Már az antennákon, kábeleken ülő verebek is erről ricsajoznak: országszerte tüntetések zajlottak a felelősnek nevezett járványkormány legújabb megszorító intézkedései ellen. És ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a nekikeseredett emberek közt megjelentek a focihuligánok, aranyos politikusok, gengszterek, egyéb al- és félvilági figurák is, mert miért ne, ha cirkuszi lúd van, hát legyen kövér! És ha már így alakult a tüntető sors, előbb-utóbb előkerült az ősi román rigmus: Kifele a magyarokkal az országból!
Mire Klaus Iohannis, a mioritikus haza álkisebbségi államelnöke úgy érezte, abba kell hagynia a faültetési stratégiák kidolgozását és nyilatkoznia kell, mert hát ez az ország mégis az Európai Unió tagja, ő maga pedig mégis csak az európai értékek hőseinek kijáró Nagy Károly-díj tulajdonosa.
Na, hát szépen kiállt és nyilatkozott egy dörgedelmeset: elmondta, hogy tüntetések és tiltakozások bármely működő demokrácia részét képezik. De az élet és az egészség védelmét célzó intézkedések (oké, nem nagyon váltak be eddig se, de mindegy, a szándék a fontos) elleni megmozdulásokba otromba módon becsomagolt erőszak, szélsőség és idegengyűlölet, na, ez megengedheteten. Továbbá jól elítélte a gyűlöletkeltő, idegengyűlölő és antiszemita módon megnyilvánulókat.
És akkor ezen a ponton felteszem a kérdést a Nagy Károly-díjas úrnak: Domnu Présédinté, ha komolyan gondolja, amit mond, akkor saját magát is elítéli egy kicsit, ugye? Egész pontosan a tavaly májusi magyargyűlölő performansza okán. Tudja, amikor azt recsegte a mikrofonba, ország-világ színe előtt, hogy a PSD a parlament titkos irodáiban azt tervezi, hogy odaadja Erdélyt a magyaroknak. Esetleg, Du lieber Gott im Himmel, még a teljesen érdemtelenül kapott Nagy Károly-díját is odaadja az első, Cotroceni-palota előtt elrollerező gyereknek. Mert úgylehet, az ő kezében jobban áll.
Was sagen Sie dazu, Domnu Présédinté? Esetleg ezt:
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.
Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.
Három, közlekedési szabálysértést elkövető sofőrrel szemben indítottak büntetőeljárást a rendőrök szeptember 13-án Hargita megyében. Két esetben ittas sofőrt azonosítottak, egy 18 éves fiatal pedig jogosítvány nélkül ült a kormány mögé.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.