A Vexler-törvénnyel rúgták be az ajtót Kolozsváron: mi lesz a Goga-könyvtárral meg a Radu Gyr utcával?

A tavalyi év egyik politikai hisztériával és államelnöki akadályozással tarkított jogi-politikai meccse az úgynevezett Vexler-törvény érvénybe léptetése volt. A Silviu Vexler képviselő (Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége) által kezdeményezett törvénymódosítás célja röviden a fasiszta és legionárius propaganda büntetésének szigorítása volt. A tervezet elég hányattatott utat járt be az érvénybe lépésig. A hazai vérnackó pártok (AUR, SOS, POT) végig támadták, a módosított törvény kihirdetése óta pedig

Nicușor Dan matematikus aktivista államelnök is tiltakozott a törvénymódosítás ellen: visszaküldte felülvizsgálatra, mivel szerinte jaj, a módosított törvény sérti a szólásszabadságot. Még az alkotmánybíróságot is riasztotta az ügyben, de hiába. A törvény úgy ment át, ahogy volt. És 2025. december 24. óta érvényben van.

A Vexler-tövénynek van egy paragrafusa, amely szerint

akik népirtásban, emberiesség elleni bűncselekményekben és háborús bűnök elkövetésében vettek részt, illetve fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób szervezetek vezetőségének tagjai voltak.

Szép! Valóban szép dolog, hogy egy szigorú szélsőségellenes törvény átmegy a politikai harctér sokszorosan aláaknázott mezőin egy olyan országban, amelyben azért sokaktól nem is annyira idegen (a magát haladónak nevező elittől sem, lásd például Vladimir Tismăneanu felvilágosult és haladó politológus és professzor vidám csókás-cigányos mémjét) a magyarozás, cigányozás, zsidózás, hogy a legfontosabbakat említsem. Megjegyzendő, hogy a többé-kevésbé burkolt zsidózás a gázai terrorhorrorra adott szabályos izraeli háborús válasz óta a felvilágosult és haladó, önmagát csúcsértelmiségnek tartó gyülevészhad körében is népszerű.

Így történt, hogy egy, az antiszemitizmus és legionarizmus megelőzése és leküzdése érdekében alapított aradi szervezet bekopogott Kolozsvárra, hogy vajon miért is neveztek el egy kolozsvári utcát Radu Gyr legionárius költőről és vezérről, illetve a Kolozs megyei könyvtár homlokzatáról (és minden hivatalos iratáról) le kéne kerüljön a Octavian Goga költő, egykori fasiszta miniszterelnök neve. És ha tudná ez a szervezet, hogy Kolozsváron van egy Octavian Goga utca is (régebb Vasvári Pál volt a neve)…

A hírek szerint az egyesület a Vexler-törvényre hivatkozva szólította fel a városi és megyei tanácsot. A felszólítók arra is utaltak, hogy amennyiben az illetékes fórumok nem lépnek az ügyben, beperelik őket.

Ez korrekt válasz, hiszen nem lehet utcanévtáblákat cserélgetni csak úgy, ukkmukkfukk.

Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, ki volt ez a két jóember, akiket a vérnackók (Gogát a szimpla nackók is) idealizálnak. Az 1905-ben Munténiában született Radu Gyr (civil nevén Radu Demetrescu), nos, elég undok alak volt. És ezzel nem a költészeti vagy egyetemi tanári munkásságát minősítem (bár aki a legionárius mozgalom hivatalos poétája, nos, az lehet rendkívül tehetséges, attól még nem mentesül a mindenféle felelősség alól). A jóember belépett a legionárius mozgalomba, sőt, az olténiai regionális egység vezérségéig vitte.

Utóbbi minőségében megtisztította az ország színházait a zsidóktól és gettósította a szenészek egy részét az ország egyetlen, általa létrehozott zsidó színházában, a bukaresti Barașeum teátrumban.

