Némi meglepetéssel olvasom, hogy a Román Posta kiadott egy közleményt, melyben az ellen tiltakozik, hogy bizonyos magyar szervezetek rágalmazzák a trikolór postai szolgáltatás minőségét, mi több, az intézmény politikai disputa áldozatává vált.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (a posta – ha már a pontosságnál tartunk – Erdelyi Magyar Neppart Tanacsnak titulálja a szervezetet), az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Szövetség valóban készített egy tájékoztatót, melyben azt ajánlják a levélszavazni kívánó erdélyi magyaroknak, ne bízzák szavazatukat a postára, hanem adják le mihamarabb személyesen, az illetékes helyeken. Ez a tájékoztató rengeteg helyen feltűnte, online felületeken, közösségi hálón, rádióban.

Mielőtt tovább mennék, hirtelen elképzelem a mammutvállalatot, amint kezét tördelve sírdogál, mert ő, ugye, áldozat, akit vérig sértettek, megrágalmaztak, sárba tiporták a nevét, belerondítottak az ártatlanságába.
Na és ezek után felteszem a halk kérdést: akad-e olyan erdélyi magyar polgár, akinek legalább egyszer nem nyílt ki a bicska a zsebében, nem meredt égnek a haja, vagy nem kísértette meg a nyelvét egy-egy szaftos káromkodás a postai szolgáltatások, nos, nem éppen és nem mindig kifogástalan volta miatt? Ha akad, akkor jelentkezzen. Ha nem, akkor kommentben elmesélheti a történetét.
Apropó történet, nemrég nekem is akadt egy ilyen privát sztorim (a legújabb a több közül), amely kiválóan illusztrálja a hazai postai szolgáltatások hordozóinak kimagasló morális hozzáállását. Pár héttel ezelőtt felhív a szomszéd: talált egy levelet a kapu mellé hajítva, a földön. Megnézte, én voltam a címzett, hát felhozta és letette az ajtóm elé. Szépen megköszöntem a kedvességét, kimentem, tényleg ott volt a levél.

Az OTP Banktól érkezett, rajta a nevem, a város, ahol élek (Kolozsvár, így!), az utca, ahol lakom (Kogalniceanu utca, így!), ahogy kell. A borítékon viszont ott díszelgett egy golyóstollal írt szöveg is. Románul, persze: St. COGĂLNICEA NU! Alatta: loc. CLUJ! Alatta pedig: UTCA. (De nem ilyen elegánsan áthúzva, hanem rendesen, többször.)
Attól eltekintve, hogy a posta románista alkalmazottjának a jelek szerint gőze nincs arról, hogy Mihail Kogălniceanu úr (Románia harmadik miniszterelnöke volt, ugye) nevét K-val írják, nem C-vel, továbbá feltétlenül szükségesnek tartotta a kioktatásomat afelől, hogy hol is élek és hogy milyen jó itt élni magyarként, az illető alkalmazott súlyosan vétett a munkahelyi előírások ellen. Ugyanis a postai szabályzat előírja, hogy a levelet a címzett postaládájába kell helyezni, amennyiben van (nekem van). Márpedig a derék patrióta – feltehetően nemzeti elragadtatásában – gyakorlatilag elhajította a borítékot. Olyannyira felindulhatott, hogy azzal sem számolt, hogy ily módon nem jut célba a borítékra vésett románista okítás.
A levélszavazatokra visszatérve, hadd nyugtassam meg az áldozati jajveszékelésben hempergő Román Postát: időben megkaptam az ominózus szavazóborítékot, köszönöm szépen! Azon viszont nem kellene csodálkoznia, a fenti és a fentihez hasonló sok-sok ezer történet fényében, ha nem bízunk a postai szolgáltatásokban, mint a Jóistenben.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.