Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Szörényi Szabolcs. (Fotó: Youtube.)
Induljunk el messzebbről. A múlt század nyolcvanas évek nappali sötétjében mindenszentek estéje különleges pillanat volt. Itt nálunk, Erdélyben, legalábbis. Fénybe borultak a temetők szerte a vidéken, szinte egy emberként vonult mindenki a sírkertekbe… persze, egyrészt azért, hogy a halottaik fölött megálljanak egy gondolat erejéig (és azt is számba vegyék, hogy szaporodik a túl- s fogy az evilági nép), de azért is, hogy a gyertyafényben egymás szemébe nézzenek. Mert az egyébként
Saját értelmezésemben azért nem, mert bármekkora ateistának nevezte magát a házmesteri párt- és karhatalmi apparátus, a halottakkal nem mert ujjat húzni, jó ortodox zsigeri alapon.
Ki nem hagytuk volna a világítást, mi, pelyhező állú kamaszok. Naná, annak is örültünk, hogy a Házsongárd tövében nugátot, cukorvattát lehetett kapni. Na de tarisznyáinkban (ez volt a tarisznyás korszak sokunk számára, ha értettük az üzenetét, ha nem) ott lapultak a könyvek, esetleg kézzel másolt szövegek: Dsida, Kós, Szilágyi Domokos, Ady, Petőfi, Arany, József Attila satöbbi. És a gyertyagyújtás örve alatt, kicsit arrébb, a félárnyékba húzódva olvastuk a verseket, egyéb szövegek részleteit, miközben azt képzeltük magunkról, hogy
Ez a fajta lázadó attitűd akkor tört ketté (legalábbis bennem), mikor egy alkalommal kitaláltuk: a Mátyás-szoborhoz is kellene gyertyát vinni, hiszen ő is meghalt, sír híján pedig a szobor is megteszi. Végrehajtottuk az akciót, engem elkapott a milícia, bevittek az őrsre, megfenyegettek, hogy kirúgatnak az iskolából, javítóintézetbe kerülök, aztán elbocsátó szép üzenetként felpofoztak és hazaengedtek. Semmiség ahhoz képest, amit a diktatúra sokakkal – például a dobrudzsai Măcin településre kényszerüdültetésre küldött és megnyomorított keresztapámmal, gróf Teleki Ernővel – tett.
Amiben viszont továbbra is részt vettem: a különböző burzsoá, dekadens nyugati folyóiratok szubverzív szállítása egy adott A pontból egy adott B pontba. 1989-ben történt, alig pár nappal a forradalom kitörése előtt előtt, hogy biológia órán voltam (orvosi egyetemre készültem, apám magánórákra járatott). A tanár úr az óra végén a kezembe nyomta a Der Spiegel című (akkoriban) nyugatnémet hetilap egyik számát (benne egy hosszú szöveggel a Ceaușescu-féle falurombolásról). Vidd haza, fiam, de óvatosan, mondta. Hát vittem. És a Széchenyi téren beleütköztem a rendőrkordonba (akkoriban már folyamatos rendőri jelenlét volt a városban). És valóban egy hajszál híján múlt a lebukás. Ha nem rántom elő a tarisznyából a biológiai rajzaimat s nem kezdem nagy hévvel magyarázni a milicista altisztnek az idegrendszer felépítését, ott helyben letartóztattak volna, amilyen idegállapotok akkor uralkodtak.
Érzésem szerint az, hogy sokak számára az Illés együttes (és a Fonográf zenekar) basszusgitárosának halálhíre nem több annál, ami: szomorú hír. Biza, 81 éves volt, szép életet élt, Isten nyugossza! Mások számára viszont kicsit megállt az idő. Ahogy 2005-ben (Pásztori Zoltán dobos halálának éve) és 2007-ben is (Illés Lajos billentyűs, zenekar-alapító halálának éve).
Számunkra, akik akkoriban, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kamaszodtunk bele az életbe, az Illés együttes többek közt éppen azt jelentette, amit Szörényi Szabolcs énekel a Kéglidal refrénjében: Nem szól ránk a házmester! Hallgattuk a zenekar nótáit (aztán később másokat is, a Fonográf-dalokat, a Szörényi- meg a Bródy-szólóalbumot, a Kőműves Kelement, na és persze, az István a királyt), és
Emlékszem, szó szerint elhűltünk, amikor azt olvastuk a moziműsorban, hogy a Győzelem mozi műsorra tűzi Koltay Gábor 1982-es A koncert című Illés-filmjét. Néztük egymást: mi van itt, kavics került a rendszerbe, ez valami átverés? Nem volt az. Így történt, hogy
Első alkalommal előre vettünk jegyet és gyakorlatilag rátapadtunk a vászonra (fel se tűnt, hogy a Nemzeti dalt például kivágtak, a román–magyar szocialista barátság jegyében), utána viszont végig az utolsó sorban ültünk és eleinte félénken, aztán egyre bátrabban énekeltük a dalokat. Persze, bennünk volt a félsz, hogy mi van, ha valaki ugrasztja a rendőrt, ezért végül a kora délutáni vetítésekre ültünk be (naivan, persze), mert háromkor a kutya se volt a teremben, nem hogy a diktatúra.
Van Kenéz Ferencnek egy nagyon fontos műve, a Kolozsvár-oratórium. Az a főcíme, hogy Szabadnak lenni mit jelent? A válasz értelemszerűen koronként változik. Akkor, a kommunista diktatúra nappali sötétjében, sokunk számára, akik azokban az években kamaszodtunk bele a világba, az Illés együttes dalai jelentették: szabadnak lenni.
Szörényi Szabolccsal útra kelt egy kicsi abból a szabadságból. Vagy, elegánsabban: valaki, valami útra vált belőlünk. És hogy egy másik akkorról fontos bárdot is megidézzek: a jobbik részünk.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Válságba taszítják a közoktatást a bukaresti kormány válságkezelési intézkedés-tervezetének előírásai a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint. A szakmai szervezet teljes egészében elutasítja a kilátásba helyezett megszorításokat.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Szeretnék minél hamarabb és hosszabban beszélni Románia új államelnökével, mert vannak közös ügyeink az Európai Unióban, a románok és a magyarok érdekeiből több minden egybeesik – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Orbán Viktor miniszterelnök.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.