Lennének tehát szövetségeseink egy számunkra is kedvező közigazgatási berendezkedésért folyó harcban, csak meg kellene keresnünk, meg kellene szólítanunk őket. Legfőbb érdekképviseleti szervezetünk talán erre is fordíthatna időt, energiát – minden bizonnyal célravezetőbb volna, mint sértődötten kioktatni a népet, mert hálás taps helyett kifütyülte vezetőjüket.

Két intézményt, a feddhetetlenségit és a szervezett bűnözés ellen létrehozottat teljesen lejárattak a vezetői, még mielőtt azok élére kerültek volna. Maradt a harmadik, a korrupcióellenes ügyészség, amely immáron javarészt egymaga vívja a harcát, több fronton is egyszerre, s vívhatja mindaddig, amíg nyakát nem szegik valahogyan.

A kormány megkerüli a parlamentet, és magára veszi annak a hatáskörét is, mert a jogállami szokásrend szerint a jogszabályokat a törvényhozásnak kellene megalkotnia, a kormány csak a végrehajtó szerv.

A szégyenérzettel viaskodók mélyen elítélik a füttyszót, és úgy állítják be a történteket, mintha ez nem egy politikus, pártvezető, hanem a nemzeti ünnep szellemisége ellen irányult volna.

Orbán Viktor szabadságról és demokráciáról beszél, sajátos magyar formákat emleget. Európa tele van kérdésekkel, állítja helyesen. A Fidesz válaszokkal. Erősen kétlem ezt: ott, ahol a másik felet meg sem hallgatják, kampányok az ellenségkép kicifrázására épülnek, ahol az illiberalizmus fogalmát beiktatták a közéletbe.

A nagyágyúk kihallgatásai után egyre újabb letartóztatások következnek, és most már az a fő kérdés, hogy a dominószerűen összeomló hatalom maga alá temeti-e a miniszterelnököt, és mikor.

A rendőrségi vizsgálat abban merült ki, hogy megkérdezték a szélsőséges szervezet vezetőit, kiabáltak-e uszító jelszavakat, s azok azt válaszolták, hogy véleményük szerint ők semmi sértőt nem tettek, nem uszítottak.

Március 15-én többen mentek ki a vásárhelyi Postarétre, mint az előző években. Figyelmeztető jelzés ez a vezetőknek, akik maguk is szinte minden ünneplő, emlékidéző helyszínen az összefogásra hegyezték ki mondandójukat.

Minden többségben van egy kisebbség, egy úgynevezett mag, melynek tagjai tudnak bánni azokkal, akiket nyájszellemben, ígérgetésekkel, provokációkkal, hitegetésekkel, megfélemlítésekkel stb. tudnak irányítani, így történik az, hogy a kisebbség akarata úgy érvényesül, mintha azt a többség akarná.

A forradalmak nem azért szoktak kitörni, hogy évtizedekkel, évszázadokkal később a Politikus elmondhassa önfényező beszédét.

ól tudjuk, milyen szerepet játszottak a véres események kiprovokálásában, levezénylésében a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté ügynökei, a hadsereg, a rendőrség tisztjei, a Vatra Românească uszítói, és végül, de nem utolsósorban – ha már a bányászjárás is szóba került – mi szárad a Ion Iliescu akkori államfő lelkén.

Az önszabályozás nem elegendő – szükség van a szabályozásra.

Túl sok minden történt az elmúlt hetekben, és túlzottan langyos, semmitmondó, sőt, lekezelő volt az RMDSZ viszonyulása.

Victor Ponta hatalmas érzékkel rendelkezik ahhoz, hogy csapatába a legdilettánsabb és legkorruptabb atyafiakat válogassa be.

Ha Ceauşescu feltámadna, kárörvendő vigyorral feküdhetne vissza a koporsóba, hiszen a viszály és a magyargyűlölet magvai, amelyeket szorgalmasan hintett fungálása idején, termékeny talajra találtak, és egyesek mindmáig az általa „meghirdetett” szlogenből élnek: veszélyben Erdély, el akarják szakítani Romániától.

Megütközve hallottam a tegnap és olvastam a mai sajtóban, hogy ide Székelyföldre is begyűrűzött az, amit régóta látunk Magyarországon.

Március 15-én mindig feltámadnak a dákok. Utánuk jártunk. Interjú az Új Jobboldal kolozsvári elnökével. Vigyázat: HUMORVESZÉLY!