// 2025. június 16., hétfő // Jusztin
celluloid monstrum

Brutálisan hosszú A brutalista, helyenként nem egészen világos, miért

Az alkotó (Adrien Brody) és a mecénás (Guy Pearce) A brutalista című filmben. Épp kedvelik egymást. (Fotók forrása: IMDb.)

Az alkotó (Adrien Brody) és a mecénás (Guy Pearce) A brutalista című filmben. Épp kedvelik egymást. (Fotók forrása: IMDb.)

Az alkotó (Adrien Brody) és a mecénás (Guy Pearce) A brutalista című filmben. Épp kedvelik egymást. (Fotók forrása: IMDb.)

// HIRDETÉS

Az viszont kétségtelen, hogy Brady Corbet alkotása monumentálisra sikeredett. Mi pedig többek közt örülhetünk annak, hogy a pillanat hájpfilmje sok szálon kötődik a magyarokhoz, sőt, erdélyi magyar színész is felbukkan benne.

Kicsit idegenkedtem A brutalistától. Túl sok volt körülötte a zaj. Az ilyen megafilmeket később, jóval a bemutató után szoktam megnézni. Az külön idegesített, hogy Brady Corbet amerikai-brit-magyar koprodukcióban készült filmje három óra 35 perc hosszú. Ha már akkora volumenű a sztori, csináljon belőle az illető minisorozatot, például, dohogtam magamban. Persze, az alkotók szuverén joga, hogy olyan hosszú filmet készítsenek, amilyet akarnak (ha van rá költség), és A brutalista ekkora lett, ha tetszik, ha nem. Ráadásul ott vannak a tekintélyérves bizonyítékok: a 2024-es velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat ért a film, három Golden Globe-díjat is besepert a hét jelölés közül, továbbá kerek 10 Oscarra jelölték a tisztelt illetékesek.

Na és azt is olvastam sok helyen, hogy

// HIRDETÉS
hej, Adrien Brody (és nem csak ő) magyarul beszél a filmben

(ebből fakadt is némi perpatvar, tekintettel arra, hogy a szereplők magyar nyelvű dialógusait mesterséges intelligencia segítségével finomították igazán magyarra, ami a szakmában nemtetszést váltott ki, érthető módon), egyáltalán, magyar zsidók a központi karakterek, meg hogy Magyarországon forgatták a film oroszlánrészét, ráadásul erdélyi magyar színész is játszik benne.

Adrien Brody valóban magyar származású, az édesanyja, Sylvia Plachy jó nevű fotóművész, na és ő valóban jól beszél magyarul. Akit érdekel, hogyan, megnézheti a vele készített 2016-os videóinterjúnkat.

Arról is olvastam mindenfélét, hogy igazából kiről mintázták ezt a brutalistát. A film egy magyar zsidó építészről szól. Lényegében

a filmbeli Tóth László figurája egy több emberből összevarrt Frankenstein-alaknak tűnik:

benne van Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Papp László a magyar (származású) építészek, mérnökök közül, de vannak ott más nemzetek nagy alkotói is. Aztán van egy olyan hipotézis, miszerint az Adrien Brody alakította karakter egy bizonyos Tóth Lászlóról kapta a nevét, aki nem olyan híres, viszont a hetvenes években megpróbálta szétverni Michelangelo Buonarotti Pietà című szobrát egy kalapáccsal. Az internet nagy mező, sokféle információnövény terem rajta, csak győzze olvasni az ember.

A pénzember és a művész (nem véletlen) találkozása egy széndombon. Tóth László (Adrien Brody)szemben, Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce) háttal és Gordon (Isaach de Bankolé) jobbra.

A pénzember és a művész (nem véletlen) találkozása egy széndombon. Tóth László (Adrien Brody)szemben, Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce) háttal és Gordon (Isaach de Bankolé) jobbra.

