A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
Amikor ezt a szöveget írom, virágvasárnap estéje van. Reggel óta virágok jönnek velem szembe. Pedig nem mentem se rétre, se piacra. Úton, útfélen, kicsik, nagyok, lebbentek, szitáltak, suhantak, imbolyogtak, intettek, aztán tovább is álltak. Útban Csíkszereda fele, át a Hargitán, ágborisrétek bólogattak felém.
„Háromszék, Csík fölött, szivárvány havasáról
egy álmos rét repül: gyöngytollú zöld madár,
fák ködkucsmái közt szárnyával telleget,
karéjosan bukik s az Olt mellé leszáll.
Ha rétnek születik az ember lánya, rét lesz,
Ágborisrét marad világvégezetig,
eső, szél sorsosa, gólyahír, kikerics
édes szülője, ki virágot vétkezik.”
S estére megérkezem, rét szárnyán, vissza, messze a tegnapok sűrű bozótján meg az Üveghegyen is túlra, például Jeruzsálembe. És én is ott tipródom, lökdösődöm a nagyvárosi nép közt azon a ágbogas vasárnapon, hogy
aztán meg ő lesz az igazi király. Biztos menni fog neki, hát hiszen hallottuk, olyan hatalma van, hej, még a holtakat is fel tudja támasztani. Az pedig irtó jó dolog, mert nagy bizniszt lehet belőle csinálni.
Végül majdnem elszalasztom a befutót. Persze, nagy a zaj, nagy a por, nagy a kecseszkecsken, alig látom a hátát, amint tovaaraszol a szamár hátán. Ez volna a király? Ez volna a csodatevő galileai? De hát miért nem elefánton jön, ahogy egy politikusnak dukál? Miért nem járnak előtte futárok, akik szétütnek a tömegben és ordítva hirdetik, hogy érkezik a nagy ember?
Csinál valami hókuszpókuszt, lenyúlja az ember pénzét aztán beleolvad az éjszakába. Eh, nem rex ez. Ez egy kókler…
Elmerengek picit (közben elengedett az ágborisrét s visszadöccentem a 21. századba) a virágvasárnapi eseményeken. Az akkori tömeg politikai akciót várt el az érkező Jézustól, meg némi csodacsencset. Ugyanúgy, ahogy a mai tömeg. Mi is azt kívánjuk a választott politikusunktól (ha még maradt olyan), cselekedjen jól s legyen nekünk jó. Persze,
Mert az alázat nem igazán fér össze az emberi célokkal. Aki alázatos, az nem teljesítheti ki/be magát. Aki alázatos, az nem törhet előre/fel. Aki alázatos, az nem lehet sikeres. Aki alázatos, az nem haladhatja meg önmagát. Azaz nem kerülhet magán kívülre. Nem képzelheti magát másnak, mint ami.
Ehhez képest Jézus mit tett? Nem állt oda a fórum kellős közepére. Nem mutogatta az izmait.
Elment a templomba és kitakarította. Mert az Isten házát piszokban tartani bűn. Ő csak tudta, hiszen ő volt az ostorozható, földre tiporható, keresztre feszíthető, lándzsával megdöfhető, halandó testté lett Isten. Na, ez az, amit alázatnak lehet nevezni. És ez az, pontosabban ennek az árnyéka az, ami jó ideje hiányzik belőlünk, kultúrkeresztényekből.
És ezen a ponton kapcsolódik a virágvasárnaphoz a múlt hét egyik bomba híre, ami percek alatt virális lett. Van Amerikában egy biotechnológiai és génsebészeti vállalkozás, az a neve, hogy Colossal Biosciences Inc. Már a neve is sokatmondó: Kolosszális Biotudományok. A kolosszális melléknév a kolosszusból származik, amely hatalmas méretű lényt, szobrot jelent.
Tehát, istenszobor. Istenség. A névadók az isteni jellegen túl az ellentétezéssel is játszottak, hiszen azt állítják lényegében, hogy a legkisebb módosítások (értsd, génmanipuláció) eredményezik a legnagyobb csodát: rég kihalt állatfajokat támasztanak fel. Akárcsak Jézus Lázárt. (Persze, a tudomány nem hisz a feltámadásban, ezért egyes tudósok nekimentek a feltámasztóknak, hogy ez nem is feltámasztás.) A cég azt állítja magáról, hogy
Rendkívül komplex beavatkozások útján a cég tudósai kihalt vagy azokhoz nagyon hasonló állatfajokat hoznak léte. Szándékukban áll életre kelteni a gyapjas mammutot, a taszmániai tigrist, az északi szélesszájú orrszarvút meg a dodómadarat is. Az óriásfarkas lett az első sikeres teremtési akciójuk. Meg lehet nézni a videót, tényleg nagyon édik a kölykök.
Mégis ijesztő ez, számomra legalábbis. Ugyanis ha a kolosszális tudósok olyan alázattal jártak volna el, mint annak idején Jézus, amikor kipucolta as Isten házát a beduvadó szennytől, akkor
Sőt, semmit sem támasztottak volna fel. (Ezzel nyilván nem kell egyetérteni.) Ugyanis alázat híján előbb-utóbb biztos akad majd egy „őrült tudós”, aki a felhalmozott tudást másféle lények feltámasztására fogja használni. Gondolom, sokan látták a Jurassic Park című filmet. Ha igen, akkor sokan el tudják képzelni, mi történik, ha valaki sanda szándékkal manipulálja a géneket. Az történhet, ami az atommal is történt. Mekkora szenzáció volt annak idején az atom megszelídítése. Míg aztán valakik előálltak az atombomba ötletével.
Nem állítom, hogy ördögtől való, amit a kolosszális biotudósok csinálnak. Azt állítom, hogy alázat nélkül ördögivé válhat a nagy vállalkozás. Mert az ember nem Isten. És ha nem az, akkor meg kell tanulnia az alázatot. Amelyet minden civilizációk közül csak a kereszténység emelt piedesztálra. Hogy aztán idővel le is lökdösse onnan. Erre is jó a virágvasárnap. És az olyan hírek, mint az óriásfarkas feltámasztása. Hogy eltöprengjünk fölötte. És, miért ne, tanuljunk kicsi alázatot.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?