Vannak előzményei a Ráduly-ügynek, megvan, sajnos, a története Nagy Zsoltnak és Markó Attilának is, a lényeget tekintve talán nem is különböznek a Ráduly Róbertétől.

Az RMDSZ sajátos módon oldotta meg a már-már teljesíthetetlennek látszó ötszázalékos parlamenti küszöb kérdését: az újratervezés jegyében nem a választókhoz vezető utat keresik, hanem a román pártokhoz kanyargót.

Miféle hatalmi rendszer az, amelyik adócsalót ültet az ország egyik legfontosabb miniszteri székébe, a pénzügyek vezetésére?

A korrupcióellenes intézmények tevékenységét ócska trükkökkel akadályozni próbáló Tăriceanu az első, akinek záros határidőn belül távoznia kellene a közéletből.

A román politikusok – élen Emil Boc polgármesterrel – támogatottságuk elveszítésétől tartva még a látszatát is elkerülnék annak, hogy engednek a magyarok követelésének.

Az erdélyi magyar szavazóknak is meg kell hallaniuk a Budapestről is megfogalmazott intelmet: fontos az erdélyi magyarság erős parlamenti képviselete Bukarestben, s ezt a képviseletet jelenleg az RMDSZ tudja betölteni.

Úy tűnik, kezd kialakulni egy pártok fölötti szövetség, amely minden eszközt bevet a korrupcióellenes harc hiteltelenítésére, az igazságszolgáltatás lejáratására, a korábbi állapotok visszaállítására.

Figyelvén a zászlótörvény körüli megnyilatkozásait, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy Márton Árpád háromszéki atyánkfiának, általunk 25 éve a parlamentbe küldött képviselőnek ideje egy lépést (mit egyet? sokat!) hátrébb lépnie.

A napnál világosabb, politikusainkat a legkevésbé sem érdekli a szegényebb rétegek sorsa. A 84 lejes gyermeksegély körül kialakult újabb politikai csatározás a folyamatosan kampányban levő politikusok mérhetetlen cinizmusát igazolja.

Még el sem bukta a Várad és Szentmárton fúziójáról szóló második népszavazást Nagyvárad önkormányzata, máris megvan, kire lehet majd ujjal mutogatni a kudarcért. Természetesen a magyarokra!

Reméljük, hogy a megengedhetetlen vádaskodás csak megerősíti a bizonyítási vágyat Hosszú Katinkában, aki jövőre a riói olimpia dobogójának legfelső fokáról fog szerényen visszamosolyogni rájuk is.

A szociáldemokraták napirendre javasoltak egy tavalyi kormányrendeletet, amely szerényen megemelte volna az árvák állami juttatását is. A nemzeti liberálisok erre nyomban ráharaptak, és mivel látták, hogy pillanatnyilag többségben vannak a teremben – szociáldemokrata társaik még éppen szenderegtek (lám, az álomszuszékságnak is lehet haszna) –,nyomban kiegészítették a javaslatot a családi pótlék megduplázásával, minden egyes gyermek számára.

Megdöbbentően mélyre süllyedt a hazai közbeszéd az utóbbi időben.

Orbán Viktornak a vitatott kérdésekben 100%-ig igaza van. Nem 96%-ban vagy 99%-ban.

Ha tényleg komolyan gondolták volna a kormányváltást a liberálisok, akkor az elnökválasztás utáni hetekben kellett volna egy ilyen indítvánnyal előállniuk.

Senki ne kockáztasson különösebb összeget a Ponta-kormány júniusi bukásán. Az RMDSZ nem is teszi, hivatalos megkeresés amúgy sem érte az ügyben, anélkül pedig komoly párt, ugyebár, egyetlen lépést sem tesz. Sem jobbra, sem balra. A helybenjárás egyébként is jobban fizet.

Ha Krajován ki lehet tenni a régió és a város zászlaját, akkor Sepsiszentgyörgyön vagy Csikszeredában miért büntetik?