Mi köze az óriásfarkas „feltámasztásának” a virágvasárnaphoz?

Amikor ezt a szöveget írom, virágvasárnap estéje van. Reggel óta virágok jönnek velem szembe. Pedig nem mentem se rétre, se piacra. Úton, útfélen, kicsik, nagyok, lebbentek, szitáltak, suhantak, imbolyogtak, intettek, aztán tovább is álltak. Útban Csíkszereda fele, át a Hargitán, ágborisrétek bólogattak felém.

„Háromszék, Csík fölött, szivárvány havasáról
egy álmos rét repül: gyöngytollú zöld madár,
fák ködkucsmái közt szárnyával telleget,
karéjosan bukik s az Olt mellé leszáll.

Ha rétnek születik az ember lánya, rét lesz,
Ágborisrét marad világvégezetig,
eső, szél sorsosa, gólyahír, kikerics
édes szülője, ki virágot vétkezik.”

S estére megérkezem, rét szárnyán, vissza, messze a tegnapok sűrű bozótján meg az Üveghegyen is túlra, például Jeruzsálembe. És én is ott tipródom, lökdösődöm a nagyvárosi nép közt azon a ágbogas vasárnapon, hogy

aztán meg ő lesz az igazi király. Biztos menni fog neki, hát hiszen hallottuk, olyan hatalma van, hej, még a holtakat is fel tudja támasztani. Az pedig irtó jó dolog, mert nagy bizniszt lehet belőle csinálni.

Végül majdnem elszalasztom a befutót. Persze, nagy a zaj, nagy a por, nagy a kecseszkecsken, alig látom a hátát, amint tovaaraszol a szamár hátán. Ez volna a király? Ez volna a csodatevő galileai? De hát miért nem elefánton jön, ahogy egy politikusnak dukál? Miért nem járnak előtte futárok, akik szétütnek a tömegben és ordítva hirdetik, hogy érkezik a nagy ember?

Csinál valami hókuszpókuszt, lenyúlja az ember pénzét aztán beleolvad az éjszakába. Eh, nem rex ez. Ez egy kókler…

Elmerengek picit (közben elengedett az ágborisrét s visszadöccentem a 21. századba) a virágvasárnapi eseményeken. Az akkori tömeg politikai akciót várt el az érkező Jézustól, meg némi csodacsencset. Ugyanúgy, ahogy a mai tömeg. Mi is azt kívánjuk a választott politikusunktól (ha még maradt olyan), cselekedjen jól s legyen nekünk jó. Persze,

Mert az alázat nem igazán fér össze az emberi célokkal. Aki alázatos, az nem teljesítheti ki/be magát. Aki alázatos, az nem törhet előre/fel. Aki alázatos, az nem lehet sikeres. Aki alázatos, az nem haladhatja meg önmagát. Azaz nem kerülhet magán kívülre. Nem képzelheti magát másnak, mint ami.

Ehhez képest Jézus mit tett? Nem állt oda a fórum kellős közepére. Nem mutogatta az izmait.

Elment a templomba és kitakarította. Mert az Isten házát piszokban tartani bűn. Ő csak tudta, hiszen ő volt az ostorozható, földre tiporható, keresztre feszíthető, lándzsával megdöfhető, halandó testté lett Isten. Na, ez az, amit alázatnak lehet nevezni. És ez az, pontosabban ennek az árnyéka az, ami jó ideje hiányzik belőlünk, kultúrkeresztényekből.

És ezen a ponton kapcsolódik a virágvasárnaphoz a múlt hét egyik bomba híre, ami percek alatt virális lett. Van Amerikában egy biotechnológiai és génsebészeti vállalkozás, az a neve, hogy Colossal Biosciences Inc. Már a neve is sokatmondó: Kolosszális Biotudományok. A kolosszális melléknév a kolosszusból származik, amely hatalmas méretű lényt, szobrot jelent.

Tehát, istenszobor. Istenség. A névadók az isteni jellegen túl az ellentétezéssel is játszottak, hiszen azt állítják lényegében, hogy a legkisebb módosítások (értsd, génmanipuláció) eredményezik a legnagyobb csodát: rég kihalt állatfajokat támasztanak fel. Akárcsak Jézus Lázárt. (Persze, a tudomány nem hisz a feltámadásban, ezért egyes tudósok nekimentek a feltámasztóknak, hogy ez nem is feltámasztás.) A cég azt állítja magáról, hogy

Rendkívül komplex beavatkozások útján a cég tudósai kihalt vagy azokhoz nagyon hasonló állatfajokat hoznak léte. Szándékukban áll életre kelteni a gyapjas mammutot, a taszmániai tigrist, az északi szélesszájú orrszarvút meg a dodómadarat is. Az óriásfarkas lett az első sikeres teremtési akciójuk. Meg lehet nézni a videót, tényleg nagyon édik a kölykök.

Mégis ijesztő ez, számomra legalábbis. Ugyanis ha a kolosszális tudósok olyan alázattal jártak volna el, mint annak idején Jézus, amikor kipucolta as Isten házát a beduvadó szennytől, akkor

Sőt, semmit sem támasztottak volna fel. (Ezzel nyilván nem kell egyetérteni.) Ugyanis alázat híján előbb-utóbb biztos akad majd egy „őrült tudós”, aki a felhalmozott tudást másféle lények feltámasztására fogja használni. Gondolom, sokan látták a Jurassic Park című filmet. Ha igen, akkor sokan el tudják képzelni, mi történik, ha valaki sanda szándékkal manipulálja a géneket. Az történhet, ami az atommal is történt. Mekkora szenzáció volt annak idején az atom megszelídítése. Míg aztán valakik előálltak az atombomba ötletével.

Nem állítom, hogy ördögtől való, amit a kolosszális biotudósok csinálnak. Azt állítom, hogy alázat nélkül ördögivé válhat a nagy vállalkozás. Mert az ember nem Isten. És ha nem az, akkor meg kell tanulnia az alázatot. Amelyet minden civilizációk közül csak a kereszténység emelt piedesztálra. Hogy aztán idővel le is lökdösse onnan. Erre is jó a virágvasárnap. És az olyan hírek, mint az óriásfarkas feltámasztása. Hogy eltöprengjünk fölötte. És, miért ne, tanuljunk kicsi alázatot.