Ez egy abszurd sztori. Vagyis pont olyan, mint a kierőszakolt mindennapi élet manapság, a civilizált Nyugaton.
Olvasom, hogy inog a talapzat a New York-i természettudományi múzeum előtt álló Theodore Roosevelt-szobor alatt. Az alkotás nyilván nem véletlenül áll (még) ott, ahol. Az Egyesült Államok 26. elnökének apját a múzeum egyik alapítójaként tisztelik, maga Teddy pedig élete végéig nagy természetbúvár (is) volt. De hát hiába, mert a szoborral nagy baj van. Nevezetesen az, hogy Roosevelt (elnök) úr lóháton ülve poroszkál, egyik oldalán egy amerikai őslakos (indián, na), a másikon egy afroamerikai (néger, na) halad. És ez bizony azt jelenti manapság, hogy a szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja az őslakosokat és a feketéket.
Eltöprengtem kicsit a tényálláson, amúgy lokális-kolozsváriasan. Ha Roosevelt lovasszobra ennyire (szügyig!) belegázol a különböző közösségi érzékenységekbe (pincér, csapja a többihez: George Washington, Thomas Jefferson, Ulysses S. Grant, Francis Scott Key stb., hogy csak az amerikai példáknál maradjunk), akkor talán tényleg itt lenne az idő, hogy egy kicsit mi is magunkba szálljunk, itt a transzszilván végeken. És most nem arról van szó, hogy régebb előfordult már ilyesmi. Hagyjuk már végre a múltat! Hagyjuk már végre a sérelemarcheológiát! Tekintsünk az érzékeny jelenre és a szenzibilis jövőre! Nos, ebből kiindulva javasolom, hogy távolítsák el a kolozsvári Avram Iancu-szobrot! Azt, azt, amelyik ott tornyosul a volt magyar… hopp, szóljanak rám, ha elfelejtem elfelejteni a felsőbbrendű grófi múltat... szóval a román nemzeti színházzal szemben. Nem, nem, hahó, nem azért, mert iszonyú randa és teljesen szétveri a Hunyadi tér amúgy is eléggé megtépázott arculatát! Az ilyen rossz megközelítéseket kerülni kell! Hiszen ezzel a megbélyegző jelzővel egy csomó érzékenységet máris megsértenénk! Nem is azért, mert az ábrázolt népvezér zászlaja alatt elég sok vérengzés lezajlott Erdélyben, annak idején. Komolyan beszélek: ilyen alapon a legtöbb uralkodó szobrát le kéne szedni! Hiszen vérengzett mindenik, nem? Egy régi uralkodó nem tudott úgy levegőt venni, hogy valakinek az érzékenységét ne sértette volna vérig (esetleg vérbe).
Megnézték Önök ezt a szobrot, úgy alaposan? S ha igen, nem tűnt fel Önöknek valami? Ami tényleg vérlázító, a jelen egalitáriusan érzékeny víziója értelmében? Semmi? Na, ha nem (vagyis ideológiailag nem eléggé képzettek, ejnye), akkor hadd magyarázzam el: Iancu, ugye, ott áll az irdatlan magas talapzaton, amely az Erdélyi-középhegységet hivatott jelképezni. A talapzat tövében három alak fújja a havasi kürtöt teli tüdőből, vagyis harcba hívja a hegyek népeit. Na és itt a súlyos sértés: a három alak ugyanis nőnemű! Magyarán: a kolozsvári Avram Iancu-szobor alávetettként és alsóbbrendűként ábrázolja a nőket!
A fentebb leírtak alapján felszólítom Kolozsvár polgármesterét (aki férfi, de remélhetőleg módosított már korábbi, totálisan érzéketlen hozzáállásán), Kolozsvár alpolgármesterét (aki magyar, ráadásul nő, tehát ha ő nem érzékeny, akkor senki), a városi tanácsot, minden felelős személyt, sürgősen vizsgálják meg a vérlázító helyzetet, majd tegyék meg a szükséges lépéseket a megalázó, meggyalázó és méltóság-erőszakoló mű eltávolítása érdekében.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.
Drasztikus lépéssel fenyeget a Máramaros megyei Kapnikbánya polgármestere arra az esetre, ha a nemrég kormányra került Szociáldemokrata Párt (PSD) által javasolt közigazgatási reform során összeolvasztanák a megyét a szomszédos megyékkel.
Szívességspirálba keveredett a szomszédasszonyával egy Kolozsvárra költözött külföldi. Fényes nappal, az utcán késelte meg a feleségét egy hivatásos katona Caracalban.
Egy 35 éves férfi vesztette életét abban balesetben, amely csütörtök reggel történt a 12-es országúton, Málnás közelében. A balesetben egy teherautó és egy furgon ütközött.
Egyetért Dominic Fritz, az USR elnöke a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) javaslatával, miszerint a közigazgatási reform során nem csupán a kis települések számát kell összevonások révén csökkenteni, hanem a megyékét is.
Tragikus baleset történt csütörtök reggel a 12-es országúton, Málnás bejáratánál: egy teherautó és egy haszongépjármű ütközött össze. A balesetben egy személy életét vesztette, egy másik pedig orvosi ellátásra szorul.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.