Mindent összevetve, rávettem magam: elmentem szépen a moziba. És tényleg az a kép fogadott, amiről szintén olvashattam mindenfele. A brutalista alkotói úgy döntöttek, a film tekintélyes hossza okán felelevenítik a mozi hőskorában nagyon divatos intermission, vagyis szünet (esetleg felvonásköz) régi jó szokását. Annak idején persze a szünetnek gyakorlatiasabb okai voltak: egy átlagosan hosszú játékfilm több tekercs filmet jelentett, a tekercseket márpedig cserélni kellett a vetítőgépben. Aztán ott volt a gazdasági haszon is: a felvonásközökben az emberek kimehettek a mozi előterébe és fogyaszthattak mindenfélét. Pénzért. Most is így történt:

a két részre osztott film közepe táján 15 perces szünetet iktattak be, a közönség lement a kolozsvári Győzelem mozi előterébe és fogyasztott.

Én is megittam egy narancslevet. Közben megfigyeltem, hogy a mozizó közönség, mondjuk így, nagy fogyasztóreflexszel rendelkező része kicsit összezavarodott, ugyanis tudták, hogy milyen hosszú a film, tehát az elején ölnyi popcornnal és kólával felfegyverkezve nyomakodtak be a nézőtérre. Annak viszont nem néztek utána, hogy lesz felvonásköz is, amikor civilizáltan, nem a széksorok közé szemetelve lehet fogyasztani.

Na de hadd térjek rá a filmre meg a történetre. Amit a vásznon látunk, az szép. És nyomasztó, ahol kell: például az elején, ahol sötét, szűk tereket sugalló plánokban látjuk a szereplőket (aki látta Nemes Jeles László Saul fia című, Oscar-díjas holokausztfilmjét, tudja, mire utalok), vagy valahol odébb, amikor a Tóth László tervezte épületmonstrumban mozognak a szereplők.

A néző egy jó darabig nem veszi észre, hogy telik az idő. Ezt a készítők javára kell írni.

Van a filmben trouvaille a vájtszeműeknek, vájtfülűeknek is: például Breuer Marcell Cesca székére emléketető ülőalkalmatosság, Moholy-Nagy László keze vonására emlékeztető feliratok, a Bauhaus mestereire emlékeztető rajzok, épületek, improvizatív felhangokkal színezett jazzmelódiák, sőt, a film végén szintipop is.

A történet pedig a következő (nagy dióhéjban): egy haláltábort túlélő, Európában és szülőföldjén jó nevű magyar zsidó építész kijut Amerikába. Mert ott a kuzinja, aki bútorban utazik és rendesen fogadja a sorsüldözött rokont, amíg a (katolikus) kuzinné elő nem áll azzal, hogy a jövevény ráhajtott. Pedig Tóth László fejében az van, hogy feleségét és unokahúgát, akik szintén haláltábor-túlélők, de Európában ragadtak, valahogy kihozza Amerikába.

A sors innen úgy viselkedik Tóth úrral (és családjával), mint a hullámvasút:

rángatja magával le-fel. Tóth dolgozik milliomosnak, aki kirúgja, lapátol szenet, kipróbálja a heroint, függővé válik, aztán ismét összebútorozik a milliomossal, mert az végre meglátja benne a rendkívüli építészt, meg is rendel tőle egy hatalmas épületet (a mamája emlékére), aztán baleset történik az építkezés kapcsán, megint összevesznek, aztán megint kibékülnek, megérkezik végre a feleség és az unokahúg, együtt élnek, de nem jól, majd egy rossz éjszakán a férj szinte megöli nejét, miközben a fájdalmait próbája enyhíteni heroinnal, közben nagy nehezen felépül a brutális betonépítmény, Olaszországba utazik az építész meg a mecénás márványért, ahol a mecénás megerőszakolja az építészt, ennek meg is issza később a levét (nem mondom el, hogyan, ugyanis a rendező nem mutatja meg, csak utal rá), végül egy termékeny élet végén öregen mosolyog a kamerába a derék Tóth.

Amikor minden csodálatos: a kezdet. (Hátsó sor: egy másik építész, a mecénás gyermekei, Tóth László és neje, akit tolószékbe kényszerített a sors, löl pedig a mecénás, kezében ásóval.)

