Nem, nem egy kirándulás emlékéről szól ez az írás. A (számomra bár) legnagyobb tegnapi, mai, holnapi erdélyi magyar regényíró kilépett az ajtón, akkurátusan bezárta maga mögött és elindult… fel, az Üveghegyre.
Keresgélem a szavakat. Úgy érzem magam, mint az irányt vesztett vándor: ide tappog, amoda, igyekszik visszatalálni az útra. Ilyen esetekben ezt írja elő a nagykönyv: keress valamely jól látható tereptárgyat, ahhoz viszonyítva haladj egy irányba, amíg ösvényre lelsz. De mi történik akkor, ha eltűnnek a tereptárgyak? Tulajdonképpen semmi. Az utas megy, mendegél, mint aki tudja, merre… közben szép lassan elfelejti, honnan jött, merre tart, mi az utazás oka, célja. Végül a neve is elillan koponyája ketrecéből: úgy tekint magára a tócsatükörben, mint vadidegenre. Végképp eltéved.
Biztos pontok, amihez viszonyíthatunk, ha elbódorgunk valamerre. Ilyen pont (mit pont, egy tömbből faragott sziklafárosz) volt számomra (megkockáztatom, sokunk számára) Szilágyi István. A sokszorosan díjazott író, a hatalmas vállú, hátú főszerkesztő, a magyar nyelvet újra meg újragyúró teremtő, a nehézsúlyú vitapartner, s hej, mennyi minden még. Nem fogok a novelláiról, regényeiről beszélni, sokan megtették, megteszik ezt nálam jobban. Inkább azokról a „szilágyiságokról” mesélek, amelyek beleégtek a lelkembe s mindinkább mértéket, mércét jelentenek, ahogy telik az idő.
Sohasem felejtem el: 1990 januárjában találkoztam vele először. Mármint szemtől szembe. Az Utunkból azon frissiben Helikonná vedlő irodalmi lap szerkesztőségébe mentem. Eltévedni képtelenség lett volna, akkor, ott, hiszen öt percre volt a házunktól. Pedig de szívesen elkallódtam volna.
Írást vittem, fel, az irodalmi nagy hegyre. Tudtam, hogyne tudtam volna, mekkora óriások ülnek az akkor még füstös szerkesztőségben: Király László, Lászlóffy Aladár, Mózes Attila, Sigmond István, K. Jakab Antal… mintha a sokfejű sárkány várába mentem volna, úgy éreztem akkor. Besomfordálni valahogy sikerült, de itt meg is állt a tudományom. Csak toporogtam lángvörösen. Ők meg néztek rám, mint a falka a jövevényre a gyűlés sziklájáról A dzsungel könyvében. Nézzétek meg, farkasok, nézzétek meg jól! Persze, beszélgetni is próbáltak velem, ám dadogásnál többre nem nagyon futotta, mármint részemről.
Viszont a szeme mosolygott rám, huncut szeretettel. Az a mosoly olyan kincsemmé vált, mint Kormos Istvánnak a nagymama körtéje. Ahogy a piros delfinek verslovasa minden körte ízét ahhoz az egyhez mérte a továbbiakban, így mértem, mérek azóta én is minden mosolyt a Szilágyi István ragyogó szeme világához. Szólni sokat nem szólt akkor, minek is szólt volna. Ha üti a mértéket, közöljük. Ennyi. Király László kicsit megsimogatta a lelkem, Ali bácsi mondott két viccet, Mózes röhögött, hogy milyen hülyék a poénok, aztán utamra eresztettek.
Volt Szilágyi Istvánnak egy másik, számomra roppant fontos… hogy is mondjam, dolga. Eleinte nem tűnt fel. Aztán, amikor különböző helyeken – irodalmi esteken, szerkesztőségben, filmfesztiválon – összefutottunk, felfigyeltem rá. Egy hang. Egy rövid, bariton morrantás. Olyankor engedte útjára ezt a hangot, amikor szurkolt valaminek, valakinek, és végre megérkezett a bármiféle gól. Egy-egy film, novella, könyv kapcsán hallottam tőle ezt a hangot. Na végre, ez az, így kell csinálni!
Életemben egyszer intézte hozzám ezt a morgó dicséretet. Felolvastunk páran a kolozsvári bölcsészkaron. Röviddel kezdés előtt nyílt az ajtó, bejött Szilágyi István. Persze, hogy mindenki mocorogni kezdett. Mi, ott kint a pódiumon azért, hogy édes Istenem, tessék, kellett nekünk, eddig jól elvoltunk, s akkor most besétál ez az író, aki a szakértők szerint Arany Jánossal kvaterkázik nyelvteremtés terén. Jó, a szeme mosolygott, ahogy szokta, csak hát itt konkrétan irodalomról, mi több, prózáról esik majd szó, abban meg nem ismert tréfát. Az est lezajlott, megyünk kifele, igyekszem lemaradni, ha lehet, kerüljem el a szembesülést. Látom, megáll, rám néz. Vár. Engem vár. No, a felelősséget vállalni kell. Odaérek, megköszönöm, hogy eljött, mire átölel és a fülembe morran. Ez az, elkaptad!
Egyszer üldögéltünk egy kiskocsmában, talán Marosvásárhelyen. Filmekről mesélt épp. És Tamásiról. Mondtam én is rá valamit. Rám nézett (ott volt benne a mosoly, persze, hogyne lett volna), azt mondta: Ne keresgéld a szavakat, Jánoska. Várd meg, amíg tudod, mit akarsz mondani. És akkor meglesznek.
Na és akkor: most keresgélem a szavakat, Pista bátyám, de cefetül. Mert
És persze, mondhatja erre akárki, hogy ez az élet rendje. De ahogy te írtad valahol: ez a sok bajjal boldoguló emberi közösség, na, ez most biztos pontod híján ténfereg a térben. Mert fogtad magad, kiléptél az ajtón, akkurátusan bezártad magad mögött, és elindultál, fel, az Üveghegyre.
Mostantól csak a hol szikár, hol loncként természetes fegyelemmel szerteburjánzó mondataidra, teremtett nyelvedre figyelhetünk, ha elveszünk az agancsbozótban. Ami engem illet, alázattal lépek, s türelemmel várok. Hogy mire? Hogy végül, egy szép napon majd bekopogjak az Üveghegyen túli szerkesztőségbe, ahol pont olyan lángvörösen fogok állni előtted, mint annak idején. És utána majd a fülembe morogd, hogy jól van, ezt is elkaptad, ülj le.
Addig viszont őrizem a szemmosolyod, azt a szeretettel dugig tömött morgó hangot… no és igyekszem figyelni: tudjam, mit akarok mondani. Akkor talán nem tévedek el ebben lassan biztos pontjait vesztő erdélyi kopároson. Amit mintha szintén Te írtál volna meg.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!
A fizetési időszak kezdetén a teljes összeg 30 százaléka vehető fel egy összegben a II. pillérben összegyűlt magánnyugdíjnak – döntötte el a román kormány csütörtöki ülésén.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.
Jelenleg a helyi adók 60-70 százalékos emeléséről van szó, de ez még nem a végleges változat – jelentette ki Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.
Tizennyolc éves fiatal vesztette életét az Argeș megyei tragédiában, amikor egy épület tetőzete három emberre omlott a péntek esti viharban.
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?