Román káosz: amikor a bukaresti cséntru a „vidéki” résztu nyakára térdelhet

Úgy tűnik, épp járványügyi szakadék mentén hasad (minimum) ketté Románia. Nem mintha az egységes, trikolór nemzetállami ideológia avarjával betakargatott szakadék nem létezne amúgy is a cséntru (központ, értsd, Bukarest és vonzáskörzete), illetve a résztu (értsd, az ország történelmi régiói, a „vidék”) között. Számtalanszor láttuk már felderengeni a tátongó rést a többé-kevésbé jól fésült felszín alatt.

Mostanság a koronavírus-járvány keni el a sminket az alig száz éve oszthatatlannak kikiáltott ország arcán. Történt a múlt szombaton, hogy a Temes megyei közegészségügyi hatóság az akkor két hete tartó temesvári (plusz négy környező település) karantén megszüntetéséről döntött, mégpedig annak ellenére, hogy a fertőzési ráta nem csökkent, sőt! És nem is logikátlanul, ugyanis ha két hét karantén nem hoz semmi eredményt, akkor elképzelhető, hogy semmi értelme ragaszkodni hozzá.

Igen ám, de Raed Arafat államtitkár vasárnap megvétózta a döntést: nem mentek sehova, marad a karantén további 72 órán keresztül! Na és innen kezdett elkenődni az a bizonyos egységes és oszthatatlan nemzetállami smink. Persze, a temesvári vezetők mérgesen csapkodták az asztalt, hogy azért az nem oké, hogy Bukarest csak úgy rátérdel a bánsági város nyakára.

Aztán jött a következő furcsaság: a hét elején Bukarestben is megugrottak a járványszámok, de alaposan. És ugye, a szabály az lett volna, hogy a fővárosban is lehúzzák a rolót. Na de nem húzták le. A fővárosi prefektus szépen előállt és megmagyarázta, miért. Egyrészt a román gazdaság 25 százaléka Bukarestben és környékén „működik”. Másrészt, azért a problémát nem szabad baltával megoldani! Tekintettel kell lenni arra is, hogy Bukarest tulajdonképpen több, mint egy város: települések konglomerátuma. És ha így számítjuk, nem is olyan rosszak azok a fránya számok.

Na de akkor máris feltehető a kérdés: Temesváron lehet baltával intézni a problémát, annak ellenére, hogy a karantén kábé annyit javított a járványhelyzeten, mint a Viagra a szívinfarktuson? Megjegyzem, a Temes megyei közegészségügyi hatóság legfrissebb, szerdai döntése szerint Temesvár további hét napig karanténban marad. Vagyis hoztak egy olyan döntést, amelyet a korábban éppen ők akartak megszüntetni, mivel értelmetlen volt. Kérdés: vajon miért? Esetleg meg akarták spórolni Arafat úr újabb önkényeskedését? Nem tudni.

Időközben más megyék vezérei is hangra kaptak: a Kolozs megyei tanácselnök szájhabzó Facebook-posztban támadt neki a bukaresti fejeseknek: lám, a cséntru szarik a regionális valóságra, páros lábbal rúg bele a résztuba! Ezért van szükség a központosítás felrobbantására, a regionalizálásra! Hagyjuk már faképnél az arrogáns déli megmondókat! (Az más kérdés, hogyan képzeli el a tanácselnök úr a regionalizálást…) Aztán Emil Boc, Kolozsvár újabban egyáltalán nem multikulti polgármestere is gyorsan előállt és biztosította a népet, hogy márpedig a kincses városban nem lesz és nem lesz és nem lesz karantén! Pedig, hahó, Kolozsváron is megugrottak a járványszámok! A törvény betűje szerint karanténnak kellene lennie.

Következtetések?

1. Ha úgy adódik, a cséntru most is, mindig is le fogja szarni a résztut. Bukarest amolyan belső gyarmatként kezeli a történelmi régiókat. Küldjék be az adót, aztán ugassanak, amíg jól esik.

2. Romániában akkora a káosz (és ez nem csak a járványidőszakra vonatkozik), hogy az ember szinte naponta belefut olyan abszurditásokba, amelyek nyomán a világ minden normális és felelős vezetője, kormánya azonnal lemondana, de persze nem teszi, mert a káoszba ez is simán belefér.

3. A Románia nevű szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállamnak lázálmodott kiméraországot csak valami perverz csoda tartja össze.