Amikor minden csodálatos: a kezdet. (Hátsó sor: egy másik építész, a mecénás gyermekei, Tóth László és neje, akit tolószékbe kényszerített a sors, löl pedig a mecénás, kezében ásóval.)

Teljesen követhető cselekmény.

Teljesen közérthető mondanivaló: Amerika, ha nem is veti ki magából, legtöbb megtűri a zsidókat.

(Hogy ennek mennyi köze van a kor konkrét valóságához, nem érdemes firtatni, könnyen elképzelhető, hogy akadtak ilyen esetek.) Aztán: akármilyen remek a viszony alkotó és mecénás között, a mecénás minden körülmények közt hatalmi pozícióból viszonyul az alkotóhoz, amely hatalmi pozícióval adott esetben vissza is élhet. Aztán: ha valaki túlélte a holokausztot, bizonyos értelemben belehal. És értelemszerűen további mondanivaló-rétegeket is felfedez a néző, ha kellőképpen figyel.

Na, ezzel a figyelemmel van némi probléma. Közhely alkotói berkekben: a néző (olvasó, hallgató) figyelmét fenn kell tartani. Corbet direktor úrnak pedig e tekintetben van még mit tanulnia. Gyakran szétnéztem a teremben: ahogy telt az idő, egyre több mobiltelefon halvány fénye derengett fel a mozisötétben. A szünet utáni rész során viszont már nem azért nézegettem szét, mert kíváncsi voltam, kik nem figyelnek.

Én is meguntam a gyakran botorkálva alakuló, a lenyűgöző, ám brutális vizuális kontextus által beárnyékolt történetszálat.

Nem szeretnék erről túl sokat beszélni. Lehet, hogy A brutalista a pillanat szenzációja. És azoknak, akik ezt állítják, annyiban igazuk is van, hogy valóban fontos témákat feszeget. (Persze, vannak olyan túlzó meglátások is, miszerint a film a zsidó-palesztin konfliktus gyökereiről is szól. Nem, nem szól.)

A baj az, hogy csak a felületet karcolássza. Nem vág bele csontig a problémába. Nem, vagy igen ritkán érezzük, hogy fáj. Ennek az is oka lehet, hogy a rendező nem meséli a történetet, ha tetszik, egész mondatokban. Inkább meg-megáll… kitesz három pontot… sejtet. Ez a technika releváns tud lenni, csak akkor legyünk következetesek. A film nagy része lassú tempóban, kényelmesen kimond mindent. Csak néha jut eszébe, hogy akkor most sejtetni fog. Ez pedig nem segíti, inkább idegesíti a nézőt.

Tóth László töpreng a rajzztábla előtt.

Tóth László töpreng a rajzztábla előtt.

Volt viszont két dolog, ami nagyon tetszett. Az egyik az, hogy a film elején

feltűnik egy figura, lényegében Tóth László menekült-társa, akit a csíkszeredai származású színész, Orbán Levente alakít.

Nincs mit ehhez hozzáfűzni (esetleg azt, hogy tessék nézni Orbán Levente filmjeit, ha adódik rá alkalom): az ember örül, hogy egy erdélyi magyar előadó, a mi kutyánk kölke, ha tetszik, ott van a szélesvásznon, akkor is, ha csak nyúlfarknyi szerepben, és örül, szurkol, menjen, fusson tovább, ahogy csak bír.

A másik figura, akit nagyon megszerettem (egészen más okból), szintén epizódszereplő. Történik, hogy Tóth úr és a milliomos amerikai mecénás leruccan Olaszországba, közelebbről Carrarába, ahol a világbajnok márvány terem. A táj lenyűgöző, az ember, mint fekete rovar mászkál a nagy fehér kőég előtt. Brutalista kép ez is, csak épp természetes (már amennyire egy külszíni fejtés egyáltalán természetes lehet.) A felszín alatt pedig ott rejtőzik a hegymély, egy labirintus, ahol a földi törvények nem, vagy alig működnek.

Ez a kép a táj erejét sugallja, amely Carrarában fogadja az odaérkezőt, a hegyoldalból elővilágló fehér felületek lélegzetelállítók.

Ez a kép a táj erejét sugallja, amely Carrarában fogadja az odaérkezőt, a hegyoldalból elővilágló fehér felületek lélegzetelállítók.

Ennek a világnak a királya egy bizonyos Orazio (Horatius), aki (számomra bár) a film igazi csúcsfigurája.

Ugye, Horatius, az ókori római költő lényegében Maecenas (politikus, diplomata, császárok kegyeltje) barátja és eltartottja volt. Olyannyira, hogy két hónappal azután, hogy Maecenas meghalt, Horatius is követte őt a sírba. Tehát a név alapján Orazio lenne Tóth építész úr európai megfelelője. Igen ám, de Orazio épp arról beszél, hogy ő lerázott magáról minden láncot, annyira szabad, hogy nincs is értelme elhagynia Carrarát. Ide vág a filmben használt Goethe-idézet is: „Az rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát, holott nem az.” Érteni vélem. Csak egy idézet nem vált ki egy koherens történetet, bár rövidebb, mint egy három és fél órán át húzódó film.

Mindenkinek ajánlom, nézze meg bátran A brutalistát. Kemény munka, szép munka. Magyar munka (is). De ne várjon a filmtől túl sokat.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Nemzetkarakterológiai felkiáltás: „Hogy égetne el a tűz, de porig, te rohadék!”

Szántai János

Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Tragédiába torkollt egy gyerekcsíny, tíz évbe telhet, mire regenerálódik a Korond-patak – hírmix
Főtér

Tragédiába torkollt egy gyerekcsíny, tíz évbe telhet, mire regenerálódik a Korond-patak – hírmix

Nicușor Dan pedig azt üzente, meg kellene találni a bányászjárás felelőseit.

Medve támadt egy erdészre, az áldozat súlyos állapotban van
Krónika

Medve támadt egy erdészre, az áldozat súlyos állapotban van

Súlyosan megsérült egy erdész az Argeș megyei Stănești település térségében vasárnap reggel, miután medve támadt rá – közölte a News.ro hírportál.

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát
Főtér

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A házban állt meg az autó, fiatal sofőrje életét veszítette – megrázó felvétel
Székelyhon

A házban állt meg az autó, fiatal sofőrje életét veszítette – megrázó felvétel

Csak nemrég lett nagykorú az a fiatal, aki tegnap este életét vesztette egy balesetben Máramaros megyében, miután autójával belerohant egy házba.

Vészhelyzet a vasútnál: a CFR bejelentette, beszüntetheti működését a bevételcsökkenés miatt
Krónika

Vészhelyzet a vasútnál: a CFR bejelentette, beszüntetheti működését a bevételcsökkenés miatt

Vészhelyzet körvonalazódik a román állami vasúttársaságnál: a CFR bejelentette, beszüntetheti működését a bevételcsökkenések miatt.

Elképesztő a hangulat a csíksomlyói Bagossy-koncerten
Székelyhon

Elképesztő a hangulat a csíksomlyói Bagossy-koncerten

Mintha lángba borult volna a hegynyereg olyan távolról nézve a Bagossy-dalokat éneklő tömeg, akik a Csillag az égen koncertre töltötték be a csíksomlyói búcsú helyszínét.

// még több főtér.ro
„A romániai magyar történészeknek többletfeladatuk van”
2025. május 23., péntek

„A romániai magyar történészeknek többletfeladatuk van”

A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.

„A romániai magyar történészeknek többletfeladatuk van”
2025. május 23., péntek

„A romániai magyar történészeknek többletfeladatuk van”

A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.

Csúcsra ért a csíki foci
2025. május 15., csütörtök

Csúcsra ért a csíki foci

Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.

Csúcsra ért a csíki foci
2025. május 15., csütörtök

Csúcsra ért a csíki foci

Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.

Különvélemény

Nemzetkarakterológiai felkiáltás: „Hogy égetne el a tűz, de porig, te rohadék!”

Szántai János

Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS