Mi az a „politikai igazság” és miért problematikus? Hogyan egyszerűsödik le ijesztő módon minden jóra és rosszra, barátra és ellenségre napjaink politikájában és hogyan segít rá erre az online média?
Mi az igazság a politikában? Régi, tulajdonképpen megválaszolhatatlan kérdés ez. Úgy vélem, talán jobb, ha kissé átfogalmazzuk, éspedig: hogyan jutunk el az igazsághoz a politikában? A kérdés ilyetén való megfogalmazása ugyanis megkönnyíti a dolgunk (látszólag), hiszen így „egyéni” utakat kínál fel a politikai igazság felé. Viszont ezen az úton végképp a politikai pluralizmus martalékává válik az „igazság”, mert ahány politikai szereplő, annyi „igazság” van.
Mégis: ez utóbbi kérdés visz közelebb a politikai igazsághoz. Pontosabban: a „politikai igazságról” szóló igazsághoz. Mert
nem a valóság helyes „visszatükrözése”, hanem lehetőségek kigondolása a cselekvések vezérléséhez. De olyan lehetőségeké, amelyeket ugyanakkor hitként, identitásmegnyilvánulásként lehet eladni.
A politikai igazság elkötelezett tudás, értelmezési minták összessége, amelyek megmondják, hogy miket tekintsünk „tényeknek” a politikai valóságból, és miket utasítsunk el.
Egy amerikai politikatudós, Edelman szerint a politikai igazságról való tudásunk hierarchikus szerkezetű. Minden politikát „értő” egyén tudása hierarchiájának csúcsán nem a leginkább igaz megállapítások vannak, hanem azok, amelyek érzelmileg a legtelítettebbek és empirikusan a legkevésbé vizsgálhatóak, leginkább a félelem, a harag, az uralom és az engedelmesség érzéseihez kapcsolódnak. És persze: egy önmagáról tudó csoport mintáihoz kötődnek olyan módon, hogy jutalmazzák a domináns nézetek elfogadását és büntetik a konformitás hiányát. Ezek a politikai tudás „csúcsán” levő érzelmek – melyek fogalmilag szinte érzékelhetetlenek – irányítják a konkrétumokhoz kötődő, a tudás hierarchiájában alsóbb szinten levő érveket, megállapításokat.
A Magyar Péter–Varga Judit-ügy élesen exponál két dolgot. Először is: az éles megosztottság körülményei között minden leegyszerűsödik. Csak jó és rossz, barát és ellenség van. És ebben a bináris világban még a máskor, másban oly árnyaltan gondolkodni tudó író-elemző személyiségek is elbukhatnak. Az érvek, a tények e látásmód által kondicionált személyek számára mind egyirányúvá válnak. Bármit is nézzenek, folyamatosan ugyanazt látják.
Mindaddig, amíg – például – az ukrajnai háború volt e megosztottság célkeresztjében, a megosztás operátora a putyinista–antiputyinista tengely volt, amely csupán egy geopolitikai kérdés körül alakult ki.
De a „kegyelmi kérdés”, Novák Katalin lemondása, a pedofil bűncselekmények kérdése, a most pedig megjelent Magyar Péter–Varga Judit-ügy azt mutatja, hogy a megosztás operátorai a társadalom életének egy újabb szeletét kebelezik be. A magánélet, az intim szféra politikai bekebelezése viszont két dologra mutat rá.
Először is: az egyre polarizáltabb politikai életben a szemben álló politikai táboroknak azért kellett kiszélesíteniük a harcmezőket, hogy minél többeket bevonhassanak a saját táborukba. Az intim szféra politikai megszállása jó terepet ad ehhez: olyan kérdéseken keresztül köti magához a politika nézőit és potenciális részvevőit, amelyek nem közéletiek abban az értelemben, hogy dönteni lehessen róluk, részt veszünk-e bennük, avagy nem. A családi élet intimitása szinte kényszerítően szólít meg mindenkit. És a politikai harcnak ezt az eszkalációját az is előmozdította, hogy a klasszikus értelemben vett „általános műveltség”, mint közös értelmezési keret immár eltűnt. Az eluralkodó fogalmi bizonytalanság (mondhatni: „tudatlanság”) mellett egyszerűbb, költséghatékonyabb a közvetlen-ösztönös tartalmakkal mobilizálni. Azokkal, amelyeket mindenki „ért”, fogalmi körítés nélkül is.
Másodszor:
Persze, ezzel újat nem mondunk: a sajtó értő elemzői, a médiatudósok már évek óta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatosan, hogy online média mennyire jó táptalaja a véleménygettók kialakulásának, amelyekben aztán a beszűkült, egyirányúsított véleményvektorok egész szubkultúrákat alakítanak ki maguk körül. Amelyek megtermelik a saját álhíreiket, szinte észrevétlenül radikalizálnak – egyszóval: „balkanizálják” az online-t. Az influenszerek lesznek e buborékok igazi karbantartói, és ebben a környezetben már csupán illúzió, hogy a hírfogyasztás fő motiválója az elfogulatlan beszámolók iránti igény, az „objektív tények” szenvedélyes kutatása.
Olyan radikális ez az átalakulás, hogy egyes szerzők – például Skulthorp – már szinte az írásbeliség előtti idők visszatéréséről beszélnek: az emberek ismerőseiktől – saját véleménybuborékukon belüli ismerőseiktől –, szájhagyomány útján tájékozódnak, illetve értetlenkedő agresszióval ütköznek a más véleménygettókból érkezőkkel.
Mindez az intézményes politikában azt eredményezi, hogy
Erre tart-e a Magyar-ügyön forduló magyar politika? A jelek (már korábbról is) erre mutatnak. Mondhatjuk: végül is semmi különleges nincs ebben. Ez ment végbe – például – az Egyesült Államokban vagy Olaszországban is. De mit lehet javasolni a polarizációtól elborzadó egyszerű polgárnak?
Nekik lehet szólni Voltaire Candide-jával: „műveljük kertünket!” De hol a kertünk? És ez a nehezebbik kérdés. Valahol a józanságban, türelmesen megértés vágyában…
(A szerző politológus)
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
A bukaresti Otopeni repülőtéren bukkant fel George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, a szélsőjobboldal államfőjelöltje hétfőn reggel, amikor már biztossá vált, hogy elvesztette az államfőválasztást.
Két közvélemény-kutatás eredményei is megjelentek kedden, izgalmas eredményeket mutatnak. Szatmár megyében a csomagtartóból árultak 1,5 millió euró értékű műkincseket, amik egy franciaországi múzeumból tűntek el.
Ismét közösen szavazott George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje Călin Georgescu volt független elnökjelölttel Mogoșoaia-n.
A belföldi szavazóhelyiségek megnyitásával vasárnap megkezdődött a romániai elnökválasztás második fordulója, amelyen a voksolásra jogosult mintegy 19 millió nagykorú állampolgár eldöntheti, ki lesz az ország következő elnöke.
Nagy a szavazókedv Székelyföld két megyéjében: Hargita és Kovászna megyében 11 óráig többen mentek el szavazni, mint két héttel ezelőtt délig. Maros megyében egyelőre nincs „meglepetés”.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.