Ez egy abszurd sztori. Vagyis pont olyan, mint a kierőszakolt mindennapi élet manapság, a civilizált Nyugaton.
Olvasom, hogy inog a talapzat a New York-i természettudományi múzeum előtt álló Theodore Roosevelt-szobor alatt. Az alkotás nyilván nem véletlenül áll (még) ott, ahol. Az Egyesült Államok 26. elnökének apját a múzeum egyik alapítójaként tisztelik, maga Teddy pedig élete végéig nagy természetbúvár (is) volt. De hát hiába, mert a szoborral nagy baj van. Nevezetesen az, hogy Roosevelt (elnök) úr lóháton ülve poroszkál, egyik oldalán egy amerikai őslakos (indián, na), a másikon egy afroamerikai (néger, na) halad. És ez bizony azt jelenti manapság, hogy a szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja az őslakosokat és a feketéket.
Eltöprengtem kicsit a tényálláson, amúgy lokális-kolozsváriasan. Ha Roosevelt lovasszobra ennyire (szügyig!) belegázol a különböző közösségi érzékenységekbe (pincér, csapja a többihez: George Washington, Thomas Jefferson, Ulysses S. Grant, Francis Scott Key stb., hogy csak az amerikai példáknál maradjunk), akkor talán tényleg itt lenne az idő, hogy egy kicsit mi is magunkba szálljunk, itt a transzszilván végeken. És most nem arról van szó, hogy régebb előfordult már ilyesmi. Hagyjuk már végre a múltat! Hagyjuk már végre a sérelemarcheológiát! Tekintsünk az érzékeny jelenre és a szenzibilis jövőre! Nos, ebből kiindulva javasolom, hogy távolítsák el a kolozsvári Avram Iancu-szobrot! Azt, azt, amelyik ott tornyosul a volt magyar… hopp, szóljanak rám, ha elfelejtem elfelejteni a felsőbbrendű grófi múltat... szóval a román nemzeti színházzal szemben. Nem, nem, hahó, nem azért, mert iszonyú randa és teljesen szétveri a Hunyadi tér amúgy is eléggé megtépázott arculatát! Az ilyen rossz megközelítéseket kerülni kell! Hiszen ezzel a megbélyegző jelzővel egy csomó érzékenységet máris megsértenénk! Nem is azért, mert az ábrázolt népvezér zászlaja alatt elég sok vérengzés lezajlott Erdélyben, annak idején. Komolyan beszélek: ilyen alapon a legtöbb uralkodó szobrát le kéne szedni! Hiszen vérengzett mindenik, nem? Egy régi uralkodó nem tudott úgy levegőt venni, hogy valakinek az érzékenységét ne sértette volna vérig (esetleg vérbe).
Megnézték Önök ezt a szobrot, úgy alaposan? S ha igen, nem tűnt fel Önöknek valami? Ami tényleg vérlázító, a jelen egalitáriusan érzékeny víziója értelmében? Semmi? Na, ha nem (vagyis ideológiailag nem eléggé képzettek, ejnye), akkor hadd magyarázzam el: Iancu, ugye, ott áll az irdatlan magas talapzaton, amely az Erdélyi-középhegységet hivatott jelképezni. A talapzat tövében három alak fújja a havasi kürtöt teli tüdőből, vagyis harcba hívja a hegyek népeit. Na és itt a súlyos sértés: a három alak ugyanis nőnemű! Magyarán: a kolozsvári Avram Iancu-szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja a nőket!
A fentebb leírtak alapján felszólítom Kolozsvár polgármesterét (aki férfi, de remélhetőleg módosított már korábbi, totálisan érzéketlen hozzáállásán), Kolozsvár alpolgármesterét (aki magyar, ráadásul nő, tehát ha ő nem érzékeny, akkor senki), a városi tanácsot, minden felelős személyt, sürgősen vizsgálják meg a vérlázító helyzetet, majd tegyék meg a szükséges lépéseket a megalázó, meggyalázó és méltóság-erőszakoló mű eltávolítása érdekében.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.