// 2025. június 14., szombat // Vazul
Szántai János Szántai János

Románia: Nyugat vagy Balkán?

// HIRDETÉS

Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. május 12., 17:29

Németh László írja valahol:

„A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint a vers.”

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy a fenti sorok szerzője egy irodalmi műnemhez hasonlította a történelmet. Ehhez értett igazán. Azon eltöprengtem picit, miért épp a vershez. Miért nem a drámához (Németh remek drámaíró is volt) vagy prózához, például regényhez (remek író is volt)? A dráma látványosabb, a regény felölelheti akár az egész történelmet. De a vers? Aztán váratlanul rádöbbentem:

// HIRDETÉS
az ember igyekszik racionálisan gondolkodni, morális alapokra építeni az életét, civilizáltan viszonyulni a külvilághoz…

de mindig van ott valami, amit csak a költészet tud megragadni, az az irracionális, teljesen érthetetlen és látszatra sokszor értelmetlen valami… nevezzük indulatnak (jobb híján), ami időről időre előtör. Jut eszembe, az európai irodalom is egy ilyen indulattal kezdődik (Homérosz Íliászában):

„Istennő, haragot zengj… ”

Persze, az ember igyekszik a ráció, a morál, a civilizáció felépítményével ellensúlyozni a poétikus, azaz a jelen kontextusban irracionális indulatokat, érzelmeket. Az is tételezhető (a tévedés nagyobb kockázata nélkül), hogy minél régebbi, szilárdabb, nagyobb ez a felépítmény,

annál kevésbé van kitéve az illető ember, közösség, nép, nemzet (nevezzük, ahogy akarjuk) az irracionalitás nyers, adott esetben elsöprő erejének.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy teljesen védett, lásd (többek között) az igen racionális, igen morális és igen civilizált Németország zuhanását a nácizmus borzalmas szakadékába, hogy csak egyetlen kapásból-példával éljek.

És akkor: itt van ez a Románia nevű ország, amely (szimbolikusan bár) 1918-tól számítja a egyesített létezését. Azelőtt létezett az úgynevezett Kis-Románia (1859-től), azelőtt pedig ez a név egyetlen térképen sem szerepelt. Ha belegondolunk, igen rövid létezési időről van szó, ráadásul Nagy-Románia születése óta volt egy világháború (a második), illetve 40 év kommunista diktatúra. Nem szeretnék számmágiázni, tehát annyira szorítkozom, hogy ez az amúgy is kiskamasz korú ország 1990-ben lépett be az úgynevezett demokráciák sorába.

Jócskán bal lábbal, hiszen három bányászjárást is szerveztek abban a csodálatos, szabadsággal átitatott évben,

amikor mi kilométeres sorokat álltunk ki a román–magyar határnál, közben pedig sor került a marosvásárhelyi fekete márciusra is. A romániai demokrácia kezdeteinek kulcsembere (ha tetszik, Lucifere) Ion Iliescu volt. Ma is él (95 éves), egyetlen napot sem töltött börtönben.

Ha szétnézünk ebben a fiatal, nagyon nyugatinak látszani kívánó Romániában, csupa Iliescura emlékeztető (bár igen ritkán hozzá hasonlóan luciferi lelkületű) vezért látunk: a fiatal országot és a román nép lelkületét, érzelemvilágát talán legjobban értő Traian Băsescu államelnök, avagy Petrov, a Szekuritáté volt besúgója,

a nyugatiasan elegáns, simanyelvű Adrian Năstase miniszterelnök, aki nem mellesleg nyakon lőtte magát

azon igyekezetében, hogy elkerülje a sittet (nem kerülte el), a plagizátor és korrupt Victor Ponta, az első posztkommunista román miniszterelnök, akinek még a hivatali idejében (miért is mondana le egy igazi demokrata, ha kiderül, hogy lop) bíróság elé kellett állnia, az ország egyik erős simlise, a korrupt Liviu Dragnea, aki szeretett volna miniszterelnök lenni, de nem jött össze, a sitt viszont igen… aztán ott vannak a másodvonalbeli tyúktolvajok (Petre Roman, Liviu Oprea, Sorin Cîmpeanu, Călin Popescu Tăriceanu, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis stb.) és balekok (Victor Ciorbea, Mihai Tudose, Mihai Fifor, Florin Cîțu, Viorica Dăncilă, Nicolae Ciucă stb.)… az ember végignézi a listát és eltöpreng:

ez a galeri felel az elmúlt 35 év mioritikus politikájáért, a gazdaság és a társadalom alakulásáért?

(Pár kivételt szándékosan nem említettem.) A válasz pedig: igen, ez. Amennyit és ahogy fejlődött ez az ország, az ennek a galerinek köszönhető.

És adódik is a kérdés: na de hogy történhetett, miért épp ők? Hiszen ha az ember racionálisan, morálisan, civilizáltan elgondolkodik, kizárt dolog, hogy ezeket az embereket megszavazza, amikor eljön az ideje, hogy a népakaratot a maga egy szavazatával kinyilvánításra segítse. Persze, könnyű okosnak lenni vissza, a múltba révedezve. Viszont ha a tényeket nézzük:

Romániának olyan 80 éve nem volt olyan politikusa, akire illett volna az államférfi név.

Aztán: a szabadság és demokrácia 35 évében Romániának szinte kizárólag olyan vezetői voltak (talán Emil Constantinescu és Mihai Răzvan Ungureanu voltak a ritka kivételek, nem is bírták, nem is hagyták őket sokáig ugrálni), akik a szlogenek szintjén a nyugati ráció, morál és civilizáció értékeiről beszéltek, a tettek szintjén viszont a bizánci-fanarióta-balkáni világ szabályai szerint játszottak a pályán.

Jó, de ha nem így játszottak volna, mentek volna valamire, kérdezem az elmejáték kedvéért. Ortega y Gasset szerint

„a közvéleménnyel szemben nem lehet kormányozni”.

A közvéleményt pedig a köz, vagyis a nép adja. A fenti listán szereplő (és nem szereplő) politikusoknak

egytől egyig figyelembe kellett venniük azt a bizonyos közvéleményt. Ami egyenlő a román néppel.

Mégpedig azzal a román néppel, amelyről Daniel David (az ország közoktatási minisztere, akinek egyébként tiszta szívből szurkolok, mert nagy trágyahalmot kell ellapátolnia) pszichológus valahol azt írja, hogy mostanság odáig alakult, hogy teljes mértékben tisztában van a jogaival, viszont egyáltalán nincs tisztában a kötelezettségeivel. Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy a román nép a ráció, a morál és a civilizáció ernyője alatt megtanult bizonyos dolgokat elfogadni (a jogokat értelemszerűen könnyebb, mint a kötelezettségeket). Viszont

a már említett irracionális erők eredményeképpen egyszerűen nem hajlandó az „európai” szabályok szerint játszani.

(Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy az „európaiak” nem tudnak gazemberek, himpellérek, linkek és pernahajderek lenni, adott esetben.)

Na és akkor megkockáztatom: a megfejtés a nép (és a nép politikusai) természetében rejlik. Nem akarok senkit megbántani, de a román egészen egyszerűen nem nyugati nép. Nem volt se ideje (aki nem hiszi, lapozza fel a nem átírt történelemkönyveket), se kedve európainak lenni. De miért is lenne? Megvolt és megvan neki a saját kultúrája. Amely Bizánchoz, a fanarióta hagyományokhoz, a Balkánhoz kapcsolja. Méghozzá szervesen. Na mármost:

amíg Románia a nyugati típusú ráció, morál és civilizáció mentén kíván építkezni, addig újra meg újra zátonyra fut.

Ehelyett javasolnám: táplálkozzék a balkáni rációból, moralitásból és civilizációból. Mert nem igaz, hogy nincs. Csak más, mint a nyugati. Attól, mert valaki balkáni, még simán kapcsolódhat méltó módon a nyugati, keleti, északi és déli világtájakhoz. Csak éppen önazonos módon.

Amíg viszont ezt a valóban nehezen lenyelhető valósággal nem néz szembe ez a kiskamasz ország, addig ne várjunk tőle se jobbat, se szebbet, mint Iliescu, Năstase, Băsescu, Ponta, Dragnea… vagy éppen Vadim Tudor, Funar és George Simion. Ami persze nem jelenti azt, hogy bármelyikre is szavaznunk kell.

Nem kell, sőt, ki kell őket radírozni, például szavazópecséttel!

De attól még hasznos, ha megértjük, miért foroghatnak fent az ifjú Romániával kapcsolatban épp az említett a szavak a történelem versének jelenlegi szakaszában. Mert ha megértjük, akkor például nem hisztériázunk a közösségi oldalakon napestig… hanem cselekszünk. A magunk módján: racionálisan, morálisan és civilizáltan.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…
Főtér

Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…

… medvét gázoltak el az autópályán, emberéletben nem esett kár… és bezárta kapuit Călin Georgescu laza kis neolegionárius egyesülete.

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ
Krónika

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ

Tánczos Barna pénzügyminiszter a bukaresti kormány csütörtöki ülésén az Országos Sóipari Társaság és a Vízművek vezetőinek menesztését kezdeményezte a parajdi helyzet súlyosbodása miatt.

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix
Főtér

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix

Egyre több román tér haza, de hányan maradnak itthon? Keddtől mintegy 108 ezer végzős diákra várnak az írásbeli érettségi vizsgák.

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben
Székelyhon

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben

Holtan találtak az erdőben egy eltűnt fiatalembert Maros megyében szerdán – tájékoztat a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

Székelyföld: lehetetlen küldetés; Észak-Erdély: lehetne, ha akarnák; Dél-Erdély: végül összejöhet
Krónika

Székelyföld: lehetetlen küldetés; Észak-Erdély: lehetne, ha akarnák; Dél-Erdély: végül összejöhet

Dübörög az autópálya-építés Erdélyben, ám nem mindenhol ugyanúgy pörgő ritmusban, a lassúság pedig végzetes lehet az uniós finanszírozású országos helyreállítási terv részeként épülő szakaszok anyagi fedezete tekintetében.

Dübörgő motorokkal, gyertyafénnyel búcsúztatták a tragikus balesetben elhunyt motorost
Székelyhon

Dübörgő motorokkal, gyertyafénnyel búcsúztatták a tragikus balesetben elhunyt motorost

Százak gyújtottak gyertyát csütörtök este a hétfői balesetben elhunyt kézdiszéki motoros emlékére. Réthi Leventét, aki két gyermek édesapja, kiváló tűzoltó, és a motoros közösség megbecsült tagja volt, egy ittas autóvezető gázolta el.

// még több főtér.ro
Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam
2025. június 04., szerda

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam

Nézzük meg az 1997-ben készült A kocka című filmet. Aztán nézzük meg Erdélyt. Nézzük meg a parajdi sóbányát. Az emberi logika és észszerűség megmérkőzése a káosszal.

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam
2025. június 04., szerda

Azért, mert mi erdélyi magyarok vagyunk, fiam

Nézzük meg az 1997-ben készült A kocka című filmet. Aztán nézzük meg Erdélyt. Nézzük meg a parajdi sóbányát. Az emberi logika és észszerűség megmérkőzése a káosszal.

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?
2025. május 22., csütörtök

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?

Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?
2025. május 22., csütörtök

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?

Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.

Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS