A hírek szerint tombol a tan- és oktügyi reform. Mi más tombolna ilyenkor iskolakezdés táján? Talán a szülők és a pedagógusok? Azok kérem, a kezdők és naivok, idealisták és maximalisták kivételével már csak hápoknak, tátognak, mint a szárazra vetett iskolaigazgatók.
„Most az első osztályosok maradtak ábécéskönyv nélkül, mert a nagyságos vallás- és közneveletlenségi minisztérium háborúban áll a kiadókkal és a könyvrendelésekkel. (…)
A minisztérium elektronikus tablett-könyvek bevezetését tűzte ki. El is tudom képzelni, amint megérkezik Buguleşti de Josra vagy Kintorna-Nádaskára, és a tanulók a szünetben jóízűen falatoznak majd a kis elektronikus tárcáikon, tejecskét és zsömlécskét fogyasztanak meg joghurtot – ezzel bővitik jogi műveltségüket, s válnak jógikká. Villany ui. még mindig nincs az iskolában, mert a tanács nem fizette ki a számlákat.
A nagy ugrás természetesen az, hogy egyetemi kollégiumok létesülnek azok számára, akiknek az érettségi vizsgálatokon sorozatban buknak, buktak el. Beiratkozhatnak tehát legfelsőbbrendű oktatásra. Ez a jövő útja azok számára is, akik nem kapnak tankönyvet egyetlen osztályban sem, mert a miniszterek váltakozása a folytonos reform forgatagában sebesebb lesz, mint akármely szupergyors videoklipp képei. A bukott diák (önhibáján kívül, megbánás nélkül, az iskola és tantestület selejtjeként) beiratkozik, lehallgatja az atomfizika banális alapjai című tanfolyamot, kitűnőre vizsgázik, de másodévre már csak egy sikeres érettségi vizsga után léphet. Ha nem sikerül, akkor sem hagyja el az egyetemi koleszt, beiratkozik mondjuk a csörgőkígyók nemi élete elnevezési speciális kollégiumba ... és így legalább tíz évig nem fogja szaporítani az ifjúsági munkanélküliek, képesítésnélküliek számát. Addigra már nem ifjú, és lesz képe polihisztornak kiadnia magát.
A szülők kissé megnyugosznak, az ismeretlen ismerősöknek és tájékozatlanoknak azt lehet mondani, a gyerek továbbtanul, képesítést szerez. Fel lehet vágni. Reggelente és délben bele lehet vegyülni az igazi diákok tömegébe, bulijába, és úgy tenni mintha tényleg egyetemi polgár lenne hősietlen hősünk. Mindent lehet, csak egyet nem: ilyen diploma birtokában nem lehet külföldön szellemi munkát vállalni. Ott ui. nem ismerik el. De sebaj, a hiányzó honi orvosok helyett majd az egyéves orvosképzőn tanultak fogják gyógyítani a legkucifántosabb kórokat, ők fogják tervezni az autosztrádákat, amiben az a jó, hogy nem is kell majd rajtuk közlekedni, mert sohanapján valósulnak meg.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Magyarország miniszterelnökének arcát és nevét felhasználva próbálja növelni népszerűségét az államelnök-választás második fordulója előtt George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) államfőjelöltje.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.