. A városnak is jó, mert hát milyen szépen felvonulhat a sok nép (ők alkotják a szavazótábor oroszlánrészét, akiknek nyalni kell a seggét) ebben az igazán modern és felújított városközpontban. És pénz is folyik a kasszába.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, vásár is van. Jönnek a kézművesek, akiket a magam részéről nagyra becsülök, hiszen a kezük munkájából, no meg a kreativitásukból élnek, ami sose volt könnyű.

Egy kézműves vásárról vásárra jár, ha tetszik, a portékája mellett a bőrét is viszi,

fizeti a nagy helybért, minden egyebet és reméli, jól megy az üzlet, nyereség lesz a vége. Az idei Herbstfesthez is csatoltak kézműves vásárt, hát miért ne tették volna (sőt, a vásár már bezárt, a kézművesek még egy hétig maradnak). Igen ám, de a város a maga nagy bölcsességében ezúttal a szintén remekül felújított Szentegyház (Iuliu Maniu) utcában (pontosabban a Fő tér felé eső, Tükörutcának becézett részében) adott helyet a kézműves bódéknak. Két sorban, egymással szemben.

Na de aki járt már a Szentegyház utcában, tudja, hogy oda két sor bódé nem fér el egymással szemben, ha az utca közepén helyet akarnak biztosítani a szabad mozgásra, netán még az autóknak is. És akkor mi a teendő? Hát persze,

toljuk ki a bódékat az utca két szélére. Vagyis rakjuk oda őket az utcában levő üzletek, irodák elé.

Itt megáll az ész és ácsorogni kezd, téblábol kicsit, levegő után kapkod, majd jobblétre szenderül. Bocsánatot kérek, de ki volt az a csekély értelmű medvebocs (remélem, ilyen micimackósan kedvesebb a minősítés), aki ezt kitalálta? Nem fog magától jelentkezni. Viszont: a városvezetés és a történelmi központ lakói közötti viszonyból kiindulva nincs itt semmi látnivaló. Valakinek valahol agymenése volt, kiadta az ukázt, mások meg szó nélkül végrehajtották.

Kelemen Hunor arcképe kikandikál egy bódé mögül, a kolozsvári RMDSZ irodájának kirakatán.

Kelemen Hunor arcképe kikandikál egy bódé mögül, a kolozsvári RMDSZ irodájának kirakatán.

A baj csak az, hogy

ismét megalázták, semmibe vették, ezúttal a városközpontban boldogulni próbáló vállalkozókat, intézményeket, például.

A Szentegyház utca elején van könyvesbolt, van galéria, van kelmebolt, van képzőművészeti galéria, van pártiroda (az RMDSZ-é), többek közt. Most tessék elképzelni, hogy a boltos vagy a galéria üzemeltetője reggel bemegy dolgozni, és azt látja, hogy nem lát ki az utcára. Pontosabban kilát, egyenesen egy fabódé hátoldalára. Márpedig a kirakat igen fontos része egy üzlethelyiségnek. Benne van a horribilis lakbérben, amelyet ezekért a központi terekért fizet valaki, ha albérlő.

De azt sem tudom, mit gondol az RMDSZ arról, hogy elnökjelöltje, Kelemen Hunor arcképét egy ideig csak úgy tudja megpillantani az arra járó, ha bekukkint a fabódé mögé. Bementem pár boltba, irodába, megkérdeztem, tájékoztatta-e őket valaki, hogy olyan 10 napon keresztül gyakorlatilag nem lesz kirakatuk, mert eléjük tolják a kézművesek bódéit. Az alkalmazottak a fejüket rázták. Szép, nem?

És akkor azt mondom:

hiába álmodozik Kolozsvár elöljárósága arról, hogy ők egy igazi, európai, 21. századi, korszerű várost építenek.

Ugyanis hiába pénz, tudomány, technika, ambíció, hatalom, ha egy város vezetése műveletlen, érzéketlen, reflektálatlan… csúnyább kifejezésekkel élve, tahó, bunkó. Ehhez műveltség, figyelem, empátia, elegancia kell. Hogy ne csak a víziók, az imázsfétis valósuljon meg. Hogy a polgárok (akkor is ha evesen vannak, mint a központiak) úgy érezzék, ez a városvezetés törődik velük is. Na de úgy tűnik, a fenti kvalitások ebből az elöljáróságból (is hiányoznak).

A városközpontban (túl)élni, boldogulni próbáló polgárságnak pedig ilyeneket tudok mondani, közhely szintjén: ha türelem, továbbá jézusi szelídség és megbocsátás honol a szívében, akkor ölelje meg a bunkó elöljáróságot. Szavazzon is rá, ha nincs jobb dolga. Ha azonban nincs, akkor vértezze fel magát vasbeton idegrendszerrel. Vagy valóban költözzön el. Mert – hogy egy kultikus zenekar egy sorát idézzem – a jövő itt van (a suttyó városvezetés képében) és sosem lesz vége.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix
Főtér

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix

Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.

Külhoni származású politikus lesz a Tisza parlamenti frakcióvezetője
Krónika

Külhoni származású politikus lesz a Tisza parlamenti frakcióvezetője

Magyar Péter Bujdosó Andreát javasolja a Tisza parlamenti frakciójának vezetésére – jelentette be a választáson győztes Tisza Párt elnöke szombaton a Facebookon. A politikus erdélyi származású, Nagyszalontán született.

Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána
Főtér

Erdély a Nagy Meglepődés idején és utána

A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója
Székelyhon

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója

Óránként 224 kilométeres sebességgel vezető 21 éves sofőrt füleltek le a közlekedési rendőrök az A1-es autópálya Râmnicu Vâlcea és Déva közötti szakaszán, ahol a megengedett sebességhatár 130 km/óra – tájékoztatott szerdán a Hunyad megyei rendőrség.

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről
Krónika

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről

Már nem áll Octavian Goga heves antiszemitizmusáról hírhedt egykori román miniszterelnök mellszobra Jászvásár egyik közterén – adta hírül a Ziarul de Iaşi.

Kegyetlenül bántalmazta egy csapat fiatal, azóta úgy emlegetik: „a vert bácsi”
Székelyhon

Kegyetlenül bántalmazta egy csapat fiatal, azóta úgy emlegetik: „a vert bácsi”

Nyolc nap után hazaengedték a kórházból a húsvéthétfőn megtámadott, közel nyolcvanéves férfit. A felsőrákosi bántalmazás nemcsak testi sérüléseket okozott: a faluban azóta sokan kiszolgáltatottságot, bizalmatlanságot és dühöt éreznek.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS