Nem kell az angyalbőr

„Mindazok, akik a kötelező katonai szolgálat visszaállítása mellett törnének pálcát, igencsak eltévelyedett, békétlen lelkek. Nem azért, mert szükség esetén védenék a hont, hanem, mert nem tudják, miről s miért beszélnek. A diktatúra idején vélhetően nem tapasztalták saját bőrükön, mennyit ér a köznyelven bakaságként emlegetett tizennyolc vagy kilenc hónapos szolgaság. Nem tudják vagy elfelejtették, hogy a balgán »férfiak iskolájának« is nevezett kötelező szolgálat során a fiatalok katonai ismereteket alig szereztek, ellenben megalázásban, kigúnyolásban, lelki, il­letve fizikai bántalmazásban annál inkább részesítették őket. A magyar nemzetiségűek mind­ezt hatványozottabban érezhették, s aki egyszer átélte, nehezen hiszi el, hogy a katonaság berkeiben 1990 után gyökeres szemléletváltásra kerülhetett sor. Így sokak számára jelentett felszusszanást, amikor a 2007-es uniós csatlakozáskor felszámolták a sorkötelezettséget.

Hát erre lenne újból szükség, elbizonytalanodott, pályát s megélhetést nehezen találó fiataljaink erre vágynának? Hogy fabőröndbe csomagoljanak, katonai kiképzésként fogkefével mossák a mosdó padlóját, fagyban kukoricát szedjenek és sárban kússzanak, gázálarcban? Aki szívesen viselné az angyalbőrt, tegye hivatásos, még mindig számos előjogot s kiváltságot élvező altisztként vagy tisztként, de a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetéséről értekezni nem több, mint ostoba felelőtlenség."