Ez egy abszurd sztori. Vagyis pont olyan, mint a kierőszakolt mindennapi élet manapság, a civilizált Nyugaton.
Olvasom, hogy inog a talapzat a New York-i természettudományi múzeum előtt álló Theodore Roosevelt-szobor alatt. Az alkotás nyilván nem véletlenül áll (még) ott, ahol. Az Egyesült Államok 26. elnökének apját a múzeum egyik alapítójaként tisztelik, maga Teddy pedig élete végéig nagy természetbúvár (is) volt. De hát hiába, mert a szoborral nagy baj van. Nevezetesen az, hogy Roosevelt (elnök) úr lóháton ülve poroszkál, egyik oldalán egy amerikai őslakos (indián, na), a másikon egy afroamerikai (néger, na) halad. És ez bizony azt jelenti manapság, hogy a szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja az őslakosokat és a feketéket.
Eltöprengtem kicsit a tényálláson, amúgy lokális-kolozsváriasan. Ha Roosevelt lovasszobra ennyire (szügyig!) belegázol a különböző közösségi érzékenységekbe (pincér, csapja a többihez: George Washington, Thomas Jefferson, Ulysses S. Grant, Francis Scott Key stb., hogy csak az amerikai példáknál maradjunk), akkor talán tényleg itt lenne az idő, hogy egy kicsit mi is magunkba szálljunk, itt a transzszilván végeken. És most nem arról van szó, hogy régebb előfordult már ilyesmi. Hagyjuk már végre a múltat! Hagyjuk már végre a sérelemarcheológiát! Tekintsünk az érzékeny jelenre és a szenzibilis jövőre! Nos, ebből kiindulva javasolom, hogy távolítsák el a kolozsvári Avram Iancu-szobrot! Azt, azt, amelyik ott tornyosul a volt magyar… hopp, szóljanak rám, ha elfelejtem elfelejteni a felsőbbrendű grófi múltat... szóval a román nemzeti színházzal szemben. Nem, nem, hahó, nem azért, mert iszonyú randa és teljesen szétveri a Hunyadi tér amúgy is eléggé megtépázott arculatát! Az ilyen rossz megközelítéseket kerülni kell! Hiszen ezzel a megbélyegző jelzővel egy csomó érzékenységet máris megsértenénk! Nem is azért, mert az ábrázolt népvezér zászlaja alatt elég sok vérengzés lezajlott Erdélyben, annak idején. Komolyan beszélek: ilyen alapon a legtöbb uralkodó szobrát le kéne szedni! Hiszen vérengzett mindenik, nem? Egy régi uralkodó nem tudott úgy levegőt venni, hogy valakinek az érzékenységét ne sértette volna vérig (esetleg vérbe).
Megnézték Önök ezt a szobrot, úgy alaposan? S ha igen, nem tűnt fel Önöknek valami? Ami tényleg vérlázító, a jelen egalitáriusan érzékeny víziója értelmében? Semmi? Na, ha nem (vagyis ideológiailag nem eléggé képzettek, ejnye), akkor hadd magyarázzam el: Iancu, ugye, ott áll az irdatlan magas talapzaton, amely az Erdélyi-középhegységet hivatott jelképezni. A talapzat tövében három alak fújja a havasi kürtöt teli tüdőből, vagyis harcba hívja a hegyek népeit. Na és itt a súlyos sértés: a három alak ugyanis nőnemű! Magyarán: a kolozsvári Avram Iancu-szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja a nőket!
A fentebb leírtak alapján felszólítom Kolozsvár polgármesterét (aki férfi, de remélhetőleg módosított már korábbi, totálisan érzéketlen hozzáállásán), Kolozsvár alpolgármesterét (aki magyar, ráadásul nő, tehát ha ő nem érzékeny, akkor senki), a városi tanácsot, minden felelős személyt, sürgősen vizsgálják meg a vérlázító helyzetet, majd tegyék meg a szükséges lépéseket a megalázó, meggyalázó és méltóság-erőszakoló mű eltávolítása érdekében.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.