Szántai JánosSzilágyi István, a magyar irodalom Clint Eastwoodja
Add nótám, Arany: 80 év ritka szép.
Szilágyi István magyar író nyolcvanadik születésnapját ünnepelték Kolozsváron. Írótársak, szerkesztőtársak, barátok, rajongók. Olyanok érthető módon alig, akikbe ő járt egyetemre. Olyanok viszont annál többen, akik belé. Remek méltatásokat, remek verseket, remek anekdotákat, egy-két idétlen beszólást hallhatott, no meg koccinthatott az, aki elment az ünnepségre. Eddig a hír.
Elmentem én is. Nem feltétlenül azért, mert ilyenkor illik vigyázzban ülni. Inkább, mert Szilágyi István magyar íróval találkozni minden alkalommal olyan, mint teszem azt, váratlanul belepottyanni A Jó, a Rossz, és a Csúf című filmbe, és megállni Clint Eastwood közelében. Most is ez történt. És ez már önmagában elég is lett volna. Szilágyi István magyar író olyan ember, amilyenek titokban mind lenni szeretnénk, csak nem merünk. Nem merünk hallgatni, például. Fossuk a szót bűzös halomba. Nem merünk gerincet próbálgatni. Inkább a szárnyainkat próbálgatjuk. Nem merjük az egyenest. Csámborgunk erre-arra, egótripjeinktől részegen. És folytattam volna a sort, ott, egy ünneplő széken ücsörögve, a magyar irodalom Clint Eastwoodjától pár méterre.
Ám ekkor felállt az egyik köszöntő, Fekete Vince, és olvasni kezdett. Egy régi szerkesztőségi sztorit, amely tényszerűen arról szól, hogy Szilágyi István magyar író kihajol az ablakon és szőlőt szed a Nagyszamos utcai szerkesztőség előtt ágaskodó tőkéről. És ezt olvasta, többek közt: „mi / Pedig ültünk ott áhítattal mint érett piros / Szőlőszemek a napon a Helikon érlelő / Napmelegében a Helikon ránk ragyogó / sugaraiban mint akik érzik tudják hogy / Azokból a szőlőszemekből leszünk a / Szilágyi által benyújtott szőlőszemekből / Abból az őszi szerkesztőségi melegből / Sugarakból leszünk majd születünk meg / Bukunk elő egytől egyig mindannyian...” És arra ébredtem forma, hogy csorognak a könnyeim. Ilyen egyszerűen. A vers visszaröptetett oda, ahonnan valóban mind előbuktunk, akik ebben a filmben, jól, rosszul, csúnyán, ott áll(t)unk a magyar irodalom Clint Eastwoodja mellett. Ki közelebb, ki ott né, a képernyő szélén, ez lényegében nem számít(ott). A jelen-lét (volt) az istenáldása.
Eleinte féltem tőle. Ott, a Nagyszamos utcai szerkesztőségben. Hogy a fenébe ne, egy ekkora nagy írótól. Aztán a szeme segített. Az a meleg, szerető beretvapenge. Lassan, nagy odafigyeléssel felszeletelte görcsös páncélom. Volt/van neki egy hangja, ami most is, mindig is visszacseng a fülemben, amikor egy szöveget olvasok. Nem tudom itt visszaadni. Egy összetéveszthetetlen, másolhatatlan nyögés. Amelybe fél órás kiselőadást, sok oldalas kritikát sűrített. Szőlőszembe a nyarat. A kérdés az, mondta, hogy megvan-e benne a *nyögés*, vagy nincs meg benne. Nem értettem persze, eleinte. Aztán egyre inkább. Végül olvasni tudtam ezt a hangot. Mert oktatni sose oktatott. Sose mondta, hogy így kell írni, úgy kell írni, Sári, Kati tudja... Azt mondta, hogyan lehet hallgatni. Ha szófosáson kívül más nem jön. Hogyan lehet gerincet próbálni. Mert lehet, hogy nem libben vele az ember, mint a falevél, de nem is sodródik arra, amerre épp a szél fúj. Hogyan lehet az ember alázatos. A betű színe előtt.
Aztán egy este, egy felolvasás után, ahol történetesen én ültem a színpadon és ő a közönség soraiban, odajött hozzám. Megölelt. És a fülembe súgta: na, ez *nyögés*. Súgta. Mert nem tartozott a világra. Csak rá. Meg rám. És akkor úgy éreztem, kibuktam én is, megszülettem, a Szilágyi István magyar író által benyújtott szőlőszemekből.
Még sok szüretet neked, Szilágyi István!
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Brutális tömegbaleset: téglát szállító kamion dőlt egy személygépkocsira
Egy férfi meghalt és egy nő megsérült csütörtök kora este a Temesvár körgyűrűjén történt közúti balesetben, amelyben három autó és egy téglákat szállító kamion ütközött össze.
A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Kommunista időkben elrejtett iratokra bukkantak a recsenyédi unitárius templomban
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Pincében lőtték ki a garázdálkodó medvét
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
A romániai politika útja a spektákulumtól a harctérig
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
A romániai politika útja a spektákulumtól a harctérig
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Hiphop-show egy smekkerklubban, avagy a higienizált borzongásturizmus
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Hiphop-show egy smekkerklubban, avagy a higienizált borzongásturizmus
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Hogyan vált egy narratívaháború célpontjává az örökösen félkész ratosnyai vízerőmű?
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Hogyan vált egy narratívaháború célpontjává az örökösen félkész ratosnyai vízerőmű?
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Egészen eddig fel sem nagyon tűnt, hogy mi a boldog békeidőkben élünk. Egészen eddig…
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Egészen eddig fel sem nagyon tűnt, hogy mi a boldog békeidőkben élünk. Egészen eddig…
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
