// 2025. szeptember 16., kedd // Edit
rövid eszek földje

Hiába pénz, technika, hatalom, ha egy város vezetése műveletlen

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

Az idei Herbstfest, avagy Őszi Vásár Kolozsváron. A bódékat nekinyomták a Szentegyház utcai üzleteknek. (Fotók: Szántai János)

// HIRDETÉS

Amíg a magukat bölcsnek nevező elöljárók semmibe veszik az általuk irányított város adófizető polgárait, nem jobbak a történelem nagy ostobáinál. Esetleg kisebbek.

Ősz van. Ilyenkor az átlagpolgár beburkolózik – mint otthonos köpönyegbe – a városba, faluba, amelyben él. Sok a munka, különben is elköltötte minden pénzét a nyáron. Újra elkezdi olvasni a sajtót (vagy bár a cikkek címeit). És olyan dolgokra is rátalál, amelyek korábban elkerülték a figyelmét.

Én például rábukkantam egy írásra, amely azokat a városokat sorolja, ahol a helyiek utálják… na jó, nem szabad ilyen csúnya, diszkriminatív és gyűlöletteljes szavakat használni… szóval ellenszenvvel viseltetnek a turisták iránt. Mert a turisták odamennek, hatalmas összegekért bérelik az Airbnb-ket (miáltal megugranak az albérleti árak is, tehát a helyiek szívnak), részegen ordítoznak a történelmi városközpontokban (mert ők fizetnek, sokat, úgymond, megvették a jogot az üvöltözésre),

// HIRDETÉS
lehányják, lepisálják, leszarják a falakat, templomok tövét, főtereket, virágos gruppokat, amit érnek

(akinek nem inge, ne vegye magára). És ezt a csodálatos performanszt a települések gazdái (a polgármesteri hivatalok, egyéb hatóságok) évről évre elnézik (reálpolitikai alapon), mert a turizmus zsákszámra hozza a pénzt. Az egyik statisztika szerint idén összesen 4,7 milliárd ember (vagyis a bolygó lakosságának több mint fele!) indult turizálni.

Első ránézésre minden rendben van: kézműves vásár a Szentegyház utcában. Ám aztán feltűnik valami: ezek a bódék rátapadnak a kirakatokra.

Első ránézésre minden rendben van: kézműves vásár a Szentegyház utcában. Ám aztán feltűnik valami: ezek a bódék rátapadnak a kirakatokra.

Kolozsvár, Erdély fővárosa nem tartozik a világ leglátogatottabb települései közé. Nincs se tengerpartja, se szenzi-szelfi-célpont hegycsúcs tövében nem terül el, nincsenek kaszinói, nagybajnok futballcsapata, nem bóklásznak világsztárok az utcákon, még egy normális akvaparkja sincs.

Igaz, van mindezek helyett Untoldja meg Electric Castle-ja.

Egy szó mint száz, Kolozsvár egy a sok hasonló méretű település közül, és szemmel láthatóan (no meg érthető módon) igyekszik behozni legalább két évszázadnyi lemaradást – 40 évnyi borzalmasan kártékony kommunista uralom és 30 év átmeneti káosz után.

Megnéztem a kolozsvári turista-statisztikákat: körülbelül 500 ezer turista érkezett tavaly Kolozsvárra. Felteszem, jelentős hányaduk az Untoldra meg az Electric Castle-ra. De mindentől függetlenül, szép szám.

Na de mije van még Kolozsvárnak? Nos, van neki szép, történelmi központja, amelyet már nem irtanak tűzzel-vassal a mioritikus tranzíció rablóbojárjai, vannak szép műemlékei, amelyekre mostanság felkerültek a csinos, valóban többnyelvű feliratos táblák, vannak jó kocsmái, vendéglői – néha az átlagpolgár úgy érzi, a teljes történelmi központ egyetlen hatalmas bulinegyed – és persze,

van olyan városvezetése, amely… ha szépen akarom magam kifejezni: vizionárius.
Így néz kis a csodálatos bódéelhelyezés profilból.

Így néz kis a csodálatos bódéelhelyezés profilból.

Ha kevésbé szépen: imázsfétisben szenved. Városunk elöljárói, élükön Emil Boc kolozsvári bíróval (akit a Jóisten, úgy tűnik, bebetonozott ide) mintha ettől kapnának extatikus rángógörcsöket esténként: hogy van még valami, ami csodálatos és nyugati és korszerű és okos. Vannak Kolozsváron okos utcák, trendi sétányok, szenzi plázs, no meg olyan 21. századi városközpont (tudják, ahol a múlt kart karba öltve enyeleg a jelennel meg a jövővel), hogy azt még Amerika-London-Párizs is megirigyelheti.

