Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Szörényi Szabolcs. (Fotó: Youtube.)
Induljunk el messzebbről. A múlt század nyolcvanas évek nappali sötétjében mindenszentek estéje különleges pillanat volt. Itt nálunk, Erdélyben, legalábbis. Fénybe borultak a temetők szerte a vidéken, szinte egy emberként vonult mindenki a sírkertekbe… persze, egyrészt azért, hogy a halottaik fölött megálljanak egy gondolat erejéig (és azt is számba vegyék, hogy szaporodik a túl- s fogy az evilági nép), de azért is, hogy a gyertyafényben egymás szemébe nézzenek. Mert az egyébként
Saját értelmezésemben azért nem, mert bármekkora ateistának nevezte magát a házmesteri párt- és karhatalmi apparátus, a halottakkal nem mert ujjat húzni, jó ortodox zsigeri alapon.
Ki nem hagytuk volna a világítást, mi, pelyhező állú kamaszok. Naná, annak is örültünk, hogy a Házsongárd tövében nugátot, cukorvattát lehetett kapni. Na de tarisznyáinkban (ez volt a tarisznyás korszak sokunk számára, ha értettük az üzenetét, ha nem) ott lapultak a könyvek, esetleg kézzel másolt szövegek: Dsida, Kós, Szilágyi Domokos, Ady, Petőfi, Arany, József Attila satöbbi. És a gyertyagyújtás örve alatt, kicsit arrébb, a félárnyékba húzódva olvastuk a verseket, egyéb szövegek részleteit, miközben azt képzeltük magunkról, hogy
Ez a fajta lázadó attitűd akkor tört ketté (legalábbis bennem), mikor egy alkalommal kitaláltuk: a Mátyás-szoborhoz is kellene gyertyát vinni, hiszen ő is meghalt, sír híján pedig a szobor is megteszi. Végrehajtottuk az akciót, engem elkapott a milícia, bevittek az őrsre, megfenyegettek, hogy kirúgatnak az iskolából, javítóintézetbe kerülök, aztán elbocsátó szép üzenetként felpofoztak és hazaengedtek. Semmiség ahhoz képest, amit a diktatúra sokakkal – például a dobrudzsai Măcin településre kényszerüdültetésre küldött és megnyomorított keresztapámmal, gróf Teleki Ernővel – tett.
Amiben viszont továbbra is részt vettem: a különböző burzsoá, dekadens nyugati folyóiratok szubverzív szállítása egy adott A pontból egy adott B pontba. 1989-ben történt, alig pár nappal a forradalom kitörése előtt előtt, hogy biológia órán voltam (orvosi egyetemre készültem, apám magánórákra járatott). A tanár úr az óra végén a kezembe nyomta a Der Spiegel című (akkoriban) nyugatnémet hetilap egyik számát (benne egy hosszú szöveggel a Ceaușescu-féle falurombolásról). Vidd haza, fiam, de óvatosan, mondta. Hát vittem. És a Széchenyi téren beleütköztem a rendőrkordonba (akkoriban már folyamatos rendőri jelenlét volt a városban). És valóban egy hajszál híján múlt a lebukás. Ha nem rántom elő a tarisznyából a biológiai rajzaimat s nem kezdem nagy hévvel magyarázni a milicista altisztnek az idegrendszer felépítését, ott helyben letartóztattak volna, amilyen idegállapotok akkor uralkodtak.
Érzésem szerint az, hogy sokak számára az Illés együttes (és a Fonográf zenekar) basszusgitárosának halálhíre nem több annál, ami: szomorú hír. Biza, 81 éves volt, szép életet élt, Isten nyugossza! Mások számára viszont kicsit megállt az idő. Ahogy 2005-ben (Pásztori Zoltán dobos halálának éve) és 2007-ben is (Illés Lajos billentyűs, zenekar-alapító halálának éve).
Számunkra, akik akkoriban, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kamaszodtunk bele az életbe, az Illés együttes többek közt éppen azt jelentette, amit Szörényi Szabolcs énekel a Kéglidal refrénjében: Nem szól ránk a házmester! Hallgattuk a zenekar nótáit (aztán később másokat is, a Fonográf-dalokat, a Szörényi- meg a Bródy-szólóalbumot, a Kőműves Kelement, na és persze, az István a királyt), és
Emlékszem, szó szerint elhűltünk, amikor azt olvastuk a moziműsorban, hogy a Győzelem mozi műsorra tűzi Koltay Gábor 1982-es A koncert című Illés-filmjét. Néztük egymást: mi van itt, kavics került a rendszerbe, ez valami átverés? Nem volt az. Így történt, hogy
Első alkalommal előre vettünk jegyet és gyakorlatilag rátapadtunk a vászonra (fel se tűnt, hogy a Nemzeti dalt például kivágtak, a román–magyar szocialista barátság jegyében), utána viszont végig az utolsó sorban ültünk és eleinte félénken, aztán egyre bátrabban énekeltük a dalokat. Persze, bennünk volt a félsz, hogy mi van, ha valaki ugrasztja a rendőrt, ezért végül a kora délutáni vetítésekre ültünk be (naivan, persze), mert háromkor a kutya se volt a teremben, nem hogy a diktatúra.
Van Kenéz Ferencnek egy nagyon fontos műve, a Kolozsvár-oratórium. Az a főcíme, hogy Szabadnak lenni mit jelent? A válasz értelemszerűen koronként változik. Akkor, a kommunista diktatúra nappali sötétjében, sokunk számára, akik azokban az években kamaszodtunk bele a világba, az Illés együttes dalai jelentették: szabadnak lenni.
Szörényi Szabolccsal útra kelt egy kicsi abból a szabadságból. Vagy, elegánsabban: valaki, valami útra vált belőlünk. És hogy egy másik akkorról fontos bárdot is megidézzek: a jobbik részünk.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Négynapos iskolahetet tesztelnek egy erdélyi elitiskolában. Azzal vádoltak egy férfit, hogy visszaélt a segélyhívóval, de most pert nyert.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A borravaló megadóztatása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kezdeményezték a megszüntetését. Az álorvosok, álpapok és álrendőrök mellett megjelent az álközjegyzői „szakma” is.
Több mentőautó és rendőrautó is megjelent kedden délután a Csíkszeredai Tető utcában, de nem bűncselekmény miatt riasztották őket – erősítette meg a hírt a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság képviselője.
Húsvétra hazalátogatott gyermekkora családi fészkébe az egyik magyarfenesi gólya, de nem volt része szívélyes fogadtatásban. A fészket épp birtokló magányos gólya nem engedte leszállni, sőt utána is csípett a hegyes, éles csőrével.
A falutól mintegy négyszáz méterre találták meg több órai keresés után azt az idős férfit, akinek eltűnését szerdán kora délután jelentették a hozzátartozói.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.
Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.