Június elsején gyereknapot ünnepel egy csomó európai és nem-európai posztkommunista és nem kommunista ország. Románia is közéjük tartozik. Állami szabadnap ez, nincs iskola, van egy csomó szórakoztató(nak szánt) rendezvény, például a román parlamentben is. Fontos dolog ez, hiszen tudjuk: a gyermek a jövő letéteményese.
A nap valóban szépen indult... de aztán jöttek az ország vezérei és üzentek a drága kis letéteményeseknek. Vagyis bekapcsolták a bullshitszóró ventilátort. Katonás miniszterelnökünk, Nicolae Ciucă volt az első magas rangú rétor az idei gyermeknapon. Már a kezdőmondatával hidegrázást okozott minden olyan embernek, aki csak úgy, kintről benézett a hazai oktatási rendszerbe, mint Weöres szamara (a gyereknapra egyébként kiválóan alkalmas versben). Azt üzeni, hogy:
Azon túl, hogy nem értem az összefüggést a jókívánás és a felnőttként-tudás között (tényleg, ki a franc írja a jóember szövegeit?), én szégyellném magam a miniszterelnök helyében. Hogy kívánhat a gyerekeknek olyat, hogy ebben a folyamatosan és újra darabokra hulló közoktatási rendszerben éljenek sokáig? Ilyen erővel gyakorlatilag el is küldhetné őket a picsába, mint Lenin a gyerekeket a hírhedt viccben. Pedig le is lőhette volna őket, ugye. Igaz, Ciucă úr is csinálhatott volna rosszabbat: például osztogathatott volna a gyerekeknek PNL-s nyalókákat meg kitűzőket.
A többi vonatkozó mondata a véletlen blablagenerátor átlagos terméke: oktatás, oktatás, oktatás, jövő, nemzetfejlődés, társadalom-szilárdulás, nyitottság, a másság tisztelete, szolidaritás, empátia. Annak idején a suliban ilyenkor szoktuk töltőceruzából rögtönzött fúvócsövekből papírgalacsinokkal bombázni a táblánál háttal süketelő tanárt.
Természetesen szól a miniszterelnök úr a Képzett Románia országprojektről is (melyik gyerek ne ismerné töviről hegyire?). A ma fiatalja a holnap felnőttje (ha a ma lesz a holnap tegnapja, ja), kritikus gondolkodás, polgári öntudat, innováció, digitalizáció, kompetíció (vakációról egy kukk se), na és inkluzív társadalom!
Következik a kötelező sajnálkozás-bullshit: jaj, hazánk sok gyermeke nélkülöz, bántalmazva van, közbe kell lépni. Az embernek itt telik meg a szája keserű epével, a mondatokat belengő cinizmus láttán. Igaz, van egy bekezdés az ukrán menekült gyerekekről is, amivel végre teljesen egyet tudok érteni.
Na de, kérdem halkan: mit csinált a miniszterelnök úr a háború, a pandémia előtt? Ja, nem volt miniszterelnök. Mossa kezeit. Nem mellesleg: Románia posztkommunista miniszterelnökeinek átlagéletkora alig haladja meg a két évet, hát mit is tehetnének szerencsétlenek.
Kicsit szorongva vártam az ország első européer gentlemanjának gyermeknapi üzenetét. Meg is jött:
Ennyi. A semmitmondó absztrakció favicce, ha tetszik.
Köszönöm, nincs is több kérdésem. Gyermeknapi kívánságom viszont van: add, Uram, hogy egy szép gyermeknapon vezéreink ne magukat suvickolják, ne szóbuborékokkal hintsék tele az étert, hanem például mondjanak egy igazi mesét. Például a szegény ember legkisebb fiáról. Még akkor is, ha az ilyen mesék manapság nem all-inkluzívak.
Frissítés: fogcsikorgatva mondom ki, hogy ismét Marcel Ciolacu PSD-elnök szövege a legjobb. Először is, igen keveset beszél mellé, aztán meg, te jó ég, emberi hangon szólal meg, mondván, hogy az ő családjukban többen voltak testvérek, gyermeknapon szépen összegyűltek, de mivel ő volt a legkisebb fiú, őt zavarták el mindig szódáért és egyáltalán, ő volt a kifutófiú. Aztán ez is elmúlt. Na, ez legalább valami lélekkel fogható.
A digitális tartalmak végtelen világában minden azonnal és mindig elérhető. Ez nekünk nem jó, mert bele fogunk őrülni. De talán van megoldás.
Románia hatalmas munkaerőpiaci változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Több generáció is részt vett és vesz ebben, az oktatás pedig nem úgy alkalmazkodik, ahogy kéne. A mesterséges intelligencia pedig tarolni fog.
Biza, nagyon diszkriminatívan, kolonialistán, rasszistán, szuveranistán, mindencsúfistán hangzik a fenti összehasonlítás. De a pőre igazság az, hogy Luke nyer.
A mentális nehézségek esetén a legrosszabb, ami történhet, ha valaki magára marad a problémájával – mondja dr. Kovács Réka Rozália pszichológus, a Sapientia EMTE adjunktusa.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.
Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb erdélyi műemléki eseménye rázta meg a szakmát és a helyi közösséget. A szilágycsehi református templom tornyának az összeomlása kapcsán a felújítást tervező szakember, Makay Dorottya nyilatkozott a Krónikának.
És ez újabb oldalról világít rá arra, hogy a még mindig sínes doszárban gondolkodó romániai bürokrácia semmit sem tud kezdeni a technológia adta lehetőségekkel.
45 éves korában meghalt Kontra György, az MTVA munkatársa, az M1 híradó bemondója.
Két hónap sem telt el az újépítésű aradi híd használatba adása óta, de a járókelők és gépjárművezetők máris problémákat jeleztek a közel 166 millió leje létesítményen: a korlátok tövében porlad a beton, a kerékpársávon pedig hámlik a burkolatfestés.
A szokásosnál hamarabb utalják ebben a hónapban a jogosultaknak a gyermekpénzt, a gyermeknevelési, valamint a beilleszkedési támogatást. Az érintettek bankszámlájára már pénteken megérkezik a pénz.
A digitális tartalmak végtelen világában minden azonnal és mindig elérhető. Ez nekünk nem jó, mert bele fogunk őrülni. De talán van megoldás.
Románia hatalmas munkaerőpiaci változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Több generáció is részt vett és vesz ebben, az oktatás pedig nem úgy alkalmazkodik, ahogy kéne. A mesterséges intelligencia pedig tarolni fog.
Biza, nagyon diszkriminatívan, kolonialistán, rasszistán, szuveranistán, mindencsúfistán hangzik a fenti összehasonlítás. De a pőre igazság az, hogy Luke nyer.
A mentális nehézségek esetén a legrosszabb, ami történhet, ha valaki magára marad a problémájával – mondja dr. Kovács Réka Rozália pszichológus, a Sapientia EMTE adjunktusa.