És ha ez nem lenne elég meredek, a jó Radu Gyr a kommunista szekuritátéval is együttműködött (ennek fejében engedték ki a komcsik a börtönből). Gym Bard fedőnéven dalolva súgta be volt legionárius haverjait (többek között) és persze jelentős előnyökre (bukaresti lakás, fizetés, egyéb támogatások) tett szett besúgói tevékenysége következtében, egészen az 1975-ben bekövetkezett haláláig. Ha engem kérdeznek, nincs apelláta: Radu Gyrnek mennie kell minden nyilvános helyről. A könyveit továbbra is olvassa, akit érdekel.

Octavian Goga első ránézésre más eset.

És valóban, az irodalmi munkássága, ha tetszik, megkerülhetetlen, ha valaki a 20. század első felének román irodalmát vizsgálja. Viszont Goga úr ha tetszik, akkora zsidógyűlölő volt, mint egy ház (jóval túl a kor „szükséges és helyes adagnyi antiszemitaságán”, ha élhetünk a barát Ady Endre kifejezésével). Már az 1920-as évektől kezdve az Averescu-kormány belügyminisztereként aktívan támogatta az antiszemitizmust. 1930 után pedig nyíltan szimpatizált a nácizmussal és a fasizmussal, olyannyira, hogy

E párt színeiben 44 napon át Románia miniszterelnöke volt (1937–38-ban). Miniszterelnöksége idején olyan negyedmillió romániai zsidó polgártól (alkotmányellenes eljárással) megvonatta a román állampolgárságot, akikről nem mellesleg úgy nyilatkozott, mint csavargókról, továbbá lelkesen javasolta, hogy deportálják őket Madagaszkárra, a hírhedt náci Madagaszkár-terv keretében. És ez csupán a jéghegy csúcsa. Egy szó mint száz: Goga úr nevének is mennie kell(ene). És persze, az ő verseit, egyéb írásait is olvassa tovább bárki érdeklődő.

Igen ám, csakhogy a fent említett felszólítás kapcsán a Kolozs megyei tanács a következőket is üzente:

Aztán a vizsgálatot nem a megyei tanács bizottságai fogják elvégezni, mert nincs kompetenciájuk az említett személyiségek történelmi-jogi megítélésében. Itt annyit azért hozzátennék: ha kompetens emberek ücsörögnének azokban a bizottságokban (netán honoráriumot is húznak belőle), akkor talán nem került volna egy legionárius parancsnok és egy náciszimpatizáns miniszterelnök neve a kolozsvári (más helyszínekről egyelőre nincs miért beszélni) utcákra, intézményekre. Hiszen annyi más jelentős figurája van a román kultúrának, akik nem sárosak, ha úgy tetszik.

A megyei tanács üzenetében az is benne van, hogy

a döntést pedig a történelmi dokumentumok és archív anyagok alapján fogják meghozni. Ez a rész igen problémás: ha nincs határidő, akkor a vizsgálatot akár évtizedeken keresztül is el lehet húzni, mondván, hogy bokros a dokumentumcsomag.

A másik problémás kérdés: kik hozzák meg a döntést? A megyei tanács a Román Akadémia George Barițiu Történelmi Intézetéhez fordult, tekintettel arra, hogy ők a szakemberek. Igen ám, de épp a Román Akadémia meg a történeti intézet az, ahol

Joggal merülhet fel tehát a történészi részrehajlás gyanúja ebben az adott esetben igen bonyolulttá váló ügyben.

És ha a nagyobb képet nézzük, a helyzet ugyanaz. A magyar közösségnek is vannak kétségbe vont figurái: például a háborús bűnösséggel vádolt Wass Albert vagy Nyírő József. Amennyiben a Vexler-törvényt következetesen alkalmazni fogják a jövőben, rájuk is sor kerül.

Hogy ne érje meglepetésként Romániát a pohárba öntendő tiszta víz, mint ahogy a tél szokta minden télen.

És ha már itt tartunk: én azt is megvizsgáltatnám, mennyire indokolt, vagány, trendi, jó buli, hogy egyes kolozsvári kocsmákban olyan tömeggyilkosok arcképe szerepel, mint például Joszif Visszarionovics Sztáliné, egy másik kocsma cégérén pedig egy masszívan háborús bűnös és szintén tömeggyilkos, Che Guevara neve és feje díszeleg.