Na, hát ha azt hiszi, akkor rohadt nagyot téved. Dehogy ítéli el. Ellenkezőleg!
Ugye, már a verebek is unják csiripelni, mekkora magyarellenes uszító performanszt mutatott be Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök a virális szükségállapot kellős közepén. Oké, kiakadt az itthoni közvélemény (néhány román is), aztán a nemzetközi porondon a német és a svájci német sajtó is elverte a szász kollégán a port. Eladdig, hogy fel is tették a kérdést: vajon tényleg jár ennek az alaknak az európai egybesülés bajnokainak felajánlott Nagy Károly-díj? Ionopot úr egyébként elvileg már megkapta a díjat, éppen most kéne átvegye, de a ceremóniát elnapolták a járvány okán.
Tovább is van, mondjam még? Szóval: nem elég, hogy a hazai és nemzetközi közvélemény, média kiakadt a magyargyűlölködő szászra, habként a tortán a romániai diszkriminációellenes tanács is szájon verte egy 5000 lejes bírsággal, vagyis úgy ítélte, hogy rendben, politikai csatározást lehet folytatni, de nem így. Értik, ugye? Egy román autonóm állami szerv is elismerte, hogy ez az alak brutálisan magyargyűlölő szöveget tolt az államelnöki pulpitusról, bele a világba. És meg is büntette.
Na ehhez mit szól a világ? Az igazán, a feje búbjától a talpa szőréig civilizált nyugat? Hát, nem ezt. Ellenkezőleg! Mentegeti a menthetetlenül ocsmány módon viselkedő álkisebbségi államelnököt. Ezúttal éppen a Nagy Károly-díjat odaítélő társaság igazgatótanácsának elnöke. Az urat úgy hívják, hogy Jürgen Linden, ha érdekel valakit. Ez a Linden úr szelíden kijelentette, hogy ó, hát ő meg van arról győződve, hogy a román államelnök meggyőződéses pro-európai. De hát a politikában néha elragadtatja magát az ember.
Kicsit elgondolkodom, mit is mondanék én, ha Johann unter den Lindennek hívnának, és a bazi nagy pitbullom sétáltatás közben cubákon marna egy postást, ami miatt persze rám szállna a sajtó meg a hatóság. Azt mondanám, nagyon szelíden: én bizonyisten, meg vagyok arról győződve, hogy ez a Bubi (így hívnák a pitbullomat, ha...) meggyőződéses postásrajongó. De hát séta közben néha kicsit elragadtatja magát az ember állat.
És még mondott valamit ez a Linden úr. Ezt: Klaus Iohannis nem vált egyik napról a másikra nacionalistává! Hát persze, az én civilizált nyugati értelmiségi Bubim se vált egyik napról a másikra vérengző fenevaddá. Naná, hogy nem!
Végezetül Linden úr még megüzente: szó sincs arról, hogy a Nagy Károly-díjat ne kapja meg Ionopot mester, igenis megkapja, csinnadtrattával, ahogy kell, mégpedig valamikor szeptemberben, ha a járványhelyzet megengedi.
Egészségére! Csak azért ilyenkor eszembe jut, hogy más egyetlen elszólás miatt egyik napról a másikra nácivá, hazaárulóvá, rasszistává, mindenrosszistává válik.
Ja, és az is eszembe jut, hogy hajdanában olyan is volt, hogy egy ilyen esetben a vétkes becsületbeli ügyként kezelte a dolgot és szépen lemondott. De hát azok ódon, daliás idők voltak. Szépen elmúltak. Átvette a helyüket az igazi civilizáció! Ahol egyesek beletörölhetik a lábukat egy egész közösségbe. 5000 lejért.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.