Kicsit leülni a partjára. Kicsit visszaülni. Kicsit ottmaradni. Kicsit belelépni. És megint.
Így megy ez. Írunk. Iszunk. Mondjuk a hülyeségeket. Az idő közben meg telik. Mint egy pohár. És nem múlik. Mint a tranzit. Tuggyuk mi. Vagy nem tuggyuk. Hogy igenis lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Sőt, folyvást. Ha az a folyó kerek. Ez is hülyeségnek tűnik. Pedig nem az. Az Ókeanosz is kerek folyó. Megöleli a világot.
A Vénuszon túl, a Marson még innen. Ha el akarjuk hagyni kis-nagy világunkat, bele kell lépnünk. Ha vissza akarunk térni kis-nagy világunkba, bele kell lépnünk. Kérdezheti erre valaki: Bréda valamiféle határ? Az. Is. Rengeteg ember kis-nagy világát valamilyen módon meghatározó. Formát ad nekik. Aki élete sétája közben találkozott Brédával, előbb-utóbb részesült az említett formából. Akaratlanul is.
Van azonban a brédai határfogalomnak egy másik attribútuma is. Amint belelépünk a határfolyóba, megtisztulunk.
A fehér a tisztaság színe. Ez esetben éppen a visszája. Mágikus dolog. Így megy ez. Megkockáztatom: Bréda Ferenc nem papírra vetett könyveivel érte el a legnagyobb hatást. Papírra vetett könyveiben mágikus szigorral ragaszkodott ahhoz a bizonyos magassághoz, ahova irodalmi röpgépeit fellőtte. Valószínűleg sokan futtatták végig szemüket a könyvlapokon. De az is valószínű, hogy kevesen olvasták. Többször nevettünk ezen: Feri, a te könyveidhez három egyetem és négy könyvtár kell, hogy én szegény hülye értsek belőlük valamit.
Viszont amikor lerakta a tollat, kért még egy sört és rágyújtott a következő cigarettára, már nyitotta is a másik könyvet. Önmagát.
Bárki, aki élete sétája során találkozott vele, belelépett, vette a fáradtságot és fellapozta, bármikor visszapörgetheti az élő lapokat addig az estéig, amikor… Ahogy egyik legközelebbi barátja mondta: az amőbától az arkangyalig mindenkihez szólt. És mindenkivel szót értett. Szólni sokan tudnak, ó, nagyon sokan. Szavakban bővelkedő rétorokkal tele van a galaxis. Bréda figyelt is. Pontosítok: figyelemmel volt. Mindenkire, az amőbától az arkangyalig. Ez pedig már, a mi kis-nagy világunk határán, az egyetemesség maga.
Egy ilyen egyetemes élőkönyves este, vagy inkább hajnal után megpróbáltam megfogalmazni,
akit Bréda Ferenc néven vettek fel a földi élet lajstromára. Ma sem tudnám jobban megfogalmazni. Tessék: „Te, aki a nagy Körnek eme pontjáig Franszoá voltál, a másik, aki ugyanaz, tudod, a Vidáman Vijjogó Villon, avagy a nebuláris nebuló, esetleg önmagad öngerjesztő ősanyja-atyja, netán a tanított tantételek tabula razátora, teremtésterminátor, esztelen (lásd még, boldog-bolond) esztétista, a szökevény szavak szoft-és-hard-szadista szelindekje, és még sorolhatnám…” Igen, ez mind, mindez Bréda. De van valami, amit akkor kifelejtettem. Ez pedig az infáns mosolyú, Csendes-óceán szemű garabonciásból (lásd még, golán, goliárd, gólem, gonorrhoea, gnózis, bázis, (sz)ex-sztázis, nívó stb.) áradó jóság. Lehet, most kiröhögne a künikosz kutya. Pedig a színtiszta, a brédai kerek folyóban sokszor megtisztult, formát nyert igazat mondom: a borostás, orrszívó, harapós, ironikus, köpködő, fogatlan, pokróc rétegek alatt ez az ember egyszerűen jó volt. Mindhalálig. Sőt, a franciakór egye meg a mágiádat, Feri: a mindhalál után is!
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.