Mi ez a tánc, fiatalok? – kérdezte a kormány a tegnap este, amikor elfogadtak egy sor újabb megszorítást – elsősorban a járványügyi szempontból rottyon lévő régiók tekintetében –, amelyek között az is szerepelt, hogy a teraszokon ezentúl nem lehet táncolni, nehogy a kelleténél gyorsabban terjedjen a szombat esti láz.
Kormányközeli értesülések szerint azonban, mire a megszorításcsomagot ma este a kormány határozat formájában is elfogadja, hogy életbe léphessen, már nem lesz benne az a passzus, hogy nem lehet a teraszokon táncolni.
Ha a járvány előtt nem is tudtuk volna (tudtuk), a járvány sűrűjében szépen kiderült ugyanis, mennyire táncos (hórás) nép a román, hiszen a mindenféle tiltás, fenyegetés, büntetés és fenyítés ellenére ott hóráznak, ahol csak lehet (például itt, itt, itt, és itt). Egy ilyen heves vérmérsékletet márpedig nehéz rabigába fogni, a kormány pedig épp kampányol, szóval… milyen korona?
Amúgy a hóra mellett, úgy tűnik, a görögországi nyaralás a másik olyan dolog, ami nélkül semmiképpen nem tud meglenni sok polgártársunk. A járványügyi intézkedések miatt elképesztően sok utánajárással és szenvedéssel jár az egész (drága tesztek, hosszú sorok klinikákon és határokon stb.), a megfertőződés fokozott kockázatáról nem is beszélve, mégis mennek.
Úgy látszik, nekünk Mohács karantén kell, másból nem értünk…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.