Jaj, a magyarok térdig gázolnak a Román Posta becsületében!

Némi meglepetéssel olvasom, hogy a Román Posta kiadott egy közleményt, melyben az ellen tiltakozik, hogy bizonyos magyar szervezetek rágalmazzák a trikolór postai szolgáltatás minőségét, mi több, az intézmény politikai disputa áldozatává vált. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (a posta – ha már a pontosságnál tartunk – Erdelyi Magyar Neppart Tanacsnak titulálja a szervezetet), az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Szövetség valóban készített egy tájékoztatót, melyben azt ajánlják a levélszavazni kívánó erdélyi magyaroknak, ne bízzák szavazatukat a postára, hanem adják le mihamarabb személyesen, az illetékes helyeken. Ez a tájékoztató rengeteg helyen feltűnte, online felületeken, közösségi hálón, rádióban.

Mielőtt tovább mennék, hirtelen elképzelem a mammutvállalatot, amint kezét tördelve sírdogál, mert ő, ugye, áldozat, akit vérig sértettek, megrágalmaztak, sárba tiporták a nevét, belerondítottak az ártatlanságába. Na és ezek után felteszem a halk kérdést: akad-e olyan erdélyi magyar polgár, akinek legalább egyszer nem nyílt ki a bicska a zsebében, nem meredt égnek a haja, vagy nem kísértette meg a nyelvét egy-egy szaftos káromkodás a postai szolgáltatások, nos, nem éppen és nem mindig kifogástalan volta miatt? Ha akad, akkor jelentkezzen. Ha nem, akkor kommentben elmesélheti a történetét. Apropó történet, nemrég nekem is akadt egy ilyen privát sztorim (a legújabb a több közül), amely kiválóan illusztrálja a hazai postai szolgáltatások hordozóinak kimagasló morális hozzáállását. Pár héttel ezelőtt felhív a szomszéd: talált egy levelet a kapu mellé hajítva, a földön. Megnézte, én voltam a címzett, hát felhozta és letette az ajtóm elé. Szépen megköszöntem a kedvességét, kimentem, tényleg ott volt a levél. Az OTP Banktól érkezett, rajta a nevem, a város, ahol élek (Kolozsvár, így!), az utca, ahol lakom (Kogalniceanu utca, így!), ahogy kell. A borítékon viszont ott díszelgett egy golyóstollal írt szöveg is. Románul, persze: St. COGĂLNICEA NU! Alatta: loc. CLUJ! Alatta pedig: UTCA. (De nem ilyen elegánsan áthúzva, hanem rendesen, többször.) Attól eltekintve, hogy a posta románista alkalmazottjának a jelek szerint gőze nincs arról, hogy Mihail Kogălniceanu úr (Románia harmadik miniszterelnöke volt, ugye) nevét K-val írják, nem C-vel, továbbá feltétlenül szükségesnek tartotta a kioktatásomat afelől, hogy hol is élek és hogy milyen jó itt élni magyarként, az illető alkalmazott súlyosan vétett a munkahelyi előírások ellen. Ugyanis a postai szabályzat előírja, hogy a levelet a címzett postaládájába kell helyezni, amennyiben van (nekem van). Márpedig a derék patrióta – feltehetően nemzeti elragadtatásában – gyakorlatilag elhajította a borítékot. Olyannyira felindulhatott, hogy azzal sem számolt, hogy ily módon nem jut célba a borítékra vésett románista okítás. A levélszavazatokra visszatérve, hadd nyugtassam meg az áldozati jajveszékelésben hempergő Román Postát: időben megkaptam az ominózus szavazóborítékot, köszönöm szépen! Azon viszont nem kellene csodálkoznia, a fenti és a fentihez hasonló sok-sok ezer történet fényében, ha nem bízunk a postai szolgáltatásokban, mint a Jóistenben.