Elszigetelt magyaroktatás-ellenes… offenzíva?

Az erdélyi „magyar származású román” (Oleh Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő után, szabadon) polgár tudja, vagy ha épp nem ezzel a tudással foglalkozik, érzi, hogy Románia olyan kisebbségőrző-védő mintaállam, mint amilyen kiváló őrző-védő eb, teszem azt, egy sziámi macska. Persze, ettől még jól van a fent említett polgár, dolgozik, adót, illetéket fizet, homlokzatot újít, szóval úgy viselkedik, mint bármely más állampolgára ennek az alig százéves, ám annál demokratikusabb és toleránsabb egységes-és-oszthatatlan-nemzetállamnak. Ez a polgár tudomásul veszi, hogy az élet egy mintaállamban sem fenékig tejfel, tudomásul veszi, hogy a saját közössége is téved, sőt, vét időnként, tudomásul veszi, hogy az élet a paradicsomban is unalmas, ha néha nincs harc. Például olyan alapjogokért, mint az oktatáshoz való. Na de akkor már felkapja a fejét, amikor váratlanul úgy tűnik, e harc nem valami ritkán előforduló, helyi érdekek mentén zajló csetepaté, hanem, apró paradoxonnal élve, elszigetelt offenzíva. Három ilyen hadművelet is zajlott, zajlik épp. Az első elég nagy múltra tekint vissza, tehát mondhatjuk, hogy ó, nem is ér: a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium 2014 óta tartó kálváriájáról van szó. A második recens, Kalotaszeg fővárosában zajlik és a 32 éve lerázott kommunista diktatúra módszereire emlékeztet: magyar állami támogatásból elkészült egy vadonatúj óvoda és bölcsőde Bánffyhunyadon. Nyilván magyar gyerekek számára. És akkor a PSD helyi tanácsosai kifundálták, hogy oda márpedig román gyerekek is járni fognak. A remek, toleráns és kisebbségvédő mintaállami ötletet aztán a helyi tanács is támogatta. A harmadik ügy szintén recens, Nagyváradon történt: a Nicolae Bălcescu Gimnázium magyar osztályai számára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ingyen biztosított egy felújított, a célnak tökéletesen megfelelő ingatlant, de Bukarest nem hagyta jóvá, hogy a diákok az új épületben kezdhessék a tanévet. Mert ha csak a magyar gyerekek mennek az új épületbe, az kérem, szegregáció. Az ügy közben megoldódott a hírek szerint, mégpedig úgy, hogy a református egyház engedett: román osztályok is költözhetnek az épületbe. Na és akkor erdélyi „magyar származású román” polgárban óhatatlanul felmerül a kérdés: mit is jelent a véletleneknek eme sorozata? És nem, nem kell ahhoz paranoiásnak lenni, hogy eljusson a rohadt nagy nyomokban igazságot tartalmazó válaszig: az elszigetelt offenzívának bizony köze lehet a magyar kormány által nyújtott igen jelentős támogatásokhoz. Vagyis: ha ti, „magyar származású románok” eljátsszátok itt a „magyart”, honfoglalóztok egy idegen ország hathatós segítségével, akkor mi, toleráns és nyitott és kisebbségvédelmi bajnok egységes-és-oszthatatlan-nemzetállami hősök, szépen betartunk nektek. Ahol csak tudunk. Persze, hallani időnként olyan véleményt is, hogy hej, minek kellett a magyar kormánynak ilyen nagy kalapáccsal bejönni Romániába, mert ez csak irritálja a többségi hatalmat. Ó, de remek vélemény ez! Képzeljük el, mi lett volna (hiszen volt ilyen régebb, egy másik magyar kormány idején), ha nem történik semmi. Na, hát pont az lett volna: nem történt volna semmi. Mert a román kormány bizony nem támogatta volna és nem igazán támogatja mindazt, ami például idén meglett. És akkor most mi lesz? Pontosan nem tudnám megmondani, de hajlok arra, hogy az elszigetelt offenzíva tovább folytatódik. Ahogy a kisebbségvédelmi kirakatmantra is.