Háború van, ha úgy tetszik, a szomszédban. A világ döbbenten áll az események előtt. Bombázás, tankok, halál, szenvedés. A lerohant Ukrajnából hullámokban érkeznek a menekültek.
És ehhez mindenki megpróbál valahogy viszonyulni. Mindenki – polgárok, civil szervezetek, cégek, állami hatóságok – segít, ahol és ahogy tud. Van, aki odamegy az ukrán határhoz, beáll önkéntesnek valamelyik segélyszervezet zászlaja alá. Van, aki menekülteket fogad be a lakásába, panziójába stb. Van, aki pénzt utal, mások gyűjtéseket szerveznek. Ez helyes, így lehet emberségesen viszonyulni egy embertelen helyzethez.
Tudjuk, a szimbólumok ereje nagy, ezért aztán elburjánzott a segítség/szolidarizálás másik formája is: ukrán nemzeti színekkel kivilágított épületek, szolidáris tüntetések és persze a közösségi hálózatokat ellepő profilképes, bejegyzéses, fotós-mémes kiállás. Ez is helyes, ha nem visszük túlzásba (lásd még: jóemberkedés).
Ilyen körülmények között sokakat talán nem is lepett meg, hogy a minap Kolozsvár központjában ukrán zászlók jelentek meg. A város lakói megszokhatták a zászlótúltengést: román és EU-s lobogókat tép a szél lépten-nyomon. És hogyne, hát szolidarizálunk a lerohant Ukrajnával, tessék! Emil Boc, a kincses város multikulturális polgármestere amúgy is elég izmosan kiáll Ukrajna mellett. A minap történt egy marseille-i paláveren (a régiók és városok európai csúcstalálkozója), hogy a derék kolozsvári bíró olyan szónoklatot vágott ki, hogy attól feltehetően az összes orosz tank csöve lekonyult, Vlagyimir Putyin pedig remegve bújt a ruhásszekrénybe. Ilyeneket mondott, többek között: Putyin úr, ön magára maradt! Putyin úr, ön a történelem rossz oldalán áll!
Annak örülök, hogy a kolozsvári bíró és csapata összehozta a Mindenki Ukrajnáért kezdeményezést. Nyilván a civil szféra igen hathatós közreműködésével, ugye. Nagyon helyes!
A központban feszülő ukrán nemzeti zászlókkal kapcsolatban viszont van egy apró észrevételem. Mit is mond Románia (az egységes és oszthatatlan nemzetállam) alkotmányának vonatkozó, 12. szakasza? Ezt: Románia zászlója háromszínű: a színek függőlegesen vannak elhelyezve, a zászlórúdtól kiindulva a következő sorrendben: kék, sárga, piros. Na mármost, akkor jelen pillanatban az történik, hogy a kolozsvári bíró egy idegen állam zászlójának kifüggesztését engedélyezte az egységes és oszthatatlan román nemzetállam területén.
Persze, erre lehet azt mondani, hogy rendkívüli helyzetekben rendkívüli intézkedések várhatók. (Na ja, ez igen, rendkívüli intézkedés!) És hogy ez szolidaritás! Hát hogyne, az. Csak akkor halkan mondanám, hogy mint minden rendkívüli helyzetet, ezt is nem rendkívüli (azaz mindennapi) helyzetek sora előzte meg, illetve fogja követni. És talán még emlékszünk, mennyi baj volt például akkor, amikor egy március 15-i felvonuláson valakik, te jó Isten, egy idegen (?) állam (?), értsd, Erdély zászlóját lobogtatták? Arra is emlékezhetünk, milyen nehezére esett a drága jó kolozsvári bírónak, hogy engedélyezze a város magyar nevének kiírását is a névtáblákra. De arra is emlékezhetünk, mennyire kiakadt (és rögtön védeni kezdte a nemzeti jelképeket, például a zászlót, pedig senki sem támadott) a multikulti szerkót imádó Boc mester, mikor kiderült, magyar ember lesz a prefektus. (Már nem az, úgyhogy valószínűleg nyugodtabban alszik a polgármester úr.) És egy csomó más dologra is emlékezhetünk, nyilván, rém hosszú lenne őket felsorolni. A fenti esetekben hol is volt a szolidaritás? A megértés? A tolerancia? A multikulti?
Következtetés helyett: a magam részéről értem, megértem és helyeslem a szolidaritás szimbolikus megjelenési formáit (is). Csak akkor figyeljünk már kicsit oda a mostanihoz képest nem rendkívüli, mindennapi helyzetekre is, ne csak… már elnézést, ne csak a seggünket rázzuk, a szánkat tépjük multikulturálisan. Legyünk is azok! Mert egyébként felmerül a gyanú, hogy a jelenlegi, valóban rettenetes rendkívüli helyzetben is csak a seggét rázza meg a száját tépi a kedves kolozsvári bíró. Szomorú szmájli.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.