Ha nem is ad hitelt Orbán tábora e burkolt vádaskodásnak, de a nemzeti oldal csak veszíthet a torzsalkodás hatására.

Cîmpeanu felsorakozott azon dicstelen elődei és kormányzati kollégái sorába, akik az egyetemi autonómiát szándékosan úgy értelmezik félre, hogy az a törvények nyílt megsértésére is feljogosít – már akkor, ha a magyar közösség háttérbe szorításáról van szó.

Hogy az ideiglenes és végleges adatok között újra megmagyarázhatatlan eltérések jelennek meg a 2011-es számlálás okán, és ezek véletlenül sem az ortodoxokból „csippentenek le”, nos, erre a szakemberek is csak hümmögnek és fejcsóválnak.

Ne higgyük, hogy ami Marosvásár­helyen történt, történik, az minket nem érint, és nálunk nem következhet be. A szédületes iramban folyó jogfosztás mindannyiunkat érint.

A Ceaușescu-éra közösségeket, intézményeket pusztító nacionalista őrjöngése tovább tobzódik Marosvásárhelyen, s a hatalmat bitorló új birtokosok az összes államhatalmi eszközzel visszaélve, újból és újból beletipornak a ma még legnagyobb magyar közösségnek számító marosvásárhelyibe.

Nem pusztán attól lesz jó az üzleti környezet, ha alacsonyak az adók. Az is kell ehhez, hogy az adórendszert ne változtassák mindenféle jövő-menő kormány osztogatási vagy egyéb kedve szerint.

A romániai magyar politikum és a sajtó több mint egy hete próbálja megemészteni berlini kijelentését, miszerint Romániában nem létezik magyarkérdés, de igazából nem sikerült megfejteni az e mögött rejlő jelentést. Attól tartunk, hogy azért, mert ő sem tudja, mit akart mondani.

Maradt hát az egyetlen lehetőség: ország-világ figyelmét felhívni arra, hogy a román hatalom már gyülekezni, utcára vonulni, hangunkat hallatni sem enged, semmibe veszi alapvető jogainkat.

Ha továbbra is magyarként akarunk élni a szülőföldünkön, ezt a várost feladni nem szabad, bármi áron meg kell tartani!

A tisztaság és a nyugodt körülmények biztosítása mellett az általános elégedettség legfontosabb feltétele, hogy az orvosok és ápolók találjanak időt arra, hogy szóba álljanak, meghallgassák és pontosan tájékoztassák a beteget és esetenként a hozzátartozóját is.

A modern nő nem attól lesz modern, hogy lemond a nőiességéről, hanem attól, hogy nőiesebb mint mások.

Az európai ififőváros himnuszát eltávolították. Kónya-Ütő Bence visszahozta.

A hírhedten toleráns Bogdan Diaconu megelégelte a totojázást. 10 vágással megoldja a nemlétező romániai magyarkérdés megoldására. Vigyázat: HUMORVESZÉLY!

A baj csak az, hogy a hatóságok számára kitűnő ürügyet szolgáltatnak a tavalyi felvonuláson történtek. Annak nyomán, hogy egy csoport a „Veszszen Trianon!” jelszót skandálva kisebb dulakodásba keveredett a csendőrökkel, és a főszervező képtelen volt kordában tartani őket, sikerült ráégetni a szélsőséges jelzőt a magyar jogkövetelésekre.

Már csak költségtakarékossági szempontból is jobb, ha a székely menetet a magát máig Székelyföldnek tekintő régióban tartják, nem pedig ott, ahol már csak a népviselet emlékeztet arra, hogy egykoron székely főváros volt.

Számomra nyilvánvaló, hogy a lehetőség meglebegtetésével, miszerint esetleg elmaradhat a felvételi, Azamfirei nem tett mást, mint követ hajított a tóba, azt tesztelendő, mekkora hullámokat vet. Látván, hogy igencsak felkavarta a kedélyeket, visszakozott.

A magunk részéről, természetesen, az igazgató minden szavát elhisszük. Fel sem merül bennünk, hogy visszaélt hatalmával, és személyes bosszúvágy hajtotta, amikor utasítást adott az ellenőrzésre. Abban is hiszünk, hogy nem a sajtó megleckéztetését célozza a hirtelen elrendelt ellenőrzés, nem a székely termékekkel, a magyar feliratokkal van baja.