Elegünk van már a marosvásárhelyi marakodásból! Nemcsak a polgármester mindent behálózó sárkányhatalma, hanem a magyarok egymást lejárató hadakozása juttatott minket kilátástalan helyzetbe.

A hírlevelek összeállítása kizárólag pártlogika alapján működik: csak azokra a problémákra hívja fel a figyelmet, amelyeket az RMDSZ is annak érez. A székely szabadság napja körüli botrány pedig azt bizonyítja, hogy a demokratikus jogok megsértésére rá se hederítő szövetség nem hajlandó pártatlanul képviselni az összmagyarság érdekeit, sőt üvöltő hallgatása gyakorlatilag alátámasztja a támadók jogsértő kirohanásait.

Elnézhető egy elvileg és törvényileg a székelyek védelméért dolgozó hivatalnoktól, hogy kiütést kapjon a székelyektől. Szakmai ártalom. De az, hogy a fogyasztóvédelmis ne ismerje, milyen termékeket árusítanak a piacon, elfogadhatatlan.

Ijesztő képsorokat láthatunk egy-egy kisebb vidéki, de olykor nagyvárosi beteggondozó intézményről is: lerobbant épületek gondozatlan zöldövezettel, ósdi vezetékekkel, salétromos vagy piszkos falakkal, csorba illemhelyek ferdén lógó ajtóval, a kilincs és a vécépapír hűlt helyével.

A kommunista rendszer levitézlett ugyan, de valamilyen módon ma is hatalmon lévő pribékjei igyekeznek elfeledtetni a terrort, bezártságot, kiszolgáltatottságot, s nincstelenséget, míg az áldozatok próbálják elfelejteni azt.

Az embereknek elegük van a hazug, korrupt, arrogáns, a választókat a kampányon túl semmibe vevő, a funkcióikat saját és famíliájuk meggazdagodására használó politikusokból, akik, ha úgy adódik, megvédik egymást akár az igazságszolgáltatással szemben is (bár mostanában már ritkábban sikerül nekik).

A marosvásárhelyi kiszorítósdi következménye mindennél sürgősebbé teszi az egységes fellépést. Mert egyelőre bárhol is keressük, nem találjuk a marosvásárhelyi önkormányzatban jelentős erőként jelen lévő RMDSZ lobbitevékenységét, amely képes lett volna ellensúlyozni a városházi gonoszkodást.

Ismerem a minisztérium több évvel ezelőtt meghozott rendeletének azokat a kitételeit, amelyek – amennyiben nincs huszonöt osztály és a diáklétszámra rá sem hederítenek – egy adott osztályszám alatti magyar iskolában csak akkor teszik lehetővé az aligazgatói állást, ha román osztály is működik. Íme a feladat: ezt a fél mondatot a rendeletből szépen ki kell iktatni.

Ha az SZNT elfogadja a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal álláspontját, és megtartja a megemlékezést, de lemond a tiltakozásról, az gyakorlatilag megalkuvást jelent, illetve annak elfogadását, hogy a 21. századi Romániában a hatóságok kényük-kedvük és érdekeik szerint semmibe vehetik a szabad véleménynyilvánítás jogát vagy a gyülekezési jogot.

Ha egy újabb Gyurcsány-éra kell Magyarországnak, hát azt könnyen megkaphatja. S ha megkapta, meg is érdemli.

Egyesek már akkor így reagáltak, amikor még nem is tudták, mi látható, hallható a filmben. Ebben van gyakorlat ezeken a tájakon, emlékezzünk arra a szomorú korszakra, amikor az egész országnak tiltakoznia kellett olyan Magyarországon megjelent erdélyi vonatkozású történelmi kiadványok ellen, amelyeket a tömegek nem is ismertek.

Megjelentek a fiatalok, akik abban a reményben kezdtek el politizálni, hogy a politikai életben kezdik el karrierjük kiépítését. Ahhoz, hogy ők teret kapjanak, ki kellett szorítani az önkénteseket és azokat, akik meggyőződésből tevékenykedtek a pártokon belül.

Hellvig írása alapján úgy tűnik, nem különösebben tartja fontosnak a Bukarest és Budapest, illetve a Bukarest és a romániai magyar közösség közötti viszony normalizálását. Legalábbis nem a magyar önrendelkezési tervek mentén. Sőt mindaddig, amíg azok léteznek, nemzetbiztonsági kockázatként tekint a romániai magyar közösségre.

A lényegében ateista fogantatású racionalitás a fogyasztást isteníti, a minden fajta élvhajhászást pedig az élet központi értékévé emeli. Ez a társadalom soha sem lesz képes arra, hogy eszmei síkon felvegye a küzdelmet az életet egy magasabbrendű rendszer részeként elfogadó, életigenlő és kemény társadalmi szabályoknak magát alávető iszlámhittel szembe.

Mintha csak a jelképeink ellen indított hadjárat folytatódna újabb síkon, immár a gazdasági világban. És történik mind­ez éppen akkor, amikor a székely termékek nép­szerűsége egyre nő nemcsak a helyi és magyar­országi fogyasztók, de a románok körében is.

Egy szó, mint száz, Veszprémben nem dőlt el semmi. A kormány kapott egy figyelmeztetést a választóktól, amit jó esetben meghallgat, és integrál a stratégiájába.

A választók torkig vannak már a populizmussal.