Érthető: nehéz volt a szükségállapot, a bezártság, a szorongás, a teljes csomag, amely a pandémiával együtt, afféle csatolt áruként landolt az ölünkben.

Érthető: eljött a felelősségteljes lazulás ideje, ráadásul itt a nyár és amikor épp nem pattog a jég vagy ömlik a felhők áradata, mindenkit nyaralásra csábít az évszak.

Az viszont kevésbé érthető, (sőt, egyáltalán nem), hogy az utóbbi napok aggasztó járványadatainak ismeretében miért kell minden szabályt felrúgni, ha az ember nyaralni megy. Persze, tisztelet a kivételnek. Vagyis nem annak a több tucat vakációzónak, akik levonultak a Fekete-tenger partjára és az egyik üdülőhelységben váratlanul hórázni kezdtek egy terasz mellett, mert… megtehették. Más magyarázat nincs rá. Persze, közben magasról tojtak a távolságtartásra, a maszkviselési szabályra. És nem először.

Az érvényes szabályok betartása kihágásnak minősül. A dolog (számos hasonló példa mellett) azért gusztustalan, mert amikor ezek a népek boldogan ugrándoztak, az sem érdekelte őket, hogy ha véletlenül valamelyik fertőzött, a hóra ritmusára adja át a vírust a többinek és így tovább. És ezzel, nem mellesleg, a szabálytisztelő embertársai nyaralását, egészségét is veszélyezteti.

Persze, beszélni lehet reggeltől estig. Az említett esetben a hatóságok 5000 lejes pénzbírsággal sújtották a muzsikát szolgáltató teraszt. És ennyi. Jöhet a következő.