Évekig ment (még most is megy) a felújítás, átrendezés, a központ lakóit szépen megkérték, legyen türelmük (ha nem, költözzenek el, minek laknak ott), a központi kereskedőket is megkérték, hogy bírják ki (ha nem, nyugodtan jelentsenek csődöt), de megéri, mert utána olyan szép lesz, hogy az egész világ a csodájára fog járni.

Ezzel a friss példával csak azt szerettem volna illusztrálni, hogy

a (mindenkori) városvezetés gyakorlatilag mindent és mindenkit jobban szeret, mint a központi lakókat, ott dolgozókat.

A központi lakók, ugye, kevesen vannak. Az ő szavazatuk smafu, mondjuk, a negyedekéhez képest. Szóval őket levegőnek lehet nézni, hiába fizetnek adókat, illetékeket. (Sajnos még nem váltak mind levegővé, de az illetékesek nagyon dolgoznak azon, hogy elpárologjanak a nyavalyások.)

Mondok még pár példát: miután meglett a csodás történelmiközpont-felvarrás, eltűnt egy csomó parkoló. Adott a város parkolóhelyet az érintett központi lakóknak? Nem adott. Miért? Nos, azért, mert levegőnek nézi a polgárt. (Álljon be az udvarra, ha van. Ha nincs, parkoljon, ahova tud, csá.) Nem akarok a turisták ellen hergelni (ők tényleg vétlenek), de

talán turistáknak kéne lenniük a központi lakóknak, hogy emberszámba vegye őket a tisztelt városvezetés.
A bódék mögött egy galéria kirakata sejlik elő. Ismétlem: galéria. Képzőművészet. Ugye, olyan valami, amit elsősorban látni, nézni kell. Kellene. Ha lehetne.

A bódék mögött egy galéria kirakata sejlik elő. Ismétlem: galéria. Képzőművészet. Ugye, olyan valami, amit elsősorban látni, nézni kell. Kellene. Ha lehetne.

Más példa: a központi lakók parancsba kapták, hogy kitatarozzák az épületek homlokzatait, amelyekben laknak. Ha nem, büntetőbért fognak fizetni. De aztán csipkedjék ám magukat! Vannak azonban olyan épületek (amelyekben egész véletlenül a város érdekelt, vagyis tulajdonos), amelyek érdekes módon a mai napig omladozó homlokzattal feszítenek, vagy épp építkezési hálók, állványzatok mögött lapulnak. Pedig olyanok ezek az épületek az egyre szépülő, csodás városközpontban, mint egy-egy ottfelejtett kutyaszar. De ezt meg lehet csinálni. Eltöprengek néha, vajon fizet a város magának, magáért valami büntetést?

De hadd meséljem el a legfrissebb történetet, amelybe beleszaladtam e dicső korszak áleurópai alibihorizontján, vagyis Kolozsvár belvárosában. Van ez a Herbstfest (Őszfesztivál), ami az én szubjektív nézőpontomból a német Oktoberfest zanzásított másolata. 2012 óta megszervezik, mindig október elején. Ez a fesztivál a német gazdaságról és kultúráról szól, mondják a szervezők. Nagyon szép.

A legtöbb cikk így kezdődik: sikeres volt a Herbstfest, 3000 liter sör fogyott el három nap alatt.

Ez üzletnek se, kultúrának se rossz. A városnak is jó, mert hát milyen szépen felvonulhat a sok nép (ők alkotják a szavazótábor oroszlánrészét, akiknek nyalni kell a seggét) ebben az igazán modern és felújított városközpontban. És pénz is folyik a kasszába.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, vásár is van. Jönnek a kézművesek, akiket a magam részéről nagyra becsülök, hiszen a kezük munkájából, no meg a kreativitásukból élnek, ami sose volt könnyű.

Egy kézműves vásárról vásárra jár, ha tetszik, a portékája mellett a bőrét is viszi,

fizeti a nagy helybért, minden egyebet és reméli, jól megy az üzlet, nyereség lesz a vége. Az idei Herbstfesthez is csatoltak kézműves vásárt, hát miért ne tették volna (sőt, a vásár már bezárt, a kézművesek még egy hétig maradnak). Igen ám, de a város a maga nagy bölcsességében ezúttal a szintén remekül felújított Szentegyház (Iuliu Maniu) utcában (pontosabban a Fő tér felé eső, Tükörutcának becézett részében) adott helyet a kézműves bódéknak. Két sorban, egymással szemben.

Na de aki járt már a Szentegyház utcában, tudja, hogy oda két sor bódé nem fér el egymással szemben, ha az utca közepén helyet akarnak biztosítani a szabad mozgásra, netán még az autóknak is. És akkor mi a teendő? Hát persze,

toljuk ki a bódékat az utca két szélére. Vagyis rakjuk oda őket az utcában levő üzletek, irodák elé.

Itt megáll az ész és ácsorogni kezd, téblábol kicsit, levegő után kapkod, majd jobblétre szenderül. Bocsánatot kérek, de ki volt az a csekély értelmű medvebocs (remélem, ilyen micimackósan kedvesebb a minősítés), aki ezt kitalálta? Nem fog magától jelentkezni. Viszont: a városvezetés és a történelmi központ lakói közötti viszonyból kiindulva nincs itt semmi látnivaló. Valakinek valahol agymenése volt, kiadta az ukázt, mások meg szó nélkül végrehajtották.

Kelemen Hunor arcképe kikandikál egy bódé mögül, a kolozsvári RMDSZ irodájának kirakatán.

Kelemen Hunor arcképe kikandikál egy bódé mögül, a kolozsvári RMDSZ irodájának kirakatán.

A baj csak az, hogy

ismét megalázták, semmibe vették, ezúttal a városközpontban boldogulni próbáló vállalkozókat, intézményeket, például.

A Szentegyház utca elején van könyvesbolt, van galéria, van kelmebolt, van képzőművészeti galéria, van pártiroda (az RMDSZ-é), többek közt. Most tessék elképzelni, hogy a boltos vagy a galéria üzemeltetője reggel bemegy dolgozni, és azt látja, hogy nem lát ki az utcára. Pontosabban kilát, egyenesen egy fabódé hátoldalára. Márpedig a kirakat igen fontos része egy üzlethelyiségnek. Benne van a horribilis lakbérben, amelyet ezekért a központi terekért fizet valaki, ha albérlő.

De azt sem tudom, mit gondol az RMDSZ arról, hogy elnökjelöltje, Kelemen Hunor arcképét egy ideig csak úgy tudja megpillantani az arra járó, ha bekukkint a fabódé mögé. Bementem pár boltba, irodába, megkérdeztem, tájékoztatta-e őket valaki, hogy olyan 10 napon keresztül gyakorlatilag nem lesz kirakatuk, mert eléjük tolják a kézművesek bódéit. Az alkalmazottak a fejüket rázták. Szép, nem?

És akkor azt mondom:

hiába álmodozik Kolozsvár elöljárósága arról, hogy ők egy igazi, európai, 21. századi, korszerű várost építenek.

Ugyanis hiába pénz, tudomány, technika, ambíció, hatalom, ha egy város vezetése műveletlen, érzéketlen, reflektálatlan… csúnyább kifejezésekkel élve, tahó, bunkó. Ehhez műveltség, figyelem, empátia, elegancia kell. Hogy ne csak a víziók, az imázsfétis valósuljon meg. Hogy a polgárok (akkor is ha evesen vannak, mint a központiak) úgy érezzék, ez a városvezetés törődik velük is. Na de úgy tűnik, a fenti kvalitások ebből az elöljáróságból (is hiányoznak).

A városközpontban (túl)élni, boldogulni próbáló polgárságnak pedig ilyeneket tudok mondani, közhely szintjén: ha türelem, továbbá jézusi szelídség és megbocsátás honol a szívében, akkor ölelje meg a bunkó elöljáróságot. Szavazzon is rá, ha nincs jobb dolga. Ha azonban nincs, akkor vértezze fel magát vasbeton idegrendszerrel. Vagy valóban költözzön el. Mert – hogy egy kultikus zenekar egy sorát idézzem – a jövő itt van (a suttyó városvezetés képében) és sosem lesz vége.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni
Főtér

Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni

Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna
Krónika

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna

Nem a román hadsereg vagy a NATO erői lőtték le a román légtérbe szombaton behatoló orosz drónt – közölte Ionuț Moșteanu védelmi miniszter.

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix
Főtér

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix

Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval
Székelyhon

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval

Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)
Krónika

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)

Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna romániai deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. A nyaralás élvezetét csak fokozza, ha a tengerpartra látogatunk.

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni
Székelyhon

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni

Jelenlegi helyzetben legkevesebb 3000 lej nettó jövedelemből tud egy személy elfogadható életszínvonalon élni – véleményezte egy csíkszeredai nő, akitől arról érdeklődtünk hogyan érdemes beosztani a havi jövedelmet.

// még több főtér.ro
Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS