Mert le lehet nyelni. A globális politikát meg lassan már nem lehet lenyelni.
Igazából a nép a hibás, a nép, amelyik nem érti az ideológiákat.
Se a politikát. Még a helyit sem, nemhogy a globálisat.
Mert itt van például nekünk ez a mi NATO-tagságunk. Amerikai támaszpontunk is van többek között, a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu bázis, amelynek a felújítását le kellett volna bonyolítani. Aztán a tendert egy olyan osztrák–orosz konzorcium nyerte el, amelynek fő részvényesei között egy Putyin-közeli orosz oligarcha is van.
Hiába állítanak fel pontos, világraszóló terveket magas asztaloknál gondterhelt, öltönyös urak, ha egyszer ott van a nép, mint fő kivitelező. Tudják, kérem, mennyi cement tűnik el egy átlagos építkezésről?
Mint ahogy az is, hogy még a legfelsőbb szinteken sem tud szabadulni a balkáni néplélek a túlélésért küzdő ösztönétől. És mifelénk azt szoktuk meg, hogy annak adjuk a tendert, aki a nagyobb táska pénzt csúsztatja át az asztal alatt a bokánkhoz.
Mert nekünk meg kell venni a bárányt húsvétra, és a bárány évek óta drága. Ha most épp egy orosz oligarcha fizeti nekünk a mi húsvéti bárányunkat, hát akkor ő fizeti,
Így aztán hiába állítanak fel pontos terveket magas asztaloknál a gondterhelt férfiak, ha egyszer a népnek bárányt kell zabálni. Csóválják is a fejüket a magas asztaloknál azok a gondterhelt férfiak, szólnak is Ciolacunak, hogy ez így nem járja. Ők nem így állították fel az ők magas tervüket. Mit keresnek az oroszok a spájzban? Hát a mi támaszpontunkon? Így nem lehet globálisan gondolkodni.
A nép a hibás, mert túl akar élni, és a túlélése érdekében bárányt kell ennie.
És telemeát.
Nem érti meg, nem éri fel ésszel, hogy itt globálisan kell gondolkodni. A pénznek szaga van, és beszél, a bárányok hallgatnak. Az oroszok próbálkoznak. Az amerikaiaknak fáj a fejük.
Mit érdekelnek minket a ti globális játszmáitok? Vakargatjátok a fejeteket ott a magas asztaloknál, és azt hiszitek, hogy ti diktáltok.
A nép pedig a tisztségviselőivel az élen azt tanulta meg ezeken a bájos, balkáni tájakon, hogy a túlélés mégis fontosabb, mint az a ti jól felállított tervetek. Így aztán a nép oda fogja adni a tendereteket az oroszoknak, majd aztán komoly nyomozóbizottságok állíttatnak, amelyek komolyan kinyomoznak mindent, valaki visszakozik, esetleg lemond, kimarad egy körből a Monopolyban, bosszankodik, hogy ez nem jött be, aztán megveszi azt a kurva bárányt húsvétra, mert a nép szívéhez a hasán át vezet az út leginkább, a globális politika meg nem olyan laktató, mint a bárányflekken.
Hogy nem megy bele a fejébe az a szép nagy ideológia? Pedig olyan pontosan ki van találva. A politikáról nem is beszélve…
Csakhogy ez itt a Balkán, kispofáim, itt a túlélésnek évszázados hagyománya van. Nekünk nem kell a mások olaja, a mások ásványkincsei, nekünk bárány kell húsvétra, kalács karácsonyra, pálinka a hétköznapokra.
És meg is oldjuk valahogy, globális tervek ide vagy oda...
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.