Kicsit leülni a partjára. Kicsit visszaülni. Kicsit ottmaradni. Kicsit belelépni. És megint.
Így megy ez. Írunk. Iszunk. Mondjuk a hülyeségeket. Az idő közben meg telik. Mint egy pohár. És nem múlik. Mint a tranzit. Tuggyuk mi. Vagy nem tuggyuk. Hogy igenis lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Sőt, folyvást. Ha az a folyó kerek. Ez is hülyeségnek tűnik. Pedig nem az. Az Ókeanosz is kerek folyó. Megöleli a világot.
A Vénuszon túl, a Marson még innen. Ha el akarjuk hagyni kis-nagy világunkat, bele kell lépnünk. Ha vissza akarunk térni kis-nagy világunkba, bele kell lépnünk. Kérdezheti erre valaki: Bréda valamiféle határ? Az. Is. Rengeteg ember kis-nagy világát valamilyen módon meghatározó. Formát ad nekik. Aki élete sétája közben találkozott Brédával, előbb-utóbb részesült az említett formából. Akaratlanul is.
Van azonban a brédai határfogalomnak egy másik attribútuma is. Amint belelépünk a határfolyóba, megtisztulunk.
A fehér a tisztaság színe. Ez esetben éppen a visszája. Mágikus dolog. Így megy ez. Megkockáztatom: Bréda Ferenc nem papírra vetett könyveivel érte el a legnagyobb hatást. Papírra vetett könyveiben mágikus szigorral ragaszkodott ahhoz a bizonyos magassághoz, ahova irodalmi röpgépeit fellőtte. Valószínűleg sokan futtatták végig szemüket a könyvlapokon. De az is valószínű, hogy kevesen olvasták. Többször nevettünk ezen: Feri, a te könyveidhez három egyetem és négy könyvtár kell, hogy én szegény hülye értsek belőlük valamit.
Viszont amikor lerakta a tollat, kért még egy sört és rágyújtott a következő cigarettára, már nyitotta is a másik könyvet. Önmagát.
Bárki, aki élete sétája során találkozott vele, belelépett, vette a fáradtságot és fellapozta, bármikor visszapörgetheti az élő lapokat addig az estéig, amikor… Ahogy egyik legközelebbi barátja mondta: az amőbától az arkangyalig mindenkihez szólt. És mindenkivel szót értett. Szólni sokan tudnak, ó, nagyon sokan. Szavakban bővelkedő rétorokkal tele van a galaxis. Bréda figyelt is. Pontosítok: figyelemmel volt. Mindenkire, az amőbától az arkangyalig. Ez pedig már, a mi kis-nagy világunk határán, az egyetemesség maga.
Egy ilyen egyetemes élőkönyves este, vagy inkább hajnal után megpróbáltam megfogalmazni,
akit Bréda Ferenc néven vettek fel a földi élet lajstromára. Ma sem tudnám jobban megfogalmazni. Tessék: „Te, aki a nagy Körnek eme pontjáig Franszoá voltál, a másik, aki ugyanaz, tudod, a Vidáman Vijjogó Villon, avagy a nebuláris nebuló, esetleg önmagad öngerjesztő ősanyja-atyja, netán a tanított tantételek tabula razátora, teremtésterminátor, esztelen (lásd még, boldog-bolond) esztétista, a szökevény szavak szoft-és-hard-szadista szelindekje, és még sorolhatnám…” Igen, ez mind, mindez Bréda. De van valami, amit akkor kifelejtettem. Ez pedig az infáns mosolyú, Csendes-óceán szemű garabonciásból (lásd még, golán, goliárd, gólem, gonorrhoea, gnózis, bázis, (sz)ex-sztázis, nívó stb.) áradó jóság. Lehet, most kiröhögne a künikosz kutya. Pedig a színtiszta, a brédai kerek folyóban sokszor megtisztult, formát nyert igazat mondom: a borostás, orrszívó, harapós, ironikus, köpködő, fogatlan, pokróc rétegek alatt ez az ember egyszerűen jó volt. Mindhalálig. Sőt, a franciakór egye meg a mágiádat, Feri: a mindhalál után is!
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Az AUR álhírrel támadta az USR-s környezetvédelmi miniszter asszonyt, aki bekkhenddel adta vissza a taslit. És Emil Boc előhúzta a prosztókártyát a CFR–U meccs után.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Semmi jóra nem számítani, ha a bizalmatlansági indítvány esetleges elfogadása nyomán koalícióra lép a Szociáldemokrata Párt (PSD) a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Kossuth Rádió kedd reggeli műsorában.
Lakóház gyúlt ki kedd este a csíktaplocai Hársfa utcában.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.