A szélsőségesek egy hányada biológiailag tűnt el, másik részük elhagyta a várost-országot, tegyük fel, hogy akadt, aki rájött, hogy manipulálják és mérsékelt nacionalistává vedlett , vannak a közélettől teljesen elfordulók, megcsömörlöttek. De mindezeket együttvéve sem lehet „kimosdatni” a tábor nagy részét. Ők az átvándorolók, zömük vélhetően a PSD, a Dan Diaconescu-féle alakulat és Gigi Becali zászlaja alá vonult.

Nem csoda, ha némelyekben felmerült, előre eltervezett színjátéknak voltak részesei.

Ha oroszokkal kapcsolatos érzelmekről van szó, hát a „barátságtalan” igazán magyarázható például a lengyelek, sőt az ukránok esetében, de legalább ugyanennyire magyarázható a magyarság esetében is, erre jogosítana fel megannyi szomorú történelmi tapasztalat.

Jó látni, hogy szép sorjában mind bekasztlizzák azokat, akik saját érdekeiket kergetve nyomorba döntötték emberek millióit.

Romániában szokássá vált, hogy a választásokon győztes pártok barátai és rokonai, valamint a választási kampány idején aktív párttagok jutnak közalkalmazotti tisztségekhez.

A omán ügyészségben nagy valószínűséggel soha nem merül fel a hatalommal való visszaélés gyanúja Mezeivel szemben, ha az elöljáró ellen történetesen nem az általa vezetett önkormányzat hatáskörébe tartozó társaság magyar vezetője tesz feljelentést, horribile dictu Gyergyószentmiklós magyarországi testvértelepülésének jóváhagyásával és egyetértésével.

Szívesen ábrázolunk jelképeket, úgymint turulmadarat, szentkoronát, székelykaput és Trianont, valamint ezek variációit. fordulóinkat általában szobordöntéssel és -állítással tesszük emlékezetessé.

Kapkod a kormány, továbbra is egyetlen cél vezérli: a jövő évi szavazatszerzés.

A mi maffiózóinkban még a minimális betyárbecsület sincs meg, hogy bajba kerülvén a beköpés helyett inkább maguk viszik el a balhét. Ezek dalolnak, akár az erdei énekesmadarak, s ügyész legyen a talpán, aki az ígyen nyert információból kiszűrheti a tényleges igazságot.

Utánajártunk, mi is a boldogság kulcsa. És annak is, ki miért lenne boldog mioritikus hazánkban. Vigyázat: HUMORVESZÉLY!

Amíg Bukarest azzal őrjöngi tele a világsajtót, hogy Magyarországon tobzódnak a románellenes szélsőségesek, illetve hogy aggasztó Budapest oroszbarátsága, addig sem az szerepel a magyar–román viszony kapcsán a hírekben, hogy egy erdélyi város román elöljárói betiltanak egy magyar jogkövetelő tüntetést.

Ma már tudjuk, hogy az akkori friss hatalomnak, és főleg a rettegett, akkor még rettegő titkosszolgálatnak, központi és helyi vezetőinek a bűne volt, ami történt, a zsigeri nacionalizmus, a népeket összeugrasztó manipuláció, a pogrom, a politikába öltöztetett barbárság.

Nemcsak a mai tolvajokat és nemcsak a bányászjárások felelőseit kell számon kérni, de a főpróba, a marosvásárhelyi fekete március hátterében állókat is.

Mindenki számára világos, hogy Marosvásárhelyen a romániai magyarság megfélemlítésére szerveztek véres etnikai pogromot, s ha hinni lehet – miért ne lehetne?! – az időközben előkerült dokumentumoknak, a frissiben berendezkedett, de változatlanul a diktatúra erőszakszerveire alapozó új hatalom sokkal nagyobb méretű etnikai össze­csapást készített elő, el egészen az etnikumközi polgárháborúig, s tovább, a népirtásig.

A látszatmegbékélés érdekében a közelmúlt történéseit nem szabad meghamisítani. Ezt a ’mindkét fél bűnös’ játékot már az események utáni első napoktól le akarják nyeletni velünk

Amerikaiként, ausztráliaiként, nyugat-európaiként lehet jobb anyagi körülmények között élni, de más népek nyelvét beszélve, más népek életformájába beilleszkedve, szolgalélekkel mi lehet a cél?

Úgy tűnik, hogy a fekete márciusnak egyelőre arra sincs esélye, hogy a szürke kategóriájába költözzön.