Tényleg csak a Dumnyezó vigyáz Romániára

Az ember néha ül, keresi a kukát, hogy de most mindjárt kidobja a rációt. A logikus gondolkodás bármely maradék fecnijét. Ugye, Romániában a járványhelyzet megint fokozódik. Naponta dőlnek meg az intenzív osztályos rekordok, elkeserítően magas az új megbetegedések száma, a harmadik hullám műanyag palackként dobálja az emberek életét ide-oda. Az önmagát felelősnek nevező járványkormány pedig egyrészt azzal veri a mellét, hogy lám, Románia a „leglazább” uniós tagállam, ami a megszorító intézkedéseket illeti, másrészt időnként ötletszerűen önkényesen beleszól a helyi intézkedésekbe. Pontosabban, egyesekbe. Másokba nem. Egy másik példa: már nem is tudom, mióta az a szabály, hogy a szórakozóhelyek (kocsmák, klubok, éttermek) belterei zárva tartanak, ahol a fertőzési ráta meghaladja a vörös határvonalat. A szabálysértőket pedig megbüntetik. Igen ám, de míg az említett vállalkozók oroszlánrésze tartja magát a szabályokhoz, megszorítja a nadrágszíjat vagy éppen végleg bezár és keres magának valami más munkát, néhány vagány magasról szarik az intézkedésekre. Jönnek, megbüntetnek? Nem baj, zsebből kifizetjük a bírságot, aztán másnap megy minden tovább, ahogy addig. Hogy kik ezek a vagányok? Hát, el lehet képzelni. Akik zsebből le tudnak pengetni öt, tíz, tizenötezer lejt olyan kéthavonta. És akkor most jön a rációt miszlikbe szaggató csoda: Lucian Bode belügyminiszter (na igen, ezzel is a belügyminiszternek kell foglalkoznia) épp most jelentette be, hogy nagyon komolyan megkéri a liberális párt vezetőit, dobjanak össze egy törvénytervezetet, amely megengedi, hogy a háromszor megbüntetett vagányok csehóit két hétre bezárják. Tetszik érteni? Egy évvel a pandémia kitörése után! Miközben… volt, ami volt, ahogy volt. És ha ez nem elég üzemanyag a ráció felgyújtásához, itt van a legnagyobb román ellenzéki párt pénzzel szó szerint kitömött elnöke, Marcel Ciolacu, aki szintén most (a megszorítás-ellenes tüntetések idején, a türelem fogytának idején, a tavaszi szent ünnepek közeledtével) találta helyesnek kijelenteni, hogy ő biza elmegy a templomba ortodox húsvétkor, mindegy, mi lesz akkor az országban. Értsd: mindegy, hányan halnak meg, hányan lebegnek élet és halál közt az intenzíven, hány vállalkozás megy csődbe, hány sors roppan össze. És ilyenkor az embernek óhatatlanul eszébe jut: mint már annyiszor, most is csak a Dumnyezó vigyáz erre a légből kapott országra.