A verseny

„A múlt század kilencvenéves éveiben – joggal – még az volt a sláger, hogy Bukarest útja Európába Budapesten keresztül vezet, csakhogy a román főváros és diplomatái úgy elkezdtek járni az oda vezető úton, hogy azóta nem tértek le róla. Egyértelmű, hogy Bukarest építészetileg soha nem lesz olyan csodálatos város, mint Budapest, a romániai autópályák soha nem érik el a magyarországi sztrádák kilométerhosszát, de azt is jól kell látni, hogy általában a román média és különösképpen a televíziózás és rádiózás a maga sokszínűségével, az internet-ellátottság, a digitális technológiák felhasználásával sok tekintetben már túllépett a magyarországin, mint ahogyan a román filmesek egyre gyakrabban vannak ott a nagy nemzetközi filmfesztiválokon, a román képzőművészek úgy járnak Berlinbe és Párizsba kiállítani, mindha haza mennének, a romániai színházi rendezők legjavának annyi a külföldi meghívása, hogy alig tud mindnek eleget tenni, a román szoftverfejlesztők legalább olyan kapósak, mint az indiaiak.

És még valami: míg ‘90 után a diktatúra kifosztotta Romániában mindenki úgy nézett Magyarországra, mint az ellátottság és a jólét paradicsomára, manapság már ez a különbség is teljes mértékben eltűnt, sőt. A nemzetközi és hazai üzletláncok előtt szélesre tárt kapuk, a médiamodellek teljesen megváltoztatták az életvitelt, az öltözködést, a lakberendezést, a románok jelentős része mit sem törődik a múlttal, hanem a jelenben él, a pénz után szalad, és majd minden tekintetben átállt a fogyasztói társadalom előnyeire.

Az a román diplomácia, amelynek jelenlegi vezetője visszaperelte Ukrajnától a fekete-tengeri talapzat és Kígyó-sziget szomszédságának energiahordozókban gazdag négyzetkilométereit, és tető alá hozta az amerikaikkal a már működőképes rakétapajzs-egyezményt, már meg sem rázkódik az olyan kijelentésekre, hogy Magyarország Erdélyt szeretné visszaszerezni. Jól ismeri Románia gazdasági-energetikai és geopolitikai előnyeit, és a románok azt is látják, hogy országuk nem virtuálisan, hanem a valóságban is nyugat felé megy: egyrészt több millió vendégmunkásával, aki hazaküldi a beruházásokra szánt pénzt (s nem siránkoznak, hogy odalesz a román nemzet), másrészt pedig a Kelet-Magyarországon felvásárolt házakkal területileg is terjed. Magyarországon a rendszerváltás után legtöbben azt gondolták, hogy rövid távon elérik majd az ausztriai életszínvonalat. Az olló azonban méginkább kinyílt, Románia – és Szlovákia – viszont számos mutató tekintetében közeledett vagy túl is lépett hasonló magyarországi adatokon."