// 2025. augusztus 24., vasárnap // Bertalan
Szántai János Szántai János

Szilágyi István a hegyen

// HIRDETÉS

Nem, nem egy kirándulás emlékéről szól ez az írás. A (számomra bár) legnagyobb tegnapi, mai, holnapi erdélyi magyar regényíró kilépett az ajtón, akkurátusan bezárta maga mögött és elindult… fel, az Üveghegyre.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2024. március 14., 17:34

Keresgélem a szavakat. Úgy érzem magam, mint az irányt vesztett vándor: ide tappog, amoda, igyekszik visszatalálni az útra. Ilyen esetekben ezt írja elő a nagykönyv: keress valamely jól látható tereptárgyat, ahhoz viszonyítva haladj egy irányba, amíg ösvényre lelsz. De mi történik akkor, ha eltűnnek a tereptárgyak? Tulajdonképpen semmi. Az utas megy, mendegél, mint aki tudja, merre… közben szép lassan elfelejti, honnan jött, merre tart, mi az utazás oka, célja. Végül a neve is elillan koponyája ketrecéből: úgy tekint magára a tócsatükörben, mint vadidegenre. Végképp eltéved.

Mindannyiunk életútján vannak ilyen, nagykönyv szerinti tereptárgyak.

Biztos pontok, amihez viszonyíthatunk, ha elbódorgunk valamerre. Ilyen pont (mit pont, egy tömbből faragott sziklafárosz) volt számomra (megkockáztatom, sokunk számára) Szilágyi István. A sokszorosan díjazott író, a hatalmas vállú, hátú főszerkesztő, a magyar nyelvet újra meg újragyúró teremtő, a nehézsúlyú vitapartner, s hej, mennyi minden még. Nem fogok a novelláiról, regényeiről beszélni, sokan megtették, megteszik ezt nálam jobban. Inkább azokról a „szilágyiságokról” mesélek, amelyek beleégtek a lelkembe s mindinkább mértéket, mércét jelentenek, ahogy telik az idő.

Sohasem felejtem el: 1990 januárjában találkoztam vele először. Mármint szemtől szembe. Az Utunkból azon frissiben Helikonná vedlő irodalmi lap szerkesztőségébe mentem. Eltévedni képtelenség lett volna, akkor, ott, hiszen öt percre volt a házunktól. Pedig de szívesen elkallódtam volna.

Írást vittem, fel, az irodalmi nagy hegyre. Tudtam, hogyne tudtam volna, mekkora óriások ülnek az akkor még füstös szerkesztőségben: Király László, Lászlóffy Aladár, Mózes Attila, Sigmond István, K. Jakab Antal… mintha a sokfejű sárkány várába mentem volna, úgy éreztem akkor. Besomfordálni valahogy sikerült, de itt meg is állt a tudományom. Csak toporogtam lángvörösen. Ők meg néztek rám, mint a falka a jövevényre a gyűlés sziklájáról A dzsungel könyvében. Nézzétek meg, farkasok, nézzétek meg jól! Persze, beszélgetni is próbáltak velem, ám dadogásnál többre nem nagyon futotta, mármint részemről.

És akkor bejött Szilágyi István. Ő is megnézett magának. Komolyan.

Viszont a szeme mosolygott rám, huncut szeretettel. Az a mosoly olyan kincsemmé vált, mint Kormos Istvánnak a nagymama körtéje. Ahogy a piros delfinek verslovasa minden körte ízét ahhoz az egyhez mérte a továbbiakban, így mértem, mérek azóta én is minden mosolyt a Szilágyi István ragyogó szeme világához. Szólni sokat nem szólt akkor, minek is szólt volna. Ha üti a mértéket, közöljük. Ennyi. Király László kicsit megsimogatta a lelkem, Ali bácsi mondott két viccet, Mózes röhögött, hogy milyen hülyék a poénok, aztán utamra eresztettek.

Volt Szilágyi Istvánnak egy másik, számomra roppant fontos… hogy is mondjam, dolga. Eleinte nem tűnt fel. Aztán, amikor különböző helyeken – irodalmi esteken, szerkesztőségben, filmfesztiválon – összefutottunk, felfigyeltem rá. Egy hang. Egy rövid, bariton morrantás. Olyankor engedte útjára ezt a hangot, amikor szurkolt valaminek, valakinek, és végre megérkezett a bármiféle gól. Egy-egy film, novella, könyv kapcsán hallottam tőle ezt a hangot. Na végre, ez az, így kell csinálni!

Életemben egyszer intézte hozzám ezt a morgó dicséretet. Felolvastunk páran a kolozsvári bölcsészkaron. Röviddel kezdés előtt nyílt az ajtó, bejött Szilágyi István. Persze, hogy mindenki mocorogni kezdett. Mi, ott kint a pódiumon azért, hogy édes Istenem, tessék, kellett nekünk, eddig jól elvoltunk, s akkor most besétál ez az író, aki a szakértők szerint Arany Jánossal kvaterkázik nyelvteremtés terén. Jó, a szeme mosolygott, ahogy szokta, csak hát itt konkrétan irodalomról, mi több, prózáról esik majd szó, abban meg nem ismert tréfát. Az est lezajlott, megyünk kifele, igyekszem lemaradni, ha lehet, kerüljem el a szembesülést. Látom, megáll, rám néz. Vár. Engem vár. No, a felelősséget vállalni kell. Odaérek, megköszönöm, hogy eljött, mire átölel és a fülembe morran. Ez az, elkaptad!

Egyszer üldögéltünk egy kiskocsmában, talán Marosvásárhelyen. Filmekről mesélt épp. És Tamásiról. Mondtam én is rá valamit. Rám nézett (ott volt benne a mosoly, persze, hogyne lett volna), azt mondta: Ne keresgéld a szavakat, Jánoska. Várd meg, amíg tudod, mit akarsz mondani. És akkor meglesznek.

Na és akkor: most keresgélem a szavakat, Pista bátyám, de cefetül. Mert

ebben a toprongyosra csupált Erdélyországban alig van már biztos pont, amire, akire nézhetünk útközben.

És persze, mondhatja erre akárki, hogy ez az élet rendje. De ahogy te írtad valahol: ez a sok bajjal boldoguló emberi közösség, na, ez most biztos pontod híján ténfereg a térben. Mert fogtad magad, kiléptél az ajtón, akkurátusan bezártad magad mögött, és elindultál, fel, az Üveghegyre.

Mostantól csak a hol szikár, hol loncként természetes fegyelemmel szerteburjánzó mondataidra, teremtett nyelvedre figyelhetünk, ha elveszünk az agancsbozótban. Ami engem illet, alázattal lépek, s türelemmel várok. Hogy mire? Hogy végül, egy szép napon majd bekopogjak az Üveghegyen túli szerkesztőségbe, ahol pont olyan lángvörösen fogok állni előtted, mint annak idején. És utána majd a fülembe morogd, hogy jól van, ezt is elkaptad, ülj le.

Addig viszont őrizem a szemmosolyod, azt a szeretettel dugig tömött morgó hangot… no és igyekszem figyelni: tudjam, mit akarok mondani. Akkor talán nem tévedek el ebben lassan biztos pontjait vesztő erdélyi kopároson. Amit mintha szintén Te írtál volna meg.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…
Főtér

Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…

… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!

Eldöntötte a kormány, mennyi pénzt lehet egy összegben felvenni a magánnyugdíjból
Krónika

Eldöntötte a kormány, mennyi pénzt lehet egy összegben felvenni a magánnyugdíjból

A fizetési időszak kezdetén a teljes összeg 30 százaléka vehető fel egy összegben a II. pillérben összegyűlt magánnyugdíjnak – döntötte el a román kormány csütörtöki ülésén.

Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet
Főtér

Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet

Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában
Székelyhon

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában

Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.

Tánczos: szükséges az ingatlanadó 60-70 százalékos emelése
Krónika

Tánczos: szükséges az ingatlanadó 60-70 százalékos emelése

Jelenleg a helyi adók 60-70 százalékos emeléséről van szó, de ez még nem a végleges változat – jelentette ki Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.

Tizennyolc éves fiatal halt meg, amikor három embert maga alá temetett a ház
Székelyhon

Tizennyolc éves fiatal halt meg, amikor három embert maga alá temetett a ház

Tizennyolc éves fiatal vesztette életét az Argeș megyei tragédiában, amikor egy épület tetőzete három emberre omlott a péntek esti viharban.

// még több főtér.ro